És minden a régi

Gondolkozom, hogyan foglaljam össze az e hónapi könyvvásárlást, de az igazat megvallva már azt sem tudom mit írtam, mit nem.  Valahogy ez a hónap hosszúnak és egyben rövidnek is tűnt, könyv szempontból eléggé gyérnek. Nem is mondhatnám, hogy vettem valamit, ugyanis a bookline rendelés jött végre meg a hónap elején (olyan régnek tűnik), de azt még múlt hónapban vártam. Így ennek keretén belül kaptam meg a Nyár Badenben-t és a Tüskevárat dvd-n. Aztán ugye meg kéne említenem a King-es Alexandra partin kapott A búra alatt című könyvet, de persze az nem vásárlás volt.

Ja és majd elfelejtettem (!! ebből is látszik, hogy tényleg túl hosszúnak tetszett ez a hónap). Valamit azért mégis vettem rendesen. Egy könyv a bookline-os kívánságlistámról akciós lett. És olyan majdnem féláron vettem meg, Kína országútjain címmel.

Azt gondoltam, amikor az Alexandra elkezdi a nyári akcióit tuti veszek valamit, de első látogatásomkor nem találtam semmit. Mondjuk ez nem jelent semmit. Nagyon látni akartam a katalógusukat a teljes akciós kínálatról, de még nem volt, aztán meg elmentem szabadságra. A héten benézek, aztán meglátom mit találok.

Mást nem is igen tudok megjegyezni, csak azt hogy kábé 4 könyvről tartozok irománnyal, amiket már befejeztem, de valahogy még azt sem sikerült összehozni. Komolyan, nem is értem hogy lett ilyen nyári szezon nálam. Na majd akkor augusztusban.

Stephen King party az Alexandránál

Csütörtökön véletlenszerűen megtudtam, hogy este az Alexandra könyvesboltban Stephen King estét tartanak, az új könyve, az Álom doktor magyar kiadása alkalmából. Hivatalosan, péntektől kapható a könyv, de a résztvevők, már előző este lecsaphattak rá, versenyek és nyeremények közepette.

Nem is akartam én odamenni, más programom volt és nem is vártam tőle túl sok mindent, ámde ha már a közelben voltam, mégiscsak benéztem. És milyen jól tettem! Körülbelül 100 ember lehetett ott a legnagyobb tolongásban, aztán már csak egyre kevesebben. A műsorvezető sokat dobott az egész estén, és mondhatom ezentúl sokan Bella Gabriella rajongókká váltunk. Először, ahogy indított, "na mondom ebből mi lesz", de basszus kb. minden King filmet-könyvet ismert. Nagyon-nagyon remek volt. Persze a pozitív véleményemet csak tetőzte, hogy az egyik verseny előtt megkérdeztem tőle lesz-e A bura alatt könyv sorsolása (már rég óta meg akarom venni), és ennél a kérdésnél engem szólított fel J. Nem kell nagyon komoly versenykérdésekre gondolni, a legtöbbet meg lehet fejteni, amit pedig nem, abban vagy a műsorvezető vagy a többiek súgása segített. A versenykérdések előtt, minden résztvevőnek meg volt a lehetősége, hogy kitöltsön egy kérdőívet, és a helyesen válaszolók között ugyancsak Álom doktoros bögrét és trikót sorsoltak ki. Tényleg, komolyan mondom, hogy csak az nem nyert, aki nem akart J. Nem egy személy, többször is nyert, mert kihúzták a nevét, és válaszolt versenykérdésekre is.

Már csak a részvét is megérte, ugyanis egy kitűző fallal kedveskedtek a látogatóknak, amelyről mindenki kedvére választhatott, és úgy tűnt, sohasem fogyott el.

Nagyon remek kis este volt, valóban jó ötlet az Alexandrától és az Európa könyvkiadótól (azt hiszem közös szervezés volt). Csak annyit mondhatok gyakrabban ilyet, és hogy köszönjük szépen!

Kapcsolódó cikkek:

• 11.22.63
• Stephen King

Nem mindenki sztahanovista - Angéla

Júliusi otthontartózkodásom alatt (mivel külön könyvet nem vittem, a Könyvtolvaj túl szép volt, plusz otthonról el kellett hoznom a 3 bookdepositorys rendelésemet), elővettem, az amúgy is elolvasásra szánt Angélát, Thury Zsuzsától.

