Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Mikszáth, Szent Péter esernyőjét a Kossuth kiadó jóvoltából vettem meg, amikor tavaly kiadták az új sorozatukat, és ezzel kezdtek féláron. Már régen sort szerettem volna keríteni rá, és ezt most meg is tettem, amikor egy vékonyabb, könnyű kötésű könyvet kerestem. Ez minden célnak megfelelt.

Nem is tudom mit vártam tőle, nagyon halvány emlékeim voltak róla iskolából, tudtam, hogy a lényeg egy esernyőnyél, ami a nagy vagyont rejtegeti. De a körülményekről semmit nem tudtam.  A történet 2 szálon fut a múltban, ahol megismerhetjük, hogyan kerül a rongyos esernyő egy árva kislányka fölé az esőben, a másik szálban pedig azt, hogyan vigyáz a vagyonára Gregorics Pál, aki a törvénytelen fiának szánja az esernyőnyél örökségét.

Az első szálban, az esernyőnek a falubeliek, és a környékbeliek varázslatos tulajdonságokat tulajdonítanak – állításuk szerint, egyenesen Szent Péter rakhatta a papuk árva kishúga feje fölé – és még a messzeségből is eljárna a kis Felvidéki Glogovára a hívő emberek, csak az esernyő miatt. A másodikban, megismerhetjük Gregorics Pál életét, hogyan rekesztik ki testvérei, ő pedig szerencsén és ravaszon vagyonra tesz szert, amit később fiának tartogat, akit hivatalosan nem vállal fel, mert félti az életét. Inkább elküldi a kis Gyurit Kolozsvárra tanulni, ahol azért gyakran meglátogatja. Halála után, a vagyonnak nyoma veszik, a testvérek hiába keresik, nem találják. A halott még a túlvilágról is bosszúságot okoz nekik, amikor félrevezeti őket egy szöggel teli üsttel.

A harmadik része a könyvnek a két fiatal története. Gyuri ügyvédet érdekelni kezdi, hol lehet az apja vagyona, és elindul az esernyő keresésére. A szálak egészen Glogováig vezetnek, ahol útközben véletlenül megismerkedik Veronkával, aki meg is tetszik neki. Amikor megtudja, hogy övé az esernyő, nem is gondolkodik, eldönti feleségül veszi, így meglesz az esernyő  is meg a lányka is. A dolgok végül nem úgy alakulnak, ahogy tervezi, de azért nem bánkódik miatta. A végét nem lövöm le, így is sokat írtam a tartalmáról, pedig nem szoktam.

Meg kell mondanom, nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, izgalmas volt szinte a végéig, alig vártam, hogy megtudjam mi történik a továbbiakban. Nem olvastam ezelőtt semmit Mikszáth-tól, de ezek után lehet bepróbálkozok valami mással is. Mindenkinek ajánlom, kicsit sem unalmas, és akár egy ültömben el lehet olvasni :).

A szokásos idézetek:

• A rozsdás acélpengén nem hagy már a lehelet semmi foltot.
• „…a köhögést és a szegénységet nem lehet eltitkolni."
• Csúnya asszonytól ne kérjen az ember csókot és szegénytől kölcsönt, mert mindjárt eldicsekszik vele.
• „Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle. … A éj szebbnek mutatja kedvesed alakját, mint aminő, ellenségedet erősebbnek, bajodat nagyobbnak, örömödet kisebbnek. Nem szép eljárás tőle, de hát az éj szuverén, nem tartozik felelősséggel senkinek.  … ne mellőzd az éjt, mikor a kivezető utat keresed."

"Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok."

Szeptemberben már nem vettem részt az Alexandra leárazásán, már nem volt semmi olyan könyv, ami felkeltette volna az érdeklődésem. Meg amennyire az Alexandra nyári akcióját ismerem, a könyvek, amik mér egyszer bekerültek az akcióba, jövőre ugyanott folytatják, addig amíg marad belőlük.

