Attila

Hogy kiállhatatlan volt? Az hát. Erőszakos, rapszodikus, idegbeteg. Jó-jó, azért persze volt oka is rá, kapott épp elég nyaklevest, kezdődött azzal, hogy Öcsödön kijelentették: az „Attila” név márpedig nem létezik, így lett belőle Pista. Aztán már lehetett Attila, de nem sok öröme telt benne. Márta, Flóra, Judit… Ők sem bírták ki vele sokáig. Pedig egy költőnek kell a múzsa.

Nem volt szerencséje a nőkkel. Anyjával se. A mosónők korán halnak… Egyedül maradt…, de ő már csak így bírta… igaz, csupán addig a bizonyos napig. Egyedül maradt… abban a pillanatban, mikor megszületett… vagy még hamarabb…, amikor megfogant...

Semmi ágán ülő szíve 32 évig vacogott hangtalan. De addig dobogott! Aritmikusan, össze-vissza néha, de úgy, hogy muszáj volt odafigyelni rá...

Megjárta Párizst, kiadták néhány kötetét, úgyhogy minden bizonnyal ehetett végre libasültet meg 5 forintos kuglert is… Mily jó dolga volt Attilának…! De akkor már nem dicsekedett fűnek-fának. Nem is nagyon volt kinek...

Kortársai vagy lenézték, vagy istenítették, de senki sem kedvelte társaságát. Nehéz ember volt… Ő se nagyon szeretett önmagával lenni persze…, így aztán elmenekült, vagy legalábbis megpróbálta… Furcsa belegondolni, hogy akár még élhetne is… Az a szárszói vonat ott, akkor, valami fontosat vágott el… A magyar költészet egy fejezetét…., de ez Attilának már nem fájt… neki az élet fájt… nagyon...

Szatmári Gábor (Elhangzott a békéscsabai Start Rádióban, 1995.április 11.-én)

Nem akartam semmit posztolni a Költészet napja alkalmából. Aztán belebukkantam ebbe. Nem lehetett nem továbbosztani. És ne felejtsük el, Márai Sándornak is ma van a születésnapja!

Ken Kesey: Száll a kakukk...

Befejeztem a Ken Kesey, Száll a kakukk fészkére című klasszikus könyvét. Hát, mit mondjak? Igazat megvallva nem tudom mit esznek rajta az emberek. Nekem eléggé zavaros volt, és eseménytelen. Persze, ez megint egy olyan olvasmányom volt, amit BKV-n olvastam, és tudjuk akkor hajlamos vagyok nem figyelni annyira. De szerintem nem ezzel magyarázható. Nem lehetett tudni ki-kicsoda, sok volt a szereplő és kevés történetük volt, hogy megismerjük őket.

A történet maga egy pszichiátriai kórházban játszódik, ahová hosszú oldalak bevezetése után megérkezik McMurphy, aki nem akar követni a számára értelmetlen utasításokat a nővérektől. Hamar a kórházi betegek vezérévé válik, a személyzet pedig idegesítőnek találja. Elégedetlenkedik a tv műsort illetően, hajókirándulást szervez, de megismeri a sokk-terápia módszereit is, majd végül ő is lobotómia áldozata lesz.

Nem akarom én lehúzni ezt a könyvet na, de számomra nem az volt, mint amit vártam tőle. Ennek ellenére még ebben is találtam egy valamire való idézetet:

• Gondold csak meg: minél őrültebb az ember, annál nagyobb lehet a hatalma. Vedd Hitlert. Tébolyban az erő.

Könyvjelző margójára

Na, megfogadtam, hogy nem írok, de megint csak nem tudok elmenni mellette J. Megjelent az új Könyvjelző magazin, ami most a sok Európa-kiadó újdonsággal van tele, amit a könyvfesztiválra, vagy már előtte adnak ki, de amiket általában a könyvfesztiválon fognak bemutatni.

Olvashatunk benne Jonathan Franzen-ről, aki végre valahára egy valamire való díszvendég lesz már. Természetesen neki is jön az új könyve ez alkalomból. Vámos Miklós új könyve is jön, ami valószínűleg megint nem új, hanem csak 1-2 régi művét kiadják új kiadásban, új címmel (azt hiszem, már erről is írtam mennyire zavaró, de mindegy). Egressy is jön valami focis című művel, és szintén könyvfesztiválos bemutatóval. Ezen kívül Reinaldo Arenas-nak adják ki a Mielőtt leszáll az éj című könyvét, amit majd előbb-utóbb meg szeretnék venni.