A könyv még anyukámé volt, a híres pettyes könyv sorozat egyik része. Szeretem ezeket a könyveket, habár inkább a csíkos könyvek az érdekesebbek, pettyesből ez volt  a második amit olvastam, és ezek annyira nem jók. Talán ez van a  fiatalabb korosztálynak, akiknek biztos sokkal érdekesebb. Na de akkor a könyvről. Hát eléggé utópisztikus J. Egy csapat pesti diák elmegy nyaralni falura, ahol az először idegenkedő, és ellenséges helyiek hamar megszeretik őket, mindenkivel barátságot kötnek, szinte mindenki a családjukká válik. Ami szép és jó, de lássuk be ilyesmi már nincs J. Nem is tudom volt-e valaha, max. a régi magyar filmekben. Arról nem is beszélve, hogy  a 14 éves korosztály nem valószínű, hogy lemenne falura népdalokat és játékokat gyűjteni, és rendesen viselkednének, minden kétes gondolat nélkül.

A könyv 2 főhőse Angéla és Guszti, akik persze hogy a jó képviselői, egyben az elnyomottak, és búskomor sopánkodók mintaképei is. Angéla úgy érzi nem szeretik otthon, mert mostohaapja csak 4 osztályt végzett (igen, ez amilyen nevetségesen hangzik, de  a lényeg tényleg ez volt). Guszti meg kb. ugyanezt érzi csak pepitán, az ő apja disszidált amerikába, és a nagymamája neveli, ő meg csak gonosz és nem kedves vele, és nyalizik a tanároknak (inditék: hogy rá ne jöjjenek milyen megkeseredett – ezt ő mondta J). Aztán amikor a nagyika lemegy falura meglátogatni az unokáját, ő titokban tartja ki ő, és mindenki azt hiszi, hogy valami kémmel cimborál. Csak akkor bocsátanak meg neki, amikor megment egy falusi fogyatékos gyereket az áradó folyóból. Mint a mesében, nem? Aztán persze rájönnek Angélával, hogy ők milyen egyformák, jóságosak, és megegyeznek, hogy innentől kezdve majd pesten is találkozni fognak. Otthon Angéla is kibékül a mostohaapjával, már nem baj, hogy csak 4 osztályt végzett, bármire képes úgyis, még mindig tanulhat.

Hát mit mondjak csodás történet, nem? Gúnyt félretéve.. ááá, nem is lehet. Nem tudok nem gúnyolódni ezen a mesterművön. Annak ellenére, hogy 2 nap alatt elolvastam – mondjuk ezen nem is lehetett mit nem elolvasni – talán pont ezért. Hiszem, hogy a pettyes könyvek is lehetnek jók, ez egy tipikus példája volt az ellentétének, a történet szegénységének is. Nem tudom mit gondoljak az írónőről, Thury Zsuzsáról. Van egy könyve, amit még nem vettem meg, de el szeretnék olvasni a Júlia vándorévei. Csak annyira ízléstelen, ronda az új borítója, hogy lehet régiben kéne beszereznem… Na nem akarok elkanyarodni a témáról, összefoglalva szeretném csak azt hinni akad a pettyes könyvek között is kevésbé jó. Azért a csíkos könyvekben még sosem csalódtam és abból nagyon sokat elolvastam. De lehet csak az is az oka, hogy régi történet, és 50 évvel ezelőtt ez nem volt furcsa. Na, nem akarok túl kritikus lenni, csak ez nem tetszett. Ennyi. 

A makacs múlt. Avagy hogyan próbálta meg S. King megváltoztatni azt - 11.22.63

Befejeztem ezt a nagyon jó könyvet. Már szükésgem volt egy ilyenre. Amikor először hallottam róla, akkor rögtön az jutott eszembe, hogy én ezt a történetet ismerem. Egyik Paul Auster könyvben olvastam hasonlót, de erről majd máskor.

Annyira jó volt. Úgy örülök, hogy azt adta, amit vártam tőle. Egy igazi Végítélet élményt. Akik félelemre és horrorra vágynak, azok ne ezt olvassák el. Azok olvassák ezt, akik szeretik a Vissza a jövőbét. Gondolom nem kell mondanom, hogy nekem a kedvencem.