Alexandra akció ide-oda, ettől függetlenül mégis vettem 3 könyvet szeptemberben. Az elsőt, teljesen véletlenül egy újságárusnál (pontosan nem emlékszek az árára, de az biztos, hogy 1000 Ft alatt volt), Az árvízi csónakos címmel, ami a tartalmát elolvasva kis aktualitást is mutat a szeptember hónap történéseivel, csak pepitában. A második könyvet már tudatosabban kerestem/találtam, Flaubert Érzelmek iskoláját. Már régen meg akartam venni, aztán amikor múlt hónapban vettem 2 akciós Fehér holló könyvet, és rájöttem ez is ki van adva abban a kiadásban, rákerestem, és gyorsan megrendeltem, amíg még elérhető volt. A harmadik könyv megintcsak véletlen volt (ugyanis most nem tudtam, hogy a Kossuth kiadó mit tervez), egy élelmiszerboltban találtam Jack London A beszélő kutya című művére, és mivel már a borítója megvett, és bevezető áron volt, ezért még hónap végén az is hozzám került.

Szabó Lőrincz idézettel nyitottam a szeptember hónapi beszámolót, és most egy Máraival zárom, ami jól kifejezi az érzéseimet. Szeretem ezt az időszakot.

Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

Balzac: Goriot apó

Goriot apó az első könyvem Balzactól, aki szintén könyvsorozatot írt – Emberi színjáték néven (La Comédie Humaine), és akinek ez a gyűjteménye ihlette Zolát is a Rougon-Macquart sorozat megírásához. Balzac összeállítása hosszabb-rövidebb elbeszélésekből, regényekből áll, összesen 95 darabból. Halála miatt a széria befejezetlen maradt, tervei befejezetlenek maradtak.

Goriot apó története egy fogadóban/penzióban játszódik, ahol a volt tésztagyáros öreg napjait tengeti, más lakókkal együtt. Az öreg, aki valaha jómódban élt, elvesztette vagyonát, vagyis inkább szétosztotta lányai közt, akiket bálványoz. Azok, miután férjhez mentek nem tartották a kapcsolatot az öreggel, akinek ez bár rosszul esett, de mindig megvédte őket. Miután házasságuk rossz fordulatokat vesz, segítséget ismét apjuktól várnának, de az, aki már feláldozott mindent, igazán nem tud mit adni már a kapzsi lányoknak. Goriot egyetlen támasza, az egyik lánya szeretője Rastignac, aki vele együtt él a fogadóban, és aki fiaként szereti az öreget, sajnos azt kell mondanom sokkal jobban, mint a saját lányai. Amikor megbetegszik, és a halálán van, és amikor egyetlen kívánsága, hogy a lányait lássa, egyik sem jön el. Egyedül Rastignac virraszt mellette, hívja az orvost, fizeti a költségeket és később intézi a temetést.

Ez a könyv a hálátlanság és önfeláldozás szinte idegesítő példája. Rettenetesen kihoztak a szereplők a sodromból. Goriot a nyálas jóságával, szeretetével, naivitásával, a lányai pedig a nemtörődömségükkel, az önzőségükkel és hiúságukkal. Egyedüli „normális” emberi erényeket Rastignac képviselt, aki pont úgy viselkedett Goriothoz, ahogyan a lányainak kellett volna. Gondoskodott róla, sajnálta, és a lányait győzködte a helyes cselekedetekről.

A könyv elég lassú volt, nem volt túl sok sztori benne, eleinte nem is értettem, hogyan kerül Goriot a képbe, ugyanis jó néhány oldalon keresztül csak 1x-2x említették meg. Annyira nem is volt érdekes, de azért olvastam már unalmasabb könyveket is. Szerintem később még bepróbálok egy másik Balzac-ot, néztem, elérhető néhány más műve is.

És az idézetek, mert azért ebben is akadtak bőven:

