Sunday, January 18, 2015

Nem úgy sült el Zuckerberg kezdeményezése ahogy sokan várták...

Szerintem nagyon kevesen vannak, akik nem hallottak Mark Zuckerberg újévi kezdeményezéséről, a Könyvek évéről (A Year of Books). Aki mégsem, nagyon röviden annyi, hogy arra hívja fel a követőit, olvassanak vele 2 hetente el, egy általa kiválasztott könyvet (természetesen ajánlások érkezhettek). Ez annyira sikerült, hogy az első könyv, amit kiválasztott, pár nap alatt hiánycikk lett az Amazonon.

Ámbár hiába jósolták, hogy a kiválasztott könyvek majd bestseller listákra kerülnek, állítólag az első „könyvklub” találkozón, alig néhányan jelentek meg (virtuálisan), és akik igen, azoknak is a nagyrésze nem olvasta a könyvet (sokan csak az illegális PDF változatát kérték a könyvnek, vagy konspirációs teóriákról írtak/kérdeztek, és úgy általában állítólag elég buta kérdésekkel érkeztek). Ahogy néztem, pedig maga a szerző válaszolt a kérdezőknek, és a mai nappal 168 hozzászólás született (mindössze).

Ennek a „sikertelenségnek” az oka, sokak szerint lehet a kiválasztott könyv (elsőnek a The End of Power, Moisés Naím-től) – ami figyelemfelkeltő címével, és szembevágó borítójával ellentétben – sokkal összetettebb, mint sokan várták.

Amikor először olvastam erről az iniciatíváról, örültem, gondoltam végre valami könyves esemény. Mondjuk az első könyv nekem is furcsa volt, de mivel nem ismertem nem akartam erről hallatlanban/látatlanban nyilatkozni. Azt kevésbé gondoltam, hogy az emberek nem fogják elolvasni, ha már Zucki 31 millió követője közül, 250 ezer jelentkezett a kihívásra Mai állás szerint ez több mint 267 ezer). Még az elején, amikor megnéztem ezt Facebookon, emlékszem olvastam olyan kommenteket is valakiktől, hogy szívesen olvasnák vele 2 hetente a könyveket, de nincs pénze 2 könyvre havonta… Nekem ez annyira furcsa volt, mintha azt várta volna a középkorú nő, hogy majd Mark megveszi neki szánalomból/kedvességből/jószívűségből? Mindenestre csalódás, hogy egy ekkora befolyással bíró ember ennyire kevés embernek hívta fel a figyelmét a dologra (mármint érdemi figyelmét). Meggondolhatná, hogy szavazásra bocsátja a következő könyvcímet, akkor talán több embernek ülne. Vagy másképp kéne népszerűsíteni az olvasást. Nem akarom azt mondani, de még talán el is veheti az emberek kedvét, ha a rossz könyvet adja a kezükbe. De mégegyszer, nem ismerem, nem tudom miről szól az adott könyv, lehet valami zseniális munka amit valóban mindenkinek el kéne olvasni. De így nekem csak úgy tűnik, Mark a saját ízlését próbálja ráerőltetni az emberekre.  Mondjuk, én sosem olvasnék el csak azért egy könyvet, mert Mark Zuckerberg ajánlotta. Akkor már inkább direkt nem. De úgy látszik az a 250 ezer ember nem bánta. Vagy mégis.

Thursday, January 15, 2015

A világ legnagyobb könyvesboltja

A világ legnagyobb könyvesboltja, Oregon állam (USA) Portland-jében található.A Powell’s City of Books, nemcsak hogy a legnagyobb könyvesbolt, de a legnagyobb független könyvesbolt, ami már maga egy láncot alkot.


Portland belvárosában található, és elfoglal egy egész városrészt (!!).(Na persze inkább egy ún. „block”-ot, de az itteni méretekhez képest akár annyit is). Majdnem 8000 négyzetméter területen, több mint 1 millió példányt tart új és használt könyvekből egyaránt. Kilenc, különböző színekkel ellátott részei/szobái vannak a könyvesboltnak, ahol több mint 3500 különböző témakörben és igazán ritka és nehezen megtalálható kiadványokat is felsorakoztat, akár olyat is, amit már nem nyomtatnak.

Ami a rendezvényeiket illeti, havonta megrendeznek egy művészeti kiállítást, és egy tucatnyi író-olvasó találkozót, ahol nem csak írók, de művészek és gondolkodók is fellépnek. Lehetőség van „saját könyvkiadásra”, vagy nehezen található művek kinyomtatására – mindezt egy kávényi idő alatt. Van egy direkt ritka könyvekre specializálódott terme, ahol dedikált első kiadásokat és más egyedi kiadványokat kínálnak, valódi gyűjtőknek. Minden nap több ezer használt könyvet vásárolnak a nyilvánosságtól, ahogy megvesznek gyűjteményeket, könyvtárak vagy könyvesboltok készletei egyaránt.

