“Green was the silence, wet was the light, the month of June trembled like a butterfly.” (Pablo Neruda)

Júniusban kicsit elszaladt velem a pipiláb, vettem 12 könyvet. A használt, antikvár könyvekről most nem nyilatkoznék, mert még mindig nem tudom elfogadni, hogy használtak – és különösen ezek – még nem is túl tiszták vagy „sosem olvastam” fajták. Egyelőre beraktam egy dobozba őket, és ha mire minden új Zolát kiolvasok, és ezek még mindig nem lesznek kaphatók újonnan, hát elolvasom. És ebből leszűrődhetett, hogy 2 Zola könyvről van szó, és egy Balzacról a változatosság kedvéért (az mondjuk, teljesen újnak néz ki, nem azzal volt a baj).

A második nagy vásárlásom a – nem is tervezett – könyvhéthez kapcsolódik. Tudtam, hogy lesz, sok helyen olvastam róla, fejben tartottam, de nem terveztem, hogy kimegyek. Még a könyvhéten sosem voltam, nem is nagyon szimpatizáltam a kicsi Vörösmarty tér feelinggel, ahol nem lenne elég, hogy a könyvbarátok kóricálnak, de még bambuló turisták és csoportok is. Szerintem a Vörösmarty tér kicsi ehhez. Na, de visszatérve. Nem, nem terveztem, hogy kimegyek. Egészen addig, amíg vasárnap délután én McDonald’s-os fagyit akartam enni. Hát elmentem a nyugatihoz, és vettem magamnak. Ekkor jutott eszembe, hogy de ha már itt vagyok, elmetrózhatnék a Deákig és megnézhetném a könyvárusokat, habár semmi jóra nem számítottam. Elég undorral sétáltam felfelé (nem nagyon szeretem a Deák környékét amúgy sem), és bizony kb. azt kaptam, amit vártam. Tömeg, kerülgetés, pedig már vasárnap késő délután volt. Célirányosan mentem is kb. ahhoz a 3-4 kiadóhoz, akiket értelmesnek tartok, és így jártam szerencsével. A Helikontól sikerült megvennem egy Márai kötetet, amiben 3 műve van, és a kis zsebkönyvükből is vettem hármat, mert hármassával már akciósok voltak. Mellette rögtön a Park kiadó standja állt, akik kiadják azt a 3 könyvet a listámról, amik már hónapok óta figyelnek. Könyvfesztiválon is csak azért nem vettem meg őket, mert egy darab kiállított példányuk volt. Most, 2+1 akciójuk volt. Vicceltek? Pont, amikor 3 könyv kell nekem? J És amikor még a legolcsóbb is 4 ezer? Márcsak az volt a kérdés van-e hátul plusz példány. És volt. Mindből. Így hát vittem.

A hónaphoz kapcsolódik még 2 könyvszerzemény. Az egyik a Germinal magyarul (angolul már megvolt, de jobb lesz ha magyarul olvasom), és egy véletlenül talált párszázforintos Chehov elbeszélések, A varga meg az ördög.

Irodalom hullik az égből Brazíliában!

Stories int he sky project. Ez a neve, annak a tervnek, amit Brazíliában eszeltek ki az idei könyvnapra, mikor is összekapcsolták a gyerekek kedvenc időtöltését – sárkányeregetés – történetekkel. Brazil írók, ajánlanak fel történeteket, amiket papírsárkányokra nyomtatnak, és odaadják a gyerekeknek. Azok repültetik őket, de valamikor elvágják a madzagot és hagyják, hogy a történetek valahol máshol érjenek földet, más gyerekeknél. Azok a gyerekek előröl kezdhetik a reptetést, és így eljuthatják a történetek mindenkihez. Brazília egyes területein nagy a szegénység, a gyerekek talán könyvet sosem láttak, még a szüleiknek sincs. 

Összesen 500 különböző gyerektörténet került a sárkányokra. A projektet és a sárkányokat Rio de Janiero Santa Marta közösségében indították.

„Szép kis iskolája a tisztességnek” – Hölgyek öröme Emile Zola tollából

A hölgyek öröme lett a következő Zola-könyv, amit elkezdtem, habár nem így volt tervezve. Egyszerűen pont aznap vettem át a rendelésemet, amikor kiolvastam az épp aktuális könyvemet. És mivel még úton voltam, ezért kibontottam a csomagot, és belekezdtem a Hölgyek örömébe.