A történet lényege hogy egy étterem tulajdonos talál egy átjárót a múltba, az étterme raktárában. A múltba visszatérés mindig 1958 szeptemberébe történik, és minden visszatérés egy újrakezés, tehát mindent előröl kell kezdeni. A jelenben pedig mindig csak 5 perc múlik el, akármennyi időt tölt az ember a múltban. Ezek az alap szabályok, és ezek tudatában indul neki Jake a legalább 5 éves útjára a múltba, azzal a tervvel, hogy megakadályozza Kennedy gyilkosságát. Természetesen ez nem problémamentes, de az érdekes része a könyvnek számomra mégis az volt, hogy próbálja azokat a köztes éveket élni, már George név alatt. Hogyan költözik egy texasi kisvárosba, hogyan talál barátokra, és szerelmére. Hogyan folytatja angol tanári munkáját.

King, élethűen adja vissza az 50-60-as évek amerikáját, ami egyébként is egy kedvencem.  A részben ahol Jake az autójával utazik Maineből Florida felé, szinte úgy éreztem, hogy adjanak nekem egy kaput a 60-as évek amerikájába, és megyek én is.

A könyv megjelenése sem lehetett volna jobban időzítve, hiszen nem sokkal a Kennedy gyilkosság 50. évfordulója előtt jelent meg. Kíváncsi vagyok Stephen szándékosan tervezte-e így J. Mondanivalóját tekintve, talán a leglényegesebb az volt, hogy a múlt makacs, és nem akarja engedni megváltoztatni magát. Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére is folytonos akadályokat gördít elénk, és ragaszkodik önmagához. Ha valamit mégis sikerül változtatni, az sem biztos hogy pozitív irányba fordítja a dolgok alakulását. Talán jó kis olvasmány lehet azoknak is, akik hiszik hogy ha valamit másképp tettek volna a múltban, akkor a jelenük más lenne.

Néhány idézet, angolul, mert a könyv angolul van meg nekem:

• The devil’s voice is sweet.
• Sometimes life coughs up coincidences no writer of fiction would dare copy.
• The past is obdurate. It doesn’t want to be changed.
• But stupidity is one of two things we see most clearly in retrospect. The other is missed chances.
• History repeats itself is another way of saying the past harmonizes.
• -          Do you know what the magicians say?
• -          They say you can fool a scientist, but you can never fool another magician.
• Women are better at keeping secrets, but men are more comfortable with them.
• Women who twist what they cannot dominate and belittle what they cannot understand.
• Hearts don’t really break. If only they could. 

Tüskevár és Limonádé

Azt gondoltam, hogy a június nagyobb könyvvásárlás nélkül fog lezajlani, de végülis nem így lett. Mondjuk itthon nem is vettem semmit, hacsak ez az utolsó pillanati bookline rendelésem nem számít annak (azt is csak a Tüskevár miatt).

Na szóval, végre sikerült végrehajtanom az első bookdepository rendelésemet, amit már hónapok óta készültem végrehajtani, de mondjuk nem volt sürgős. Megrendeltem a következő könyveket:

Nikola Tesla: My inventions

The letters of Vincent Van Gogh

Shackleton: The heart of the Antarctic and South

Még ezek közül egyik könyvet sem láttam, de tudom hogy már megérkeztek, csak azóta még nem voltam otthon.

Aztán végre megkaptam ajándékba a Könyvtolvajt, angolul, mert mint mondtam, magyarul nem akartam elolvasni. Még jó hogy nem rendeltem meg azt is bookdepositoryról, mert már megakartam, sőt előbb-utóbb meg is tettem volna. Na mindegy, lényeg hogy most már meglepetésszerűen megvan, és nagyon örülök neki J.

Akkor még pár szóban a bookline-os rendelésemről. Megrendeltem a Tüskevár dvd-t és hogy ne csak már azt rendeljem, hozzárendeltem a Nyár Badenben című könyvet a kívánságlistámról, így felhasználtam a 2000Ft-os banktól kapott ajándékkuponomat is. De bookline minél tovább annál jobban veszít a minőségéből. Azzal, hogy a kuponomat használtam, nem vehettem át személyesen a csomagot, így 800Ft-ot rögtön levontak nekem postaköltségért. Hogy nem szomorodnak meg. Annyira utálom az ilyen magyar kapzsiságot. Valószínűleg nagyon le fogom minimalizálni a bookline rendeléseimet, mondjuk már az elmúlt időben sem vásároltam ott sokat. Egyék meg a könyveiket.