Valóban a legnagyobb szabad üzlet a világon, annyira, hogy amikor – az a napi átlag 3000 vásárló belép – térképre van szükségük, hogy el ne tévedjenek (egyébként a boltban található). Az érdekessége, hogy amíg nagyon sok könyves bolt stagnálgat, vagy bezár, a Powell-nek rendületlenül jól megy a sora.

Hallottam már többször erről a könyvesboltról, de nem tudtam, hogy azért ilyen híres, mert a legnagyobb a világon. Most teljesen véletlenül találtam rá, egy cikkben Amerikáról, ahol az egyes tagállamok nevezetességeit nevezték meg más szemszögből. Nem a „nyilvánvaló” tényekre mentek, hanem olyasmire, amiről esetleg nem tudnak az emberek. Hát így. Oregonba amúgy is mindig el akartam menni J.

Sunday, January 11, 2015

Camus: Közöny és A bukás

Camus a Közöny és A bukás című kisregénye, egy kötetben foglal helyet egy diákkönyvtáros kiadásban. Mindkettő alig van 100-100 oldal, én mégsem olvastam túl könnyedén. Mondjuk ennek inkább más oka volt, mint a hosszúsága, de akkor is.

A Közöny, amiről még gimis emlékeim is vannak, (akkor vettük), körülbelül megegyezik a valósággal (ezt úgy értem jól tanították az iskolában, tényleg arról szól J). A főszereplő fickónak meghal az anyja, amit elég közömbösen vesz, majd megöl egy embert és börtönbe kerül. Naaagyon depresszív volt az egész. Nagyon rossz volt olvasni. A fickó tényleg le sem szart semmit, mintha érzései sem lettek volna. A gyilkolása indítéka nekem kuka, fogalmam sincs miért tette. Lehet én nem figyeltem, de mintha csak úgy elsült volna a fegyver. Amikor pedig börtönbe került, akkor az sem érdekli, annak sem tulajdonít jelentőséget, elfogadja a sorsát. Lehet, hogy csak azért idegesített ennyire a Közöny, mert alapból nem kedvelem az ilyen típusú embereket. Érzelemmentes, de nem összekeverendő a nyugodt személyiséggel. Semmi sem lehet annyira rossz, hogy már ne érje meg.

A negatív közöny élmény után, A bukást kezdtem el, habár addigra már elment az egésztől a kedvem. Viszont az pozitívabb csalódást hagyott maga után. Maga a történet kevésbé volt aktív, de valahogy úgy éreztem, hogy szinte minden oldalon aláhúztam volna valamit, minden oldal mondott valami nagyot. Valami bíróról vagy papról, vagy valami olyan pasiról szólt, aki maga sem tudta eldönteni, hogy mi ő, és az egész egy monológ tőle, mintha mesélné el az életét valakinek. Eközben inkább élettanulságokat foglal össze, és talán azért keverte Camus a foglalkozásait, hogy jobban át tudjon térni egy témáról a másikra. Mindenesetre, ezt ajánlom elolvasni mindenkinek, sajnos én nagyon utazáskor olvastam, ezért tényleg nem húztam alá semmit amit most kiírhatnék, de például néhol emlékezetett Márai írásaira. Lehet, újra el kellesz olvasnom, hogy jobban megmaradjanak a felvetések.

A következő idézetek  a Közöny feléből származnak:

  • Minél többet gondolkodtam, annál több rég felejtett vagy félreismert részletet szedtem elő az emlékezetemből. Akkor végre megértettem, hogy egy ember, aki csak egyetlenegy napig élt, száz évig is élhetne, s nem unatkoznék a börtönben.  Elegendő emléke lenne, hogy legyen mivel elmulatnia.
  • „…mert sose kell játszani.” 

Friday, January 9, 2015

Még a DVDk

Még a dvd-imről nem írtam, amiket most szereztem be, decemberben Amerikában. Valahogy mostanában ezt a témát eléggé hanyagoltam is. Nincs sok minden mondanivalóm róluk. A Scandal-t vettem meg, mert nagyon tetszett az első 2 évad. A harmadik nagyon nem, de most a 4.-el újra megvettek. A Downton Abbey-t pedig szintén megláttam akciósan, és így az első évadot abból sem hagytam ott. Szerencsémre mindhármat sikerült éppen akcióban megvennem a Targetben. Teljes áron nem vettem volna meg. #targetrulez

Monday, January 5, 2015

Aldous Huxley: Szép új világ

A szép új világot már évek óta tervezem, tervezem, de még csak most jutottam hozzá. Nyáron megvettem az Alexandra akciójában, és mivel elutazásom előtt már csak nem egész 2 hetem volt, olyan könyvet akartam választani a polcról, amit addig elolvasok. Ez méretileg meg is felelt a BKV-s könyvemnek arra az időre J.