A könyv első fejezetei, lassan haladtak, míg megismertük a történetet, a szereplőket és amíg a cselekmény kezdett kibontakozni. A három árva testvér, Párizsba érkezik, hogy szerencsét próbáljanak, és segítséget kérjenek nagybátyjuktól, ahol talán az idősebb lánynak munka is jutna. Denise a legidősebb, őt követi Jean (16) és Pepé a legkisebb, aki csak 5 éves. Jean rögtön el tud helyezkedni munkájában, ahol fizetségként kosztot és szállást kap. Sajnos Denise-t nem tudja foglalkoztatni nagybátyja, mert a szomszédos Hölgyek öröme áruház elveszi az ő kenyerét is. Így kényszerül a lány – a rokon csalódottsága ellenére is – jelentkezni a nagyáruház nőiruhaosztályán munkáért.

Denise-nek sok ítélettel és lenézéssel kell szembenéznie, a többi elárusítónő nem szereti és keresztbe tesz neki ahol csak lehet. Kitaláltak róla történeteket és azokat híresztelték. Amikor testvérével látták, azt beszélték, hogy a szeretője, a kisöccse pedig a gyereke. Egyedül a főnök, Mouret nézett rá mindig jószemmel, és kedvesen, mint később kiderült érdeklődő szemmel. A sok probléma elűzi a Hölgyek örömétől, és amíg nem ott dolgozik saját bőrén érzi meg, hogyan eszi meg a kisvállalkozásokat a nagy terjeszkedő áruház. Kiskereskedők a reménytelenségben haldokolnak, a nagyáruház pedig a lehetetlenségig húzza le az árait és kínálja portékáit.

Mikor Denise visszakényszerül a Hölgyek öröméhez, Mouret osztályvezetői pozícióval várja, és egy tisztességtelen ajánlattal. Denise eléri, hogy Mouret teljes irányítását élvezze, és új ötleteivel gazdagítsa az áruház kínálatát, miközben megmarad tisztességesnek. A poént nem lövöm le. J

Nagyon jó volt a könyv. Amikor olvastam, úgy éreztem mintha megint A patkányfogót olvasnám. Történetek az események. Zola megint egy erényre világít rá ebben a műben, a tisztességre, aminek Denise a képviselője. Persze jelen vannak a makacsok és a gonoszok, vagy a szabadelvűek és a kapzsik képviselői is. Talán nem is mindenki kapja meg a megfelelő lezárást a műben, de hát ez nem egy Grimm meséhez hasonlít, hanem az élethez, ahol szintén nem biztos, hogy a megfelelő ember a megfelelő büntetést kapja.

Néhány idézet:

• Csak valami kétely, valami szerelemféltő aggodalom lehetett képes megértetni egyszer a leánnyal, hogy e cinkos homályban mindörökre odaadta magát csak azért, mert üres volt a szíve, és unatkozott az elméje.
• …mennyire hasonlít a siker az utcalányhoz...
• Ha az ember ki akarja csikarni másokból erejük teljes megfeszítését, sőt még egy kis becsületességet is ki akar húzni belőlük, akkor először is szemtől szembe kell állítani őket vágyaikkal.
• …végül mindig a bárány eszi meg a farkast.
• Az ember mindenütt lehet tisztességes, sőt, még nagyobb az érdeme, ha nem gazdag.
• „Szép kis iskolája a tisztességnek."
• Mintha az áruház minden csábítása itt egyesült volna egy végső kísértésben, mintha itt lett volna a bukás rejtett hálószobája, az az elveszejtő zug, ahol a legerősebbek is elbuknak.
• Ostoba dolog a pénz, ha nem költi el az ember.
• …az ember csak lustaságból nem öli meg magát, mert az öngyilkosság is kényelmetlen.
• …ha az ember sejtené, mennyi baj lesz az ostobaságaiból, inkább jól viselkedne.
• …a szerelem förtelmes bűn és halálos veszedelme az üzletnek.

Coelho online elérhetővé teszi 2 könyvét. Vagy mégsem?

Paulo Coelho online, ingyen elérhetővé tett 2 könyvét, azzal a megjegyzéssel, hogy az olvasó csak akkor vegye meg, ha tetszik neki. Persze mindez nem pont úgy van, ahogy első hangzásra tűnik. Coelho elérhetővé teszi angolul a The manual of the warrior of light (A fény harcosának kézikönyve) című könyvét és portugálul a Bridát. És ezután jön a csavar. Az elérhetővé teszi, nem azt jelenti, hogy az érdeklődő elolvashatja az egész könyvet. Csak a 4/5-ét teszi közzé. Az első fejezetek elolvasása után, egy üzenet következik, amiben felhívja az olvasó figyelmét, hogyha tetszik a szöveg, legyen szíves megvásárolni, így jelezvén a kiadóknak, hogy ez nem rontja az üzletet. (Az oldalak, ahol elérhetőek a könyvek itt és itt.)

Nem ez volt az egyetlen radikális kijelentése a munkái terjesztésével kapcsolatban. Közismerten támogatója az illegális letöltéseknek. Ez annak köszönhető, hogy 1999-ben felkerült Az alkimista orosz verziója, amitől később az orosz eladások megugrottak. Erről bővebben itt ír, nagyon érdekes egyébként, ez kifejezetten tetszik.