Hát így. Erről szólt a június. Más szempontból eléggé lassú volt.

UPDATE: A booklinetól kaptam egy értesítést, hogy valamelyik a 2 rendelésemből hiányzik, addig nem küldik. Szerintem felhívom őket és lemondom, vagy töröltetem azt a rendelést. Úgyhogy a Tüskevár és A nyár Badenben nem tartozik az e havi vásárlásom közé egyenlőre.

Salinger: Franny és Zooey

A Franny és Zooey-t meg akartam venni, amióta tudtam, hogy kiadják új kiadásban. Az igazat megvallva csalódtam benne. Az eleje tök érdekes volt, de sajnos ez hamar véget ért. A történet főhőse szó szerint 2 testvérpár és az anyjuk. Ez a 3 szereplő adja 250 vagy mennyi oldalon keresztül a nagy semmit. A gyerekek többnek képzelik magukat másoknál, az anya egy mindenbe beleszóló, csak ilyet ne típus. A két testvér mutatja a jó testvérek látszatát, és szó szerint a történés semmiről sem szól. A lényeg az hogy a lány rosszul lesz aztán csak fekszik otthon egész nap, és még tyúkhúslevest sem akar enni, miközben azon gondolkodik hogyan juthatna a szerzetesek közelébe, akik választ adnának bizonyos kérdéseire. A fiú meg a fürdőszobában tevékenykedik, amit az anya néhányszor megzavar, olvas valami irományt, és közben az anya panaszkodásait hallgatja a testvéreiről.

Fúú ezt leírni is unalmas volt újra, mert át kellett élnem mégegyszer azt a semmit, ami a könyvön keresztül ment. Olyan jó potenciállal indított Salinger, ahogy Franny megérkezik az egyetemről New Yorkba, egy könyvvel, amit szeret, és ahogy egy kis étteremben esznek. Onnantól kezdve már borult az egész. Lehet én vagyok túlkritikus vele, de ez nem tetszett. Rövidke könyv, nem nehéz, de nagyon unalmas.

Hát azt hiszem összegségében ennyi, mást sajnos nem tudok róla mondani, talán annyi pozitívum, hogy szép  a kötése a könyvnek.

Idézetek:

• Szóval az, hogy mindegyik nagyhitű ugyanazt a tanácsot adja: hogyha szüntelenül ismétled Isten nevét, akkor valaminek történnie kell.
• …hogy a vallásos élet és a velejáró összes szenvedés tulajdonképpen Isten büntetése azokon, akik szemére merészelik vetni, miszerint rossz világot teremtett.
• A vallásos életben egyetlen dolog számít csupán, a világtól való elvonulás, vágynélküliség, lemondás minden kívánságról.

Faulkner: A legyőzetlenek

Hát ez a legyőzetlenek nagyon nehéz volt. Komolyan mondom csak olvastam, de nem sokat fogtam fel belőle. Először ezt a villamoson, buszon olvasásnak tudtam be, de a végén kiderült, hogy az egész könyv cikkek sorozata. Tehát nem csodálkozni, hogy egyes részek nem kapcsolódtak egymásra. Mármint a szereplők kb. ugyanazok voltak, mondjuk szerintem talán túl sokan is, egy idő után nem tudtam ki kinek a kije. De ez is annak tudható be, hogy végülis ez nem volt leírva.

A könyv, ahogy a Faulknerek, a polgárháborús amerikában játszódnak, természetesen alaptéma a fehérek és feketék egymáshoz való viszonya, és a létük jellemzése. Bemutatódik a katonaság jellemvonásai, ahogy az áldozatok, és gyilkosságok részletei egyaránt. Vannak, akik sok mindent szereznek, vannak akik minden elveszítenek.

Összefoglalva, mégegyszer nem olvasnám el, nemcsak azért mert nehéz volt és érthetetlen, de azért is mert nem volt túl érdekes. A végén egy Géher István nevű személy összefoglalta, abból meglehetett valamennyire ismerni a tartalmát és hogy mégis mi akart ez lenni. Úgyhogy ha valakit ez érdekel, elég ha elolvassa az utolsó 3 oldalt a könyvben J.

