Salinger: Franny és Zooey

A Franny és Zooey-t meg akartam venni, amióta tudtam, hogy kiadják új kiadásban. Az igazat megvallva csalódtam benne. Az eleje tök érdekes volt, de sajnos ez hamar véget ért. A történet főhőse szó szerint 2 testvérpár és az anyjuk. Ez a 3 szereplő adja 250 vagy mennyi oldalon keresztül a nagy semmit. A gyerekek többnek képzelik magukat másoknál, az anya egy mindenbe beleszóló, csak ilyet ne típus. A két testvér mutatja a jó testvérek látszatát, és szó szerint a történés semmiről sem szól. A lényeg az hogy a lány rosszul lesz aztán csak fekszik otthon egész nap, és még tyúkhúslevest sem akar enni, miközben azon gondolkodik hogyan juthatna a szerzetesek közelébe, akik választ adnának bizonyos kérdéseire. A fiú meg a fürdőszobában tevékenykedik, amit az anya néhányszor megzavar, olvas valami irományt, és közben az anya panaszkodásait hallgatja a testvéreiről.

Fúú ezt leírni is unalmas volt újra, mert át kellett élnem mégegyszer azt a semmit, ami a könyvön keresztül ment. Olyan jó potenciállal indított Salinger, ahogy Franny megérkezik az egyetemről New Yorkba, egy könyvvel, amit szeret, és ahogy egy kis étteremben esznek. Onnantól kezdve már borult az egész. Lehet én vagyok túlkritikus vele, de ez nem tetszett. Rövidke könyv, nem nehéz, de nagyon unalmas.

Hát azt hiszem összegségében ennyi, mást sajnos nem tudok róla mondani, talán annyi pozitívum, hogy szép  a kötése a könyvnek.

Idézetek:

• Szóval az, hogy mindegyik nagyhitű ugyanazt a tanácsot adja: hogyha szüntelenül ismétled Isten nevét, akkor valaminek történnie kell.
• …hogy a vallásos élet és a velejáró összes szenvedés tulajdonképpen Isten büntetése azokon, akik szemére merészelik vetni, miszerint rossz világot teremtett.
• A vallásos életben egyetlen dolog számít csupán, a világtól való elvonulás, vágynélküliség, lemondás minden kívánságról.