Lecsekkoltam az elérhető online könyveket, persze e-bookba letölteni nem tudom, de amit meg tudtam nézni online, az bizony nem a 4/5-e volt a könyvnek. Körülbelül az első fejezet után előjött az üzenet. Nem tudom én csináltam-e rosszul, vagy e-bookban több is van, de mindegy is. Szerintem Coelho egy olyan író, akinek a munkáját mindenhol full verzióban meg lehet találni és letölteni, ingyen.

Magával az íróval úgy vagyok, hogy sehogy. Olvastam egy könyvét angolul, de azt is csak azért, mert akkor éppen nem volt más. Nem is tudom mi volt a címe, de az biztos, hogy olyan értelmetlen történetet még nem olvastam. Persze, nem mondom vannak benne érdekes gondolatok, de hogy annyiért elolvassam azt az unalmas szöveget? Nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy adtam-e egy esélyt egy magyar verziónak Az ördög és Prym kisasszonynak, vagy csak akartam. Ha adtam, akkor nyílván az sem hagyott mély nyomott bennem, mert nem emlékszem, hogy elolvastam-e (fúú, ezt leírni is fáj J). Úgyhogy nem tudom. Sokan szeretik, sokan nem, sokak szerint túlértékelt. Lehet benne valami, sőt abban is, hogy sokan azért olvassák, mert „annyit beszélnek róla”. Hát csak olvassák. Én egyelőre nem tervezem, habár az Adultery rajta van a listámon (mondjuk a kiadása…wáá… angolul néztem, nagyobb mint a többi könyve, minden oldalon kb. 2,5 sorközök, az oldalak végig sincsenek írva, óriás betűk… Elhiszem hogy sok embernek ez azt az érzést adja, hogy jaj, olyan jó volt hogy nagyon gyorsan elolvastam, pedig csak rövid volt és nem tűnt fel. Szerintem ez papírpazarlás és parasztvakítás megtévesztés).

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Újabb Észak-Koreás könyvet olvastam el a napokban. Már a polcomon volt egy ideje, és nemrég a TV-ben láttam valami interjút a könyv főszereplőjével, amit ugyan nem tudtam akkor végignézni, de eldöntöttem, hogy akkor hamarosan elolvasom.

Már az első néhány oldal elolvasása után azt mondtam, egy darabig nem akarok Észak-Koreáról többet olvasni. Egy időben túl belemélyültem a témába, na meg hát bármikor, ha akad egy cikk azt elolvasom, mert erről az országról csak abszurdabbnál abszurdabb infók jönnek napvilágra. Ez sem volt egy könnyen emészthető olvasmány. Azért azt gondoltam már túl sok újat nem tudnak nekem mondani, de mégis sikerült.

A könyv főszereplője Szin, aki É-Korea egy legszigorúbb fogolytáborában született (szülei, a foglyok jól viselkedtek, ezért az őrök választottak nekik párt, és összeházasodhattak), soha nem ismerte a külvilágot, és a kinti életet. Észak-Koreában több munka/fogoly tábor létezik, amiket a kormány még a mai napig letagad, de még a műhold-felvételeken is ki lehet venni a helyüket, annyira nagyok.

Szabályok, büntetések, munka, éhezés, kínzás, gyilkolás, árulkodás. Ezek voltak a fő vonalai Szin beszámolójának a táborban töltött idejéről. Nem akarom túlzottan részletezni ezeket a tényeket, ehhez külön gyomor kéne megint. Annak, aki olvasta Barbara Demick Nincs mit irigyelnünk a világtól című könyvét, és tisztában van a 90-es évek éhínségivel Észak-Koreában, na, hát az itt, ebben a táborban még rosszabb volt. Csak itt hozzájárult az is, hogy ha véletlenül az iskolában megtalált a tanár a gyerek zsebében 3 szem kukoricát, amit rejtegetett, egyszerűen agyonverte. Az őröknek hatalmuk és joguk volt gyilkolni, saját döntésükön alapult minden. Támogattál az árulást, a gyerekeket már kiskoruktól arra nevelték, hogy jelentsenek minden eseményről, ami a rendszer ellen történne. Szin is így riportálta anyja és bátyja szökési tervét, aminek a végeredménye az lett, hogy őt és az apját hónapokig kínoztak és raboskodtak.