A „amin már meg sem lepődök” kategóriába sorolandó a toplista, amit mindig közöl a lap. És természetesen a top 3-at a Szürkék árnyalatai foglalják el. De hát ez szinte már egy éve így van. Ilyenkor mindig azon gondolkozok, miért nem írnak mellé számokat is. Olyan kíváncsi lennék a mezőnyre. Kicsit többet ki lehet következtetni az összesített listából, de hát ott is vezet megint. De legalább az egyéb könyvekben már megjelent a Kódjátszma neve is, amit még mindig nem vettem meg, és amit januártól nem vagyok képes megtalálni az Alexandrában. De akkor ezek szerint ott van valahol, ha 9. helyen áll, csak én vagyok vaksi, meg persze még motiválatlan is J.

És írnak Salinger-ről is. Ugyanis kiadóban van egy könyv őróla is. És itt megint nem felejtik el bereklámozni a Rozsban a fogót. És még meg is írják, hogy milyen merész döntés. Hát persze, hiszen szerintem túl sok pozitív visszhangot nem kapott… De ezzel már megbarátkoztam, aki ugyanígy gondolkodik, az nem fogja megvenni az új kiadást. Mert minek. Főleg ha megvan a régi. És amikor már a magazin végéhez érek, mit látok? Egy felhívást. Hozd el a régi Zabhegyezőt és 1000Ft-al olcsóbban veheted meg a Rozsban a fogót! Na ne vicceljünk már.. Most itt az Európa vagy nagyon beijedt, hogy senki nem venné meg az új fordítást, vagy el akarja tüntetni az összes régit.. Én ezt nem értem. Csak légyszi, nehogy már ezt valaki meg is tegye! Szerintem inkább még gyorsan szaladjanak megvenni a régi kiadást, amíg még kapható.

Jajj, hát csak ez volt minden észrevételem. Egyébként a Könyvjelző jó, nagyon szeretem, és a könyvfesztivált is várom, egész hosszú listám van, amiből valószínűleg az újakat még kihagyom, és majd megveszem később, amikor már kicsit lecsengnek. De majd meglátjuk.

Nagyhétre

Múltkor találtam ezt a verset, nagyon megtetszett, gondoltam kiteszem Nagypéntek és Vasárnap alkalmából. Tudom nem kifejezetten Húsvéti vers, de arra ott van a Biblia. 

 

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Nem szeretem a tavaszt - március

Márciusom elég Zolásan zajlott. Sokáig azt hittem más könyvet nem is veszek, de az Alexandra a hónap végén megint akciózott online. Szóval vettem 2 Zolát, de mégis csak 1 lépéssel jutottam közelebb a 20 darabos teljes szériához J. Ez annak köszönhető, hogy a francia-magyar-angol címek különböznek, és összezavarnak. Így hát én abban a naiv tudatban, hogy egy olyan könyvet veszek meg, ami még nincs meg, megvettem a The Kill-t, Oxford Classic kiadásban. Amikor hazaértem, ráeszméltem, hogy ennek a magyar megfelelője A hajsza, és arra már tavaly nyáron ráakadtam egy kacatvásáron. Hát nem baj, egy igazi gyűjtőnek több példánya is van egy könyvből J. A másik könyvre egy antikváriumban akadtam rá., ahová csak azért mentem be, mert még volt kis időm egy találka előtt. Amikor rákérdeztem van-e valami Zolájuk, elém raktak szó szerint egy ládával J. Nagyon szép kiadások is voltak köztük, de sajna elég koszosak. Így csak egyet vettem meg, aminek a kinézete teljesen jó volt, A kegyelmes urat.

S mint már említettem, hónap végén még az Alexandra is akciózott, így még 2 könyv landolt végül a kosaramban. 2 életrajz-szerűség. Egyik Paul Auster Máról holnapra, a másik Vladimir Nabakov Szólj, emlékezet! című története. Mivel a Stephen King életrajzot - amit most olvasok - is nagyon élvezem, ezért remélem ezek is lesznek ilyen jó beszámolók arról, hogyan váltak íróvá, vagy mi befolyásolta őket.

