Elég
nehéz a Nem bociról írni, mert kicsit vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Egyik oldalról nagyon viccesnek találom és nagyon megérintőnek (már csak a
nyelvezetet miatt is), mert annyira hazaias, mármint teljesen ismerősek voltak
azok az embertípusok, akiket felsorol a könyvben a szerző. Az egyszerű falusi
emberektől addig a munkásig, aki a RTG-t, rönggenynek nevezte Ettől jobban már
csak akkor tetszett volna, ha röggönynek :). Mindenki hordozta magában – a nem szándékos – humort.
A
másik oldalról viszont, kicsit úgyis érzem, hogy viccet csinál ezekből az
emberekből, és túl sok mindenkit (néhol az olvasót is) hülyének nézi. Nem
voltam benne biztos, kiből akar hülyét csinálni, mert a szerző el tudta magát
adni úgy is, mint egy jó fej vezető, és úgy is, mint aki nagyravágyó, és orrát
fennhordó személy.
A
nyelvezete viszont teljes mértékben zseniális, vicces, de ez nagy részben annak
is köszönhető, hogy azok az emberek, akikről mintázta, valóban így beszélnek.
A
végén összegyűjtött pár vicces beszólást is az ott dolgozó emberektől, de az
már tényleg túlzás volt, hogy azokat aztán zárójelben megmagyarázta az
olvasóknak. Ok, ha valami nagyon tehenes, vagy tehenészes szakkifejezés lett
volna, de csak tök normál beszédről volt szó, amit az ottani feltételező
parasztok félremondtak. Ennek ellenére mindent megmagyarázott. Köszi, adjál egy
kis kreditet az olvasónak, hogy rendelkezik egy csepp humorérzékkel.
Összességében
a könyv és maga az ötlete nagyon tetszett, a címével és az alcímével is rögtön
megvettek, és magukkal a rövid elbeszélésekkel (az egész könyv olyan 2-3
oldalas kis elbeszélések foglalata) sem lett volna semmi baj, ha nem éreztem
volna némelyen a felsőbbrendűséget és a cinizmust. Kis tiszteletet mutathatott
volna azoknak az embereket, akikről a történetei főszereplőit mintázta… Ezek az
apróságok ellenére azért ajánlom, abszolút kikapcsolódásnak, nem mély gondolatoknak
vagy történéseknek a keresőinek.
No comments:
Post a Comment