Néhány idézet:

• Ha valaki mongya, lehet igazság. De ha álmodtad, nem lehet hazugság, mer nem valaki mondta.
• Asztat tudtam, hogy a jenkik nem emberek, de aztat nem, hogy a lovaik se lovak.
• Akár két vaslovag találkozása a régi korokban, nem anyagi haszonért, hanem elvekért – becsület dacolt becsülettel, bátorság dacol bátorsággal – a tett nem az eredményért tétetett, hanem a cselekvés kedvéért – a végső megmérettetés, mely nem bizonyított semmit, csak a halál véglegességét és minden próbálkozás hiábavalóságát.
• Csak éppen nem ment és nem tűnt el, amíg vannak legyőzöttek vagy legyőzöttek leszármazottjai, hogy elmeséljék vagy hallgassák a mesét.
• …bátor embert meg lehet ijeszteni, de egy gyávát senki se mer.
• Túl öreg volt, hogy rákényszerítsen arra, hogy akár csak elméletben is jóváhagyjon egy ilyen döntést; túl öreg, hogy elvekhez ragaszkodjon a vér, a neveltetés és a család ellenében, hogy figyelmeztetés nélkül szembesüljön és döntésre kényszerüljön, akárha útonálló lepné meg a sötétben; ezt csak a fiatalok tehetik: akik még elég fiatalok, hogy fiatalságuk szolgáljon grátisz okként (nem ürügyként) a gyávaságra.
• …az emlékezés mindegyikben kizárja a tapasztalatot, a tapasztalat mindegyikben megelőzi az emlékezést.

Stephen King

Úgy gondoltam eljött az ideje, hogy írjak kicsit Stephen Kingről. Most is olvasok tőle egy könyvet, a 11.22.63-at, lehet ezért is, és mielőtt  majd arról írnék, talán jobb tisztázni egyet s mást. Talán gimis koromban olvastam nagyon sok Kinget, akkor jártam az itthoni kiskönyvtárba újabb darabokért, majd később vettem is néhányat.

Talán az én kapcsolatom Kinggel, nem mint a horror nagyemeberével van. Szerintem őt már nem is lenne muszáj ennek nevezni. King könyveit inkább 3 csoportba sorolnám. Vannak a valóban félelmetes horrorisztikus beteges könyvek, vannak a hülyeségek, és vannak a nagyon jó, izgi kis olvasmányai. Ez, amit most olvasok pont olyan. Utoljára a Végítélet olvasása tetszett ennyire, és miután láttam a Bura alatt című sorozatot, amelynek a könyv változatát ahhoz hasonlítják, azt is el akarom olvasni, mert annak az alapötlete is nagyon tetszett.

Szóval amikor először amerikába utaztam a nyárra 2006-ban, éppen egy King könyvet vittem magammal olvasásra. Arról nem is beszélve, hogy az államocska, ahová mentem az éppen Maine volt. Ez lehet sokaknak nem mond sokat, nem New York, vagy Los Angeles, de aki olvas King könyveket, azok szerintem nagyon is jól tudják melyik állam is az. Kb. a könyvei 90%-a ebben az államban játszódik. Na szóval, már nyár közepe lehetett, amikor is a városka kis könyvesboltja ablakában láttam egy hirdetést, hogy jön Tabitha King az új könyvét dedikálni (aki nem tudná, ő S. King felesége). Hát persze hogy alig vártam hogy mehessek, és mivel délutáni órában volt, ezért még a munkával sem ütközött. Be is tértem a boltocskában, meglepetésemre, nem volt sor vagy tömeg a hölgy körül. Sőt, ha jól emlékszem senki nem volt ott J. Mondtam neki mi járatban vagyok, vittem magammal Stephen könyvét, hogy legalább ő dedikálja nekem, de nem tehette (szerződéseikben van, hogy nem dedikálhatják egymás könyveit). Megnézte azért melyik könyvet vittem, megkereste az angol címét, aztán miután aláírt nekem egy képeslapot, megkérdezte, hogy szeretnék-e a férjétől is aláírást? Mondtam, hogy naná. Erre felajánlotta, hogy töltsek ki egy ürres képeslapot, és elviszi neki. Így is lett J. Még fényképezkedtünk is J.