A könyvet, Orwell 1984-éhez hasonlítják, ahogyan egy kalap alá teszik Ray Bradbury Fahrenheit 451-ével. A szép új világ is egy (anti)utópisztikus helyet mutat be, a jövő valamely angol földjén, ahol Ford a legfontosabb történelmi személyiség, és ahol az új generációk csak úgy lombikban készülnek, és mindegyik automatikus nevelést kap aszerint, milyen kategóriába sorolják őket. A legelőkelőbb helyet az alfák foglalják el, akik közül kerülnek elő a jövő vezetői és gondolkodói. Az utolsók, legkevesebb információval és tudással rendelkezők az epszilonok, akik csak manuális, robotikus munkára vannak „beprogramozva”.



A komplikációk akkor kezdődnek, amikor 2 főszereplő egy rezervátumot látogat meg, amelyben az emberek nem programozva keletkeznek, akik öregszenek és megbetegszenek. Megismerkednek azzal a fiúval, akinek az anyja még az új világból jött, és maradt a rezervátumban. Ennek az információnak köszönhetően jön rá a szereplőnk, hogy a fiú az igazgató fia, és úgy dönt, visszaviszi őket az új világba. Később, mikor a fiú – nevén John – megismeri az új helyet, elégedetlenné válik vele (anyja is itt hal meg) majd lázadásra próbálja buzdítani az ott élőket.

Nemhiába használja Huxley Ford nevét oly gyakran a műben (épületek vannak róla elnevezve, az emberek mindennapi beszédükbe az ő nevét emlegetik, stb.). Henry Ford képviseli a tömeggyártás alapjait, és ebben a könyvben, még az emberek is a tömeggyártás termékei.

Már így is túlzásba estem, hogy írtam egy kis tartalmat, persze ez csak nagyon rövid, és nem részletes. Huxleyval az elmúlt évben találkoztam a Marie Curie-s könyvben is, ahol megemlítik, hogy mikor filmet akartak készíteni Marieről, ő írta a forgatókönyvet. Ugyanakkor a szenvedélytől a széthullásig-ban is szerepel, mint valamelyik író barátja. Ezen kívül persze sok forgatókönyv köszönhető neki, elég korán elköltözött az Amerikai Egyesült Államokba, Californiába.

A könyv szerintem nagyon jó, én talán a végét kicsit érdekesebbnek vártam, de úgy látszik ezekkel az utópisztikus/antiutópisztikus könyvekkel már csak így vagyok. Az 1984-nek is a végében kicsit csalódtam. Ettől függetlenül pozitív élményeim vannak a könyvvel kapcsolatban, nem volt unalmas olvasni. Mindenkinek ajánlom.

Néhány idézet:

  • A kondicionálás célja az, hogy az emberek boldogan elfogadják eleve elkerülhetetlen végzetüket, a társadalomban számukra kijelölt helyet.
  • Világos volt számára, miért nem engedhető meg az alacsonyabb kasztba tartozó embereknek, hogy olvasásra fecséreljék a Közösség drága idejét, és azt is értette, hogy ha könyveket adnak nekik, mindig fennállna a veszélye, hogy esetleg olyan olvasmány kerül a kezükbe, amelyik nemkívánatos módon dekondicionálja valamelyik fáradságos munkával beidegzett reflexüket, arra azonban mégsem talált magyarázatot, hogy a virágokkal mi a baj.
  • Milyen jól érezhetnénk magunkat, gondolta, ha nem kellene egyfolytában a boldogságra gondolnunk!
  • „…inkább vagyok boldogtalan, minthogy elmerüljek ebben a hamis, hazug boldogságban, amiben ti.”
  • A barátok egyik legfontosabb szerepe, hogy – enyhébb és szimbolikus formában ugyan, de – elszenvedjék a büntetéseket, amelyeket ellenségeinknek szánunk, ám rajtuk nem tudunk végrehajtani.
  • „…a tudományt láncon kell tartani és szájkosarat kell tenni rá. „
  • A boldogság szigorú úr, különösen mások boldogsága. Ha az embert nem úgy kondicionálták, hogy feltétel nélkül elfogadja, a boldogság sokkal szigorúbb úr, mint az igazság.

Sunday, January 4, 2015

Kedvencek

Ahogy olvasgattam más blogokat, rájöttem, hogy én nem írtam azokról a könyvekről összesítést, amik