Robin Cook: Mutáció

Nem is tudom hol kezdjem ezt a beszámolót. Robin Cookra, úgy tekintek, mint Stephen Kingre, és Kertész Erzsébetre.  Jó, most megkérdezhetitek, mi köze a 3 névnek egymáshoz? Hát semmi, azon kívül, hogy írók :). Ők voltak az elsők, akikre miután rátaláltam, visszajártam a könyvtárba egy újabb kötetért olvasni. Ez még gimis éveim alatt volt. Már sokszor írtam szerintem, hogy akkoriban kiolvastam majdnem mindet amit a könyvtár kínált tőlük.

Robin Cooknak, az Agy volt az első könyve amit elolvastam, és aki olvasott Cook-ot, az tudhatja, hogy nem mély szépirodalomról van szó az ő esetében sem. Ami fogós lehet benne az az orvosi szavak, és biológiai átlátás. Én kifejezetten szeretem ezeket, sosem volt gondom ezekkel, sőt örültem nekik. És mivel ő maga is orvos, jó helyről származnak az információk. De azt hiszem ennyi elég is a történetünkről Robin Cookkal, és inkább rátérek a könyvre, amit legutóbb olvastam tőle.

Az utolsó könyvet még 1 éve decemberben vettem a Libriben, el is csodálkoztam, amikor csak 490Ft-ot kértek érte… Most pont azért vettem le a polcról, mert valami könnyűt akartam olvasni, valamit, amin nem kell sokat gondolkodni, és nagyon figyelni. Ez mi sem bizonyítja jobban, hogy kb. a vonaton olvastam el az egészet. A könyv egy kutatóorvosról szól, aki amikor béranyával hordatják ki a gyereküket, úgy dönt megspékeli kicsit az anyagot, hogy nagyon okos gyerekük szülessen. Ezt jól is számolta, arra azonban nem gondolt, hogy a gyerek ugyanakkor érzéketlen, gonosz lesz. A teljes történetet nem akarom ellőni, hogy miket csinált és mi lett a vége. Elrontanám vele a sztorit azoknak akik el akarják olvasni.

Nekem teljesen megfelelt akkorra olvasáshoz, sőt, most hogy visszagondolok, lehet megint kéne egyet olvasnom, hogy kicsit jobban ki tudjak kapcsolni. Még van vagy 2 Cook a polcon amit nem olvastam. 

Innál egy kávét? Szavalj el egy verset érte! :)

A költészet világnapja alkalmából, 24 ország csatlakozott egy kezdeményezéshez, miszerint, az aznapi kávéért, csak egy verssel, vagy idézettel elegendő fizetni. Idén, Magyarország is részese a mozgalomnak, és 10 kávéházban fogadják el a verset – ami lehet híres költemény vagy saját szerzemény – fizetőeszközként. A kezdeményezés kitalálói, ezzel próbálják felhívni a figyelmet, hogy vannak dolgok, amik pénzzel nem értékelhetőek – mint a költészet.

Az iniciatíváról most nem is akarok többet írni, remek ötletnek találom (sőt én még régebben olvastam az egyik budapesti kávéházról, hogy náluk bármikor fizethetnek verssel), én nem tartózkodom ma Budapesten, de aki teheti próbálja ki és mondja meg milyen volt J.

A csatlakozó kávéházak listáját, és bővebb információkat itt találtok. Hajrá!

Jó játék a szlovák martinus-nál

Az egyik szlovák könyváruház – martinus.sk-nak, napokban találkoztam egy jó kis játékával. Internetes oldalukon adott egy nagy kép, amin összesen 64jól ismert könyvet rejtettek el, rajzolt formában. Március folyamán, minden nap egy-egy részletet feltárnak a képből a versenyzőknek, akiknek az a feladatuk, hogy minél több könyvcímet megnevezzenek. A szerencsés nyertes akár 128 szabadon választott könyvet nyerhet J!! Ki ne akarna játszani? Minden megnevezett könyvért egy szabadon választott könyvet nyer a versenyző 10 euró értékben. Ha pedig március folyamán vásárol is, mindezt megduplázzák!