Teltek múltak a hetek, már le is tettem róla, hogy kapok valamit, meg el is felejtkeztem róla, amikor egyik reggel a főnököm a kezembe adta a képeslapot, hogy nekem jött J. És valóban elküldte nekem a dedikált képeslapot. A főnököm meg is akarta tőlem venni J. Aztán nyár végére mint kiderült egyik kollégám pedig tudta is hogy hol lakik Bangorban, és mondta hogy miért nem szóltam neki korábban elvitt volna oda. A nagypapájának benzinkútja volt, és Stephen oda járt vásárolni állítólag J. Úgyhogy ezek a King-ék tök kedves emberek, nem zavarják a rajongók, és nem élnek felvágós életet, megmaradnak a kis Maine államban, és ha jól tudom az sem zavarja őket, ha lefényképezik a pókhálós kerítésüket J.

Könyves meglepetés doboz

Egy nagyszerű kis dologra bukkantam, az eléggé híres Book Riot oldalon. Újabb kinder tojás, ezúttal könyvek és könyves dolgok kedvelőinek. Akik ismerik pl. a pixiboxot, azoknak nem kell bemutatnom a folyamatot, de a lényeg az, hogy 50$-t befizetsz, és negyedévente kapsz egy csomagot, amiben nem tudod mi lesz, csak annyit hogy könyvek és könyvekkel kapcsolatos dolgok. Maga a pontos tartalom rejtély, ebből adódik a kinder-tojás felnőtteknek elnevezésem.

Jó hír és rossz is egyben, hogy ugyan szállítanak külföldre, de az plusz 30$-ba kerül, ami így 80-ba jönne ki, és amit azért túlzásnak tartok. Még az 50-et kifizetném, majd 2x annyit azért nem L. Persze így cswak szomorkodhatok a szuper kis apróságokért amik a dobozban vannak. Eddig 2 doboz jött ki, a napokban indul útnak a 3. adag, aminek a tartalma még nem ismeretes, de nézzük az első kettőét:

Az első doboz tartalma:

loveyabooks.com

• Max Barry: Lexicon című könyve (ami levéllel  érkezett az írótól, és post-itekkel végig a könyvben az író megjegyzéseivel)
• Egy könyves naptár, amelyikben minden napra van valami könyvajánlás.
• A kedvencem: Egy 6-os ceruza csomag és egy jegyzetfüzet E.E.Cummings idézettel a fedelén.
• Katei Heaney: Never have i ever című könyvének a kivonata.
• És végül valamilyen könyves poszter, ahogy figyeltem, mindenkinek valami más.

A második doboz tartalma:

literatehousewife.com

• 2 könyv: Christopher Morley: Paranassus on wheels és Lauren Leto: Judging a book by its lover
• Egy könyves poszter
• Könyves mágnes
• Egy USB flash drive Short Stories Thursday névvel (amin azt hiszem 2 short story volt)
• Egy doboz könyves jelző
• És egy tiltott könyvekes bögre.

Mindegyik annyira szuper!! Talán ez a második doboz még izgibb mint az első. A harmadikhoz, pedig 5 szerencsés kiválasztottnak egy tabletet is belecsempésznek a dobozukba!

Sokan panaszkodnak, hogy a z ár versus tartalom nem felel meg az ígéreteknek, ami lehet, hogy igaz, ettől függetlenül ha kint élnék szerintem simán kifizetném negyedévente ezt a pénzt hogy valami meglepetést kapjak. A másik dolog, amit sokan kritizáltak, azok a ceruzák voltak (!!!). A ceruzák!! Ezt nem fogom megérteni, de nekem azok voltak a kedvenceim. Amit a book rioton olvastam az az volt, hogy körülbelül jelenleg 1600 előfizetőjük van, ami szerintem egy USA szinthez hihetetlenül kevés. Mondjuk még eléggé új dolog, és azért könyvek nem kozmetika, de még talán akkor is. Nálunkfelé nem kell félni hogy ilyesmit bevezetnének, mert nem lennének elegen akik fizetnének érte. Meg szerintem itthon nem is lehet beszerezni ilyen remek kis dolgokat. Mindenképp a kinti kell!

Zola: A patkányfogó

Már olyan régóta tartozom A patkányfogó beszámolójával, de valahogy elszaladt a május, és nem volt időm róla írni. Pedig tetszett. Nagyon tetszett. Az elolvasása után kezdett összeállni a kép Zola-ról és a művei rendezéséről. Bűvöletes.