Később egy tanult értelmiségi ember került a táborba, akitől nagyon sokat megtudott a kinti életről és főleg az ételekről. Először életében bízott valakiben, és együtt tervelték a szökési kísérletet. A sors úgy hozta, hogy míg társa szökés közben meghalt, addig Szinnek sikerült meglógnia, és elmenekülnie a tél közepén.  Ezután kezdődik élete 2. felvonása, a túlélés az ismeretlenben. Lop és menekül, és egyben ismerkedik a kinti világgal. Hónapok után, amikor megfelelő tapasztalatot szerez, sikerül átkelnie Kínába, ahol munkát is talál, és még jónéhány hónapig ott él, míg végre átjut Dél-Koreába, és elkezdheti új életét.

Folyamatosan beilleszkedési gondokkal küzd, nem bízik az emberekben, rémálmok gyötrik, és lelkiismeret furdalás – amiért beköpte az anyja és testvére szökését, és amiért apját magára hagyta, holott tudta, hogy őt ezért újra megkínozzák.  Munkáit nem sokáig tudja megtartani, és a pénzzel sem tud megfelelően bánni. Egy idő után, amikor történetével mások is megismerkednek (azért az nagy dolog, hogy fogolytáborból szökjön meg valaki) Californiába költözik, de ott sem találja meg a számítását. Nem tud dönteni, hol is maradjon, és mihez is kezdjen magával.

Érdekes könyv, ajánlani tudom, talán híresebb is, a főszereplője miatt, mint például a BarbaraDemick könyve. Szin sokat szerepel, és meséli történetét, ezért jobb marketinget csinál a könyvnek. Még van egy könyv, amit el akarok olvasni, az kicsit más megvilágosításból mutat É-Koreára, azt még szerintem terítékre veszem, de nem a közel jövőben, az biztos. Annak ellenére, hogy nem hiszem, hogy az is ilyen kegyetlen lenne, nincs most gyomrom hozzá. Persze ez bármikor változhat J.

A legolvasottabb amerikai városok

5. alkalommal állították össze Amerika legolvasottabb városait, az Amazon.com listája alapján. A lista, könyv, magazin és újság eladásokból jött ki, egyaránt papír és elektronikus formákat belevonva. Az összegzés 2014 áprilisától, 2015 áprilisáig létrejött amazon rendelésekből indult ki (per capita) olyan városokból, amiknek több mint 500 ezer lakosa van.

Amerika legolvasottabb városa címét ismét Seattle nyerte el, úgyhogy ha valaki kávéra és könyvre vágyik, oda költözzön. Persze sokat esik ott, és mi más lehetne egy jó kis alternatíva esős napokra, mint a könyv :)?

A top 20 város:                                      

1. Seattle, WA

2. Portland, OR

3. Las Vegas, NV

4. Tucson, AZ

5. Washington, D.C.

6. Austin, TX

7. San Francisco, CA

8. Albuquerque, NM

9. Denver, CO

10. Louisville, KY

11. Charlotte, NC

12. Baltimore, MD

13. San Diego, CA

14. Houston, TX

15. Indianapolis, IN

16. San Jose, CA

17. Jacksonville, FL

18. San Antonio, TX

19. Nashville, TN

20. Chicago, IL

Az amazon egy kicsit mélyebbre is ásott, és ezeket az infókat lehetett levonni, az emberek olvasási szokásaiból:

• Seattle (ami egyébként az Amazon főhadiszállása) nemcsak hogy a legtöbb könyvet rendelte, de a legtöbb Kindle verziót is, a legtöbb magazint és újságot.
• Washington D.C. lakosai, előnyben részesítik a nyomtatott, papírformájú könyveket, megelőzve ezekkel még Seattle-t is, amelyiknek a lakosai viszont a legtöbb könyvet vásárolják.
• California és Texas az olvasóké, ugyanis 3-3 városukkal kerültek be az első 20-ba :).
• Las Vegas a szerelmeseké, ugyanis az ottani lakosok rendelték a legtöbb romantikus könyvet. (inkább az igénytelenekének nevezném, de whatever, végülis ”What happens in Vegas stays n Vegas” :)).
• 20-ból, 7 városban, Gillian Flynn Gone Girl-je volt a legtöbbet rendelt könyv. A városok a következők: Houston, Austin, Charlotte, Tucson, Louisville, Albuquerque és Baltimore.

Azt hiszem ezt a listát már tavaly is láttam, és körülbelül ezekre a városokra emlékszem akkorról is. De lehet az más lista volt. Meg szerintem, azért ha kisebb városokat vennének figyelembe, egész más adatokat kapnának. Jó kis lista ez, persze az amerikai hemzseghetnek a lehetőséget között hogyan és hol vásárolják meg a könyveiket :).  Az amazonon mindig vannak akciók is, meg talán alapból is kicsit olcsóbbak.  És fel a kezeket, aki már rendelt könyvet amazonról (én!) :). Persze kizárólag  papírformájút! És milyen szívesen összeállítanám a listát az Amazonnak. Még több statisztika érdekelne :).