A versenyzők segítséget is kaphatnak, ha vásárolnak a martinus-nál, és a kép teljes mását néhány boltban meg lehet nézni. A kép jelenlegi állását posztolom, de ezen a linken megnézhetitek eredetiben is. Azért már elég sokat fel lehet ismerni! Ti hányat? J Lehetne itt is valami hasonló!

Zola: Money (A pénz)

Elérkezett az idő, hogy elolvastam egy újabb Zola művet, a Money-t (azaz A pénz), ezzel már háromra növeltem a Rougon-Macquat sorozat olvasását (tudom még mindig gyenge, de ha hamar elolvasnám őket, akkor nem tartana ki sokáig J).

A Money-val, ahogy azt a címe is indikálja, az a baj, hogy új kiadásban már nem lehet megvenni, így én is angolul olvastam el. A könyv főszereplője ezúttal a Rougon család sarja, Saccard. A Rougon család példájával Zola az élet pozitív alakulását mutatja be. Saccard sikeres üzletember, úgy dönt alapít egy bankot (Universal Bank), és részvényeket árusítva, próbál meggazdagodni, és végülis mérhetetlen kapzsisága lesz a veszte is egyben. Zola, ezzel a kötettel, az akkori pénzügyi/banki példát hozta, hogyan működött mindez a második birodalomban. A könyv pozitívabb szereplője, Saccard élettársa, Madame Caroline, aki próbál jól cselekedni, kvázi a morális hátteret és viselkedést mutatja Saccard számító lényéhez képest. Még akkor is, amikor rájön, hogy Saccard megcsalja, amit érzelmileg elég rosszul visel, de meggyőzi magát, háttérben marad és nem hagyja el. Felsorakozik néhány mellékszereplő is, akik főleg befektetőként jönnek a képbe, és akiket Saccard meggyőz, hogy még tartsák a pénzüket bent, mert még növekedni fognak a részvények. Feltűnik Saccard fia, Max is, aki körülbelül megveti az apját, és elküldi, de figyelmezteti Madame Caroline-t, amikor segítségét kéri. Saccard másik fia Victor is előkerül a könyvben, akiről Saccard nem tudott (vagy nem akart tudni), aki szegénységben és elhanyagoltságban nevelkedett, és akit Madame Caroline vesz a gondjai alá, persze csak közvetetten. Ez elég rossz döntésnek mutatkozik, amikor a fiú erőszakot követ el a befogadóin, és megszökik.

Ez a könyv is tetszett, de talán most már elfogult vagyok Zolával, mert az élete ismerete után és a Patkányfogó elolvasása óta ő lett a kedvencem. De a könyvről azt hiszem valóban elmondható, hogy eléggé modern, és még ma is aktuális a téma, amit boncolgat, miszerint mi mindent tesz meg az ember a pénzért, és mi mindet tesz a pénz az emberrel. De ugyanígy a témák, amit a többi könyvében felvázol sem térnek el túlzottan a jelen ember viselkedésétől, mit sem változnak az emberek és az emberi természet 100+ év távlatában.

Még a kiadásról megjegyezném, hogy az Oxford Classic kiadását olvastam, ami a könyv elején jó 30 oldalon keresztül magyarázatot, értelmezést ad a könyvhöz és extra információkat is.

Idézetek:

• Like a lover driven from the boudoir of a mistress whom he desires all the more, even while telling himself he detests her, he kept coming back irresistibly…
• …he well knew that desperate men make the bravest and most daring troops, having nothing to lose and everything to gain.
• Isn’t it extraordinary, to be unable to be sad for long!
• …some said he wasn’t entirely trustworthy; but then, who was, in business and in love?
• …you can’t go stirring up the world without stepping on a few toes along the way.
• Women, decidedly, were not to be trusted, they went into deals with the most amazing bad faith.
• …and life would always bring healing for the wounds that it caused.