Azt már sokszor olvastam róla, hogy a műveit előre elgondolt alapon írta meg, szinte előtte volt egy nagy kép, ami szerint haladt. Vagyis egyes nevek, személyek ismerősek lehetnek a könyveiben. Magáról erről, részletesebben nem akarok most írni, mert inkább külön jegyeznék majd meg róla infókat egy másik bejegyzésben.

„Mert ugye, a pénz nem arra való, hogy a matrac alatt dohosodjék. Akkor szép az, ha vadonatújan csillog-villog a napfényben.”

A könyv főszereplője, Gervaise aki dolgos, ambiciózus asszonyként indul a könyvben, és akinek a hanyatlását körülbelül végigkövethetjük. Nagyon intenzíven és élethűen mutatja be Zola, mit csinál az emberrel a pénz és a felelőtlenség, az alkohol, és hogyan hanyatlik nyomorba egy egész család. Gervaise története akkor kezdődik, amikor 2 fiával egyedül marad, és férjhez megy az akkor még szintén dolgos Coupeau-hoz. Nagyon jól megy a soruk, születik egy közös lányuk Nana. Szépen spórolnak, Gervaise nagy álma egy saját mosoda. Férje balesetet szenved, ő otthon ápolja hónapokig, nem dolgoznak, fogy a pénzük. A férjének meg is tetszik a semmittevés, és miután meg is gyógyult, nem ment vissza dolgozni. Egy ideig Gervaise tartotta el a családot, kölcsönből elindította a saját mosodáját, ami hamarosan 3 személyessé bővült. Jól ment minden. Coupeau egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére, Gervaise is, iszogattak, mulatságokat rendezek. Lassan a munkája minősége kárára ment, elvesztették ügyfeleiket, pénzüket. Egyre gyakoribbak lettek a kicsapongások, főleg amikor újra színre lépett 2 fia apja, Lantier. Olyan jól kibékültek, hogy a 2 férfi jó barátságba lépett, együtt laktak, és jól kihasználta a családot. Ettek ittak, Gervaise pénzelt minden mulatságot amíg tudta, amikor nem kölcsön kért vagy el-el adogatott dolgokat. Coupeau pedig nem csak a házát, de a feleségét is megosztotta Lantierrel. Ez olyan szintig süllyedt, hogy már tényleg egyre gyakoribbak voltak a család éhezései. Miután egyre több helyre és több pénzzel tartoztak Lantier új asszony után nézett, aki elláthatta mindennel. Nana nem sokáig bírta az éhezést és a megszorításokat, hamar megszökött otthonról, és rossz útra tért. Gervaisék elveszítik a lakásukat, bekerülnek egy kis lyukba, ahol már mindent eladnak, csak hogy enni tudjanak, sőt Gervaise már arra szintre süllyed, hogy amikor napokig nem eszik, magát próbálja eladni ételélt cserébe. Nem csak a főszereplő család, de a szomszédok sorsán keresztül is bemutatódik a nyomor és az alkohol hatása. Amikor a szomszéd kislány sorsát ecsetelte az író, már szinte azt mondtam olvasás közben, hogy legyen már vége.

Nekem ez a könyv nagyon tetszett, gyorsan el is olvastam, és most, hogy kissé átlátom Zola hogyan is írta műveit, minél többet el szeretnék tőle olvasni. Még anno Cézanne életét olvasva ismertem meg Zola életét is átfogóbban és szerintem,  - akkor még tőle olvasatlanul – váltam rajongójává. Amikor a patkányfogó megjelent, Zola-t sok támadás érte. Én ebben látom az író zsenialitását. Amilyen közönnyel ír a nyomorról a pusztulásról, minden erkölcs lassú levetkőzéséről és elvesztéséről egészen a teljes pusztulásig. Talán Gervaist a végére senki nem sajnálja. Nem akarom ismételni magamat, mennyire tetszett és ajánlom mindenkinek. Talán Zola élete alapján ő az, aki valóban átlátta az életet, amiről hihetetlen képet festett ebben a műben. 

• A termelő nem rabszolga, aki azonban nem termel, az ingyenélő.
• Való igaz, hogy kétszer veszíti el az ember a hozzátartozóját: odahaza és a templomban.