• Úgy látszik, az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengeségből vagy közönyből. Avagy nem szeretjük-e mindnyájan kipróbálni erőnket valakinek vagy valaminek kárára?
• Nem hiába mondják, hogy nincs szebb a vitorlázó hajónál, a vágtató paripánál, a táncoló nőnél.
• Kérdezze meg a nőket, hogy nem a becsvágyó férfiakhoz vonzódnak-e leginkább. A becsvágyók válla erősebb, vérük dúsabb vastartalmú, szívük forróbb, mint más férfiaké.
• Vége hossza nem lenne, ha fel akarnánk tárni, miféle üzelmek folynak szeretőkért, cifra rongyokért, gyermekekért, háztartásért vagy hiúságért, de higgye el, legtöbbször nem az erény útján. Ezért van, hogy a becsületes ember a közös ellenség.
• …ölni kell, hogy meg nem öljék, csalnia kell, hogy meg ne csalják, ahol a sorompónál le kell tennie a lelkiismeretét, érző szívét, maszkot öltenie, irgalmat nem ismerve játszania embersorsokkal… hogy elnyerje a győztes babérkoszorúját.
• Az aranybilincsek a legsúlyosabbak.
• A nők természetében rejlik, hogy lehetségesnek tartják a lehetetlent, és a tényeket sejtelmekkel nyomják el.
• A szerelem vallás; kultusza alighanem többe kerül, minden más vallásnál; gyorsan elillan, ás akár a vásott gyerek, pusztítással jelzi útját.
• Hogy is férnének össze a nagy érzések a hitvány, kicsinyes, felületes társadalommal.

J.M.Coetzee: Disgrace

A Disgrace ez első könyvem volt, amit Coetzee-től olvastam.  Már a tavalyi könyvfesztiválon megakadt rajta a szemem (persze, a borítóján egy kutya van, rögtön megfogom az ilyen könyveket :)), és miután a hátulján elolvasott tartalom is érdekesnek bizonyult, már akkor meg akartam venni. Aztán amikor ezen az éven, szerintem ugyanannál a standnál újra megláttam, már nem gondolkoztam kétszer és meg is vettem.

Coetzee Nobel díjas, dél-afrikai író, aki ebben a könyvében megmarad a környezetben, és annak ellenére, hogy a könyv tartalma elég szomorú, sajnos ez az igazság a Dél-Afrikai Köztársasággal kapcsolatban.

A könyv főszereplője David Laurie, a Cape Town-i egyetemi tanár, aki, miután rövid kapcsolatba bonyolódik egy diákjával, kirúgják, és nem is próbálva védekezni, elutazik a lányához, aki egy farmot vezet a semmi közepén. Eleinte nehezen tud azonosulni az ott élő emberekkel, ahogy a lányával sem. Nem egy tipikus jó kapcsolat az övék, elég száraz és rideg.  A lánya ennek ellenére szívesen fogadja, és David is előbb-utóbb elkezd beilleszkedni a környezetbe, zöldséget árul a piacon, vagy segít a kutyák ellátásában (ami sajnos gyakran csak elaltatás).  Miután őt és lányát a farmon megtámadják, ahol a lánya szerzi a nagyobb sérüléseket, kapcsolatuk egyre rosszabbá válik. David nem tudja megérteni lánya álláspontját, miszerint elhallgatja a vele történteket a rendőrség elől. És a későbbi cselekedetei és véleményei is teljesen értelmetlennek tűnnek, még az olvasónak is.

Ami a könyv olvasása közben tudatosult bennem, hogy ez valóban reális történés lehet a Dél-Afrikai Köztársaságban, a bűnözés, a rendőrség cselekvésképtelensége, a megérdemelt büntetések teljes hiánya. Nem is csoda, hogy az emberek fegyverrel járnak még az utcán is, és maguk próbálnak igazságot szolgáltatni.

A könyv érdekesnek mondható, mondjuk, vannak részek, amik nekem elé lezáratlanul maradtak, ahogy a befejezés is. Mintha még egy fejezet kellett volna a teljes befejezéshez. De hát ezt kaptuk, bizonyára jó okból. Nem volt unalmas, inkább csak hiányos. De lehet csak nem figyeltem eléggé :).

És az idézetek:

• Because a woman’s beauty does not belong to her alone.
• When all else fails, philosophize.
• The more things change the more they remain the same. History repeating itself, though in a modest vein. Perhaps history has learned a lesson.
• They do us the honour of treating us like gods, and we respond by treating them like things.
• So time does indeed heal all. …or if not healing then forgetting, growing scar tissue around the memory of that day, sheathing it, sealing it off.

Új könyvsorozatot indít az Európa kiadó

Az új könyvsorozat egyelőre és már mindvégig a 100 könyv megnevezést fogja viselni, ám mint kiderült, ezt nem kell számszerinti pontossággal venni, ugyanis könnyen lehet, hogy tovább nyúlik majd a sorozat, mint 100 darab.