És ezek az idézetek a pénzről (túl sok lett, ezért külön megjegyzem):

• Ah! Money! Money the corrupter, the poisoner, shriveling souls, driving out all goodness, affection and love for others. Money alone was the great culprit, the promoter of all human cruelty and filth.
• How is it possible that the passion for winning can change decent people to such an extent!
• He was no more than money-maker, one who threw things and beings alike into the melting-pot to turn them into money.
• Ah! Money! Horrible money that soils and devours everything!
• Didn’t this answer the question of whether education, health, and intelligence are not all, in fact, down to money?
• …money was always the manure in which the humanity of tomorrow was growing; money, poisonous and destructive, became the ferment of all social growth, the compost necessary for the great works that made life easier.

Új fordítás, új kiadás

Az Európa kiadó újra kiadja Salinger klasszikusát, a Zabhegyezőt. Csak nem úgy, mint Zabhegyező. Eljött az ideje a szó szerinti fordításnak.

Barna Imre fordító gondolta úgy, hogy ideje, hogy a könyv új fordítást kapjon, és megszabaduljon a sok „hibától”. Az igazat megvallva nem is arról akarok írni, mert persze, ahány fordító, az annyiféleképpen fordítana le egy szöveget. Ezzel nincs is semmi baj. Sőt az is igaz, hogy azok a könyvek, amik sok-sok évvel ezelőtt fordítódtak, lehet nem voltak olyan profi munkák (most csak hirtelen Stephen King A búra alatt fordítása jut az eszembe, ami a filmsorozat megjelenésekor vicc tárgya lett a Junior elnevezésének „ifi” fordításával – amit a magyar szinkronosok szintén vállaltak).  És igen, még mindig azt hiszem, egy könyvet a legjobb az eredeti nyelven elolvasni, de természetesen néha elkerülhetetlen a fordított verzió (nem mindenki beszéli az összes nyelvet, ahonnét olvasna könyveket). Nyelvezetfrissítés, hibák feltárása és javítása, ez mind csupa pozitívuma az újrafordításoknak és kiadásoknak. Ezt el is tudom fogadni. Amikor már a címmel machinálnak, azt nem. Legutóbb már az újonnan kiadott Dorian Gray arcképe/képmása kombótól nem tetszelegtem, és az még nem is volt olyan nagy különbség címileg.  De az évtizedek óta berögzött Zabhegyezőt, átkeresztelni Rozsban a fogóra (tudom, hogy az eredeti cím is ezt jelenti) nem tartom jó ötletnek. Ezek után az iskolában is Salinger híres Rozsban a fogóját fogják tanítani a gyerekeknek? Vagy felnő egy generáció, aki a Zebhegyezőt nem is fogja ismerni? Lehet hülyeség ezen gondolkodni és felháborodni, de valahogy okosabban kéne az ilyesmit csinálni. Például ha valami fordítás hibás, vagy az akkori fordító nem volt kompatibilis 100%-ban az adott nyelvvel, akkor is az eredeti fordításból kéne ki indulni, és csak a szükséges szavakat, mondatokat kéne megváltoztatni. Így nem lenne akkora „sokk”, elolvasni egy-egy művet kétféle fordításban. Hiszen néhány „új fordító” olyan butaságokkal érvvel. Az érveik miatt nem kellene az egész könyvet átírni. És attól még nem is biztos, hogy jobb lesz. Barna Imre, az új fordításról hosszan az új Könyvjelző magazinban mesél. Nem is akarom azt leírni, de nekem nem tetszett az, amiket ő felhozott érveknek. Annak ellenére, hogy igen az első fordítás címét valóban elrontották, akkor kellett volna gondolkodni, de most más hagyni. Ami kifejezetten taszított, az amikor elmagyarázta hogyan fordította a „hat” szót a főhős fején lévő cuccra… Tényleg, olvassátok el…  Mert így sokkal jobb lett, gratulálok, most menő lettél.

Azt azért hozzáteszem, én nem olvastam magyarul a könyvet, csak angolul, így nem tudom milyen volt a régi fordítás. Nem is amiatt írtam azt amiket írtam, de szerintem ez nyílvánvaló.

Na, azt hiszem ennyi elég a morgásból ehhez a témához, mert aztán ha elkezdem, sosem fejezem be. Az új kiadását a Zabhegyezőnek/Rozsban a fogónak áprilisban adja ki az Európa kiadó. Már csak azt várom, hogy még a borítóját is elrontják valami izléstelenséggel.