Stephen King

Úgy gondoltam eljött az ideje, hogy írjak kicsit Stephen Kingről. Most is olvasok tőle egy könyvet, a 11.22.63-at, lehet ezért is, és mielőtt  majd arról írnék, talán jobb tisztázni egyet s mást. Talán gimis koromban olvastam nagyon sok Kinget, akkor jártam az itthoni kiskönyvtárba újabb darabokért, majd később vettem is néhányat.

Talán az én kapcsolatom Kinggel, nem mint a horror nagyemeberével van. Szerintem őt már nem is lenne muszáj ennek nevezni. King könyveit inkább 3 csoportba sorolnám. Vannak a valóban félelmetes horrorisztikus beteges könyvek, vannak a hülyeségek, és vannak a nagyon jó, izgi kis olvasmányai. Ez, amit most olvasok pont olyan. Utoljára a Végítélet olvasása tetszett ennyire, és miután láttam a Bura alatt című sorozatot, amelynek a könyv változatát ahhoz hasonlítják, azt is el akarom olvasni, mert annak az alapötlete is nagyon tetszett.

Szóval amikor először amerikába utaztam a nyárra 2006-ban, éppen egy King könyvet vittem magammal olvasásra. Arról nem is beszélve, hogy az államocska, ahová mentem az éppen Maine volt. Ez lehet sokaknak nem mond sokat, nem New York, vagy Los Angeles, de aki olvas King könyveket, azok szerintem nagyon is jól tudják melyik állam is az. Kb. a könyvei 90%-a ebben az államban játszódik. Na szóval, már nyár közepe lehetett, amikor is a városka kis könyvesboltja ablakában láttam egy hirdetést, hogy jön Tabitha King az új könyvét dedikálni (aki nem tudná, ő S. King felesége). Hát persze hogy alig vártam hogy mehessek, és mivel délutáni órában volt, ezért még a munkával sem ütközött. Be is tértem a boltocskában, meglepetésemre, nem volt sor vagy tömeg a hölgy körül. Sőt, ha jól emlékszem senki nem volt ott J. Mondtam neki mi járatban vagyok, vittem magammal Stephen könyvét, hogy legalább ő dedikálja nekem, de nem tehette (szerződéseikben van, hogy nem dedikálhatják egymás könyveit). Megnézte azért melyik könyvet vittem, megkereste az angol címét, aztán miután aláírt nekem egy képeslapot, megkérdezte, hogy szeretnék-e a férjétől is aláírást? Mondtam, hogy naná. Erre felajánlotta, hogy töltsek ki egy ürres képeslapot, és elviszi neki. Így is lett J. Még fényképezkedtünk is J.

Teltek múltak a hetek, már le is tettem róla, hogy kapok valamit, meg el is felejtkeztem róla, amikor egyik reggel a főnököm a kezembe adta a képeslapot, hogy nekem jött J. És valóban elküldte nekem a dedikált képeslapot. A főnököm meg is akarta tőlem venni J. Aztán nyár végére mint kiderült egyik kollégám pedig tudta is hogy hol lakik Bangorban, és mondta hogy miért nem szóltam neki korábban elvitt volna oda. A nagypapájának benzinkútja volt, és Stephen oda járt vásárolni állítólag J. Úgyhogy ezek a King-ék tök kedves emberek, nem zavarják a rajongók, és nem élnek felvágós életet, megmaradnak a kis Maine államban, és ha jól tudom az sem zavarja őket, ha lefényképezik a pókhálós kerítésüket J.