Európa kiadó oldaláról

Érdekesnek találom az ötletet, ám talán azt kevésbé, hogy bármilyen zsáner belekerülhet a felhozatalba. Az első két kiadvány között szerepel Golding Legyek ura, és Stephen King Tortúrája. Mindkettőt olvastam és szerettem, de nagyon távolállónak látom a kettőt. Kinget egyébként is szépen sorjában adják ki, kvázi egyforma kiadásokkal, erre a Tortúra teljesen új kötetet kap, sőt ahogy kinéz, szerintem nem tükrözi a könyv tartalmát. Ne értsetek félre, örülök, hogy kiadják újra, de nagyon csúnya… Úgy veszem észre, ez a 100 könyv sorozat próbál egy kicsit klasszikus, komolyabb borítót felvenni, de akkor nem kéne Kinget a kínálatba sorolni. A képen egy fiatal nő látható hátulról, elég csinosan… Hm, khm…  Aki olvasta/látta a Tortúrát, kit jelképez a nő a képen?? Mert biztos hogy nem Annie Wilkes-t… Na, de ennyit a „kilóg a sorból a Tortúra, pipike személyes érzései” témakörből :).

Európa kiadó oldaláról

A sorozatnak egyébként nagyon örülök, annak már kevésbé, hogy állítólag 8 év alatt adják ki a 100 darabot. Az annyit jelent, hogyha folyamatosan haladnak, havonta durván egy könyv jelenik csak meg. Ami még szintén furcsa volt, hogy gőzük nincs milyen könyvek kerülnek majd bele, tudják kb. az első hatot. Milyen tervezés ez? Ezeknél a könyvkiadóknál többször észre lehetett venni azért a fejetlenséget (nem csak az Európára gondolok, és főleg könyvsorozatoknál). Úgyhogy próbálják ők ezt elég nyitottan hagyni, szerintem azért is, hogy ha nem kapkodják, akkor tudjanak váltani. Sőt itt még eszembe jut, amit a Könyvjelzőben olvastam a sorozatról, miszerint Kinget azért is tették bele, mert őt mindig viszik, mint a cukrot… Azért ez is sokat elmond a dologról. És mégegyszer, nem Kinggel van a problémám...

Azt hiszem ennyi, amit így elsőre megjegyeznék a sorozatról, összefoglalva teljesen jó hogy belevágnak, könyvkiadásokból sosem elég. És azért remélem, kijön 1-2 darab, ami már nem kapható, vagy amit szívesen olvasnék, vagy amit még nem olvastam. Csak a 8 évbe bele ne őszüljek :).

Aki bővebben szeretne olvasni a dologról az az Európa kiadó oldalán megteheti, vagy az aktuális Könyvjelző magazinban.

Augusztus a nyár vasárnapja

Augusztusban folytattam az akciós könyvek vásárlását, az Alexandrában még megvettem egy Golding és egy Parsons könyvet. Aztán aminek igazán örültem, az hogy benéztem a Lírába is, és találtam 2 darab fehér holló könyvet (aminek a kiadása annyira tetszik nekem), ami még nem volt meg. Az egyik Maupassant-tól Egy asszony élete, a másik Lawrence-től, Lady Chatterley szeretője.

Az egy asszony élete már megvan otthon, anyukámé volt, még tavaly vagy tavalyelőtt el akartam olvasni, de akkor nem volt hozzá gyomrom valahogy.

Hát így. Olvasással lassabban haladok, amióta többet gyalogolok munkába, mint amennyi időt tömegközlekedésen töltök. Azért olvasok, csak kicsit lassabban fejezem be őket.

Stephen King: A búra alatt

A búra alatt beszámolója már várat magára egy ideje. Még júniusban befejeztem, elég gyorsan sikerült, annak ellenére, hogy nem épp vékonyka (mondjuk az Európa kiadó új kiadása feleslegesen vastag – óriás betűk, hatalmas sorközök – ismerjük…).

Először a sorozat miatt hallottam róla, amit annakidején elkezdtem nézni. A könyvet korábbról nem ismertem, valószínűleg az otthoni könyvtárnak nem volt meg (mondjuk nem csoda, hiszen tök új, én meg azt hiszem minimum 10 éve nem jártam abban a könyvtárban J). Amikor olvasgattam róla (mármint a sorozatról), sokan – akik már olvasták a könyvet – csalódottan írtak a sorozatról. Állításuk szerint, a könyv sokkal jobb volt, és többen a Végítélethez hasonlították, ami a kedvencem. Nekem nem is kellett több, rögtön felraktam a listámra. A sorozat 1. évadját megnéztem, majd most nyáron a 2. évadot is. A harmadikba még nem kezdtem bele. Amit eddig mondhatok, a könyv ezerszer jobb.

Amúgy is szeretem a poszt-apokaliptikus könyveket – persze nem akármit, Stephen King mindig jól eltalálja ezeket. Alig várom, hogy a Végítéletet újraolvassam, de nem lehet már beszerezni, amikor pedig az Európa kiadót kérdeztem róla, valahogy erre a kérdésemre kifelejtették a választ, hogy tervezik-e ennek az újrakiadását is. Hiszen jönnek a King könyvek évente 3-4 újkiadásban. Fúú, de térjünk vissza a Búra alatt-hoz.

Chester’s Mill városkáját egy nap elzárja egy üvegbura a külvilágtól, és a bentrekedteknek meg kell próbálniuk túlélni, miközben néhányan a helyzetet saját hasznukra próbálják fordítani. A szereplők hamar a jó és rossz oldalra csoportosulnak, és próbálnak rájönni, mi irányítja a burát, és hogyan szabadulhatnak meg tőle. A könyv annyira izgalmas volt, mintha valami szuperjó filmet néztem volna. Alig vártam a folytatást. Ne keressünk sok hasonlóságot a sorozatban és a könyvben, ugyanis van olyan szereplő, aki elég fontos szerepet játszik, ám a könyvben már az első lapokon meghal. Vagy vannak szereplők, akik teljesen másképp kerülnek a képbe, mint a sorozatban. De ez most nem is fontos.

A magyar fordítástól kicsit égnek állt a hajam, de sajna a fordító Szántó Judit, nyilvánvalóan csak könyvből tanulta az angolt… Nem részletezem a vicces dolgokat, mint például a Junior néven futó főszereplő fiát, akit a fordító egyszerűen csak Ifinek nevezett (egyébként ezt jóízűen átvették a magyar szinkronosok is a sorozathoz). De ami nekem nagyon fájt az a waffles (legalábbis szerintem, nem tudom pontosan hogy volt az angol szöveg), amit ostyának fordított, és így a szereplő fagyasztott ostyát lopott a boltból, hogy megsüsse, gofri helyett...

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti Stephen Kinget. Megintcsak, nem a gyilkolós, elmebeteg kutya, vagy más elvont dolog, hanem az ilyen meneküljünk, és próbáljunk túlélni, típust. Ismétlem magam, de aki szerette a Végítéletet, annak azt mondom kötelező. Az első néhány fejezet után, már csak vártam, hogy mi fog történni a kedvenc karaktereimmel. És bár a vége nem ütött olyan nagyot, mint azt az ember várta, összességében mégis pozitív élményt nyújtott.

Idézetek:

„Reménykedj napsütésben, de építs gátakat!” (Mao elnök kis vörös könyvéből)

„Ha véletlenek találkoznak, ne téveszd össze a sorssal!"

A tagadást felváltja a belenyugvás, a belenyugvás pedig függőséget szül.

Ha imáinkban olyasmit kérünk, amit szeretnénk, Isten befogja a fülét; de ha olyasmiért imádkozunk, amire szükségünk van, csupa fül lesz.

…a bűnös „akkor is fut, mikor senki sem kergeti” (Mózes III. könyve)

Hartay Csaba: Nem boci!

Elég nehéz a Nem bociról írni, mert kicsit vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyik oldalról nagyon viccesnek találom és nagyon megérintőnek (már csak a nyelvezetet miatt is), mert annyira hazaias, mármint teljesen ismerősek voltak azok az embertípusok, akiket felsorol a könyvben a szerző. Az egyszerű falusi emberektől addig a munkásig, aki a RTG-t, rönggenynek nevezte Ettől jobban már csak akkor tetszett volna, ha röggönynek :).  Mindenki hordozta magában – a nem szándékos – humort.

A másik oldalról viszont, kicsit úgyis érzem, hogy viccet csinál ezekből az emberekből, és túl sok mindenkit (néhol az olvasót is) hülyének nézi. Nem voltam benne biztos, kiből akar hülyét csinálni, mert a szerző el tudta magát adni úgy is, mint egy jó fej vezető, és úgy is, mint aki nagyravágyó, és orrát fennhordó személy.

A nyelvezete viszont teljes mértékben zseniális, vicces, de ez nagy részben annak is köszönhető, hogy azok az emberek, akikről mintázta, valóban így beszélnek.

A végén összegyűjtött pár vicces beszólást is az ott dolgozó emberektől, de az már tényleg túlzás volt, hogy azokat aztán zárójelben megmagyarázta az olvasóknak. Ok, ha valami nagyon tehenes, vagy tehenészes szakkifejezés lett volna, de csak tök normál beszédről volt szó, amit az ottani feltételező parasztok félremondtak. Ennek ellenére mindent megmagyarázott. Köszi, adjál egy kis kreditet az olvasónak, hogy rendelkezik egy csepp humorérzékkel.

Összességében a könyv és maga az ötlete nagyon tetszett, a címével és az alcímével is rögtön megvettek, és magukkal a rövid elbeszélésekkel (az egész könyv olyan 2-3 oldalas kis elbeszélések foglalata) sem lett volna semmi baj, ha nem éreztem volna némelyen a felsőbbrendűséget és a cinizmust. Kis tiszteletet mutathatott volna azoknak az embereket, akikről a történetei főszereplőit mintázta… Ezek az apróságok ellenére azért ajánlom, abszolút kikapcsolódásnak, nem mély gondolatoknak vagy történéseknek a keresőinek.

Ez nem kifestő!

Na jó, erről nem nagyon akartam írni. Csak mert nem érdekelt. De ma lerakott munkában valaki az asztalra egy „felnőtt kifestőt” (leírni is utálom) és hozzávaló eszközöket, azzal az üzenettel, hogy tartsunk szünetet, meg hogy ez jó móka (persze angolul). Miért csak most jó móka, hogy valaki előjött ezzel a béna változattal? Én eddig is, bármikor vettem egy sima gyerek kifestőt és kifestettem.. Minek kellett ehhez marketing, meg világ, csak hogy az ember kifestőzzön??

Arról nem is beszélve, hogy ezek a képek rondák és unalmasak. Ez nem is kifestő, hanem mozaik. Akik művészkedni akarnak, törjenek össze csempéket, és csinálják ezt azzal. Na azt megértem. Ezt a kifestőt nem. Természetesen itt már nem csak a Titkos kertről beszélünk, hanem a millió más generikumáról is, amik úgy nőnek, mint a gombák.

Tudom, hogy sokan nem értenek ezzel egyet, de nem érdekel. Szerintem ez nem művészet, nem szép és kicsivel sem több móka, mint a gyerekeknek való kifestőket festeni. Ott sem kell kimenni a csíkból. Ott is használhatsz dili színeket. Ott is kifestheted a hóembert. És azok az állatkák legalább aranyosak. A páva nem. Mondjuk, most már azt hiszem láttam felhőkarcolósat is, ami azért szép, de a felhőkarcoló színe szürke. Csak azért mert ici-pici kockákból rajzolták meg nem lesz más.

A többieknek pedig ajánlom a kifestőkönyvet az elfoglalt embereknek itt :).

Több ilyet!

Egy szívmelengető történet J. Utah-ban, kézbesítéskor a postást látott egy kisfiút, aki reklámpapírokat olvasgatott, és megkérdezte tőle van-e neki több, mert szeret olvasni. Amikor a postás mondta neki, hogy a könyvtárban sok könyv van, a gyerek azt válaszolta, hogy nincs autójuk, sem pénzük a buszjegyre. Ekkor Ron Lynch, a postás, készített egy facebook bejegyzést a 12 éves gyerekről, kérve az ismerőseit, hogy segítsenek neki könyvekhez jutni. Onnantól kezdve az egész önálló életre kelt, és a világ minden tájáról segíteni akartak neki. Kapott könyveket, amiket majd elolvasás után továbbad.

Ezen a linken lehet olvasni többet a történetről.

Itt pedig a videó J