Zola: A patkányfogó

Már olyan régóta tartozom A patkányfogó beszámolójával, de valahogy elszaladt a május, és nem volt időm róla írni. Pedig tetszett. Nagyon tetszett. Az elolvasása után kezdett összeállni a kép Zola-ról és a művei rendezéséről. Bűvöletes.

Azt már sokszor olvastam róla, hogy a műveit előre elgondolt alapon írta meg, szinte előtte volt egy nagy kép, ami szerint haladt. Vagyis egyes nevek, személyek ismerősek lehetnek a könyveiben. Magáról erről, részletesebben nem akarok most írni, mert inkább külön jegyeznék majd meg róla infókat egy másik bejegyzésben.

„Mert ugye, a pénz nem arra való, hogy a matrac alatt dohosodjék. Akkor szép az, ha vadonatújan csillog-villog a napfényben.”

A könyv főszereplője, Gervaise aki dolgos, ambiciózus asszonyként indul a könyvben, és akinek a hanyatlását körülbelül végigkövethetjük. Nagyon intenzíven és élethűen mutatja be Zola, mit csinál az emberrel a pénz és a felelőtlenség, az alkohol, és hogyan hanyatlik nyomorba egy egész család. Gervaise története akkor kezdődik, amikor 2 fiával egyedül marad, és férjhez megy az akkor még szintén dolgos Coupeau-hoz. Nagyon jól megy a soruk, születik egy közös lányuk Nana. Szépen spórolnak, Gervaise nagy álma egy saját mosoda. Férje balesetet szenved, ő otthon ápolja hónapokig, nem dolgoznak, fogy a pénzük. A férjének meg is tetszik a semmittevés, és miután meg is gyógyult, nem ment vissza dolgozni. Egy ideig Gervaise tartotta el a családot, kölcsönből elindította a saját mosodáját, ami hamarosan 3 személyessé bővült. Jól ment minden. Coupeau egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére, Gervaise is, iszogattak, mulatságokat rendezek. Lassan a munkája minősége kárára ment, elvesztették ügyfeleiket, pénzüket. Egyre gyakoribbak lettek a kicsapongások, főleg amikor újra színre lépett 2 fia apja, Lantier. Olyan jól kibékültek, hogy a 2 férfi jó barátságba lépett, együtt laktak, és jól kihasználta a családot. Ettek ittak, Gervaise pénzelt minden mulatságot amíg tudta, amikor nem kölcsön kért vagy el-el adogatott dolgokat. Coupeau pedig nem csak a házát, de a feleségét is megosztotta Lantierrel. Ez olyan szintig süllyedt, hogy már tényleg egyre gyakoribbak voltak a család éhezései. Miután egyre több helyre és több pénzzel tartoztak Lantier új asszony után nézett, aki elláthatta mindennel. Nana nem sokáig bírta az éhezést és a megszorításokat, hamar megszökött otthonról, és rossz útra tért. Gervaisék elveszítik a lakásukat, bekerülnek egy kis lyukba, ahol már mindent eladnak, csak hogy enni tudjanak, sőt Gervaise már arra szintre süllyed, hogy amikor napokig nem eszik, magát próbálja eladni ételélt cserébe. Nem csak a főszereplő család, de a szomszédok sorsán keresztül is bemutatódik a nyomor és az alkohol hatása. Amikor a szomszéd kislány sorsát ecsetelte az író, már szinte azt mondtam olvasás közben, hogy legyen már vége.

Nekem ez a könyv nagyon tetszett, gyorsan el is olvastam, és most, hogy kissé átlátom Zola hogyan is írta műveit, minél többet el szeretnék tőle olvasni. Még anno Cézanne életét olvasva ismertem meg Zola életét is átfogóbban és szerintem,  - akkor még tőle olvasatlanul – váltam rajongójává. Amikor a patkányfogó megjelent, Zola-t sok támadás érte. Én ebben látom az író zsenialitását. Amilyen közönnyel ír a nyomorról a pusztulásról, minden erkölcs lassú levetkőzéséről és elvesztéséről egészen a teljes pusztulásig. Talán Gervaist a végére senki nem sajnálja. Nem akarom ismételni magamat, mennyire tetszett és ajánlom mindenkinek. Talán Zola élete alapján ő az, aki valóban átlátta az életet, amiről hihetetlen képet festett ebben a műben. 

• A termelő nem rabszolga, aki azonban nem termel, az ingyenélő.
• Való igaz, hogy kétszer veszíti el az ember a hozzátartozóját: odahaza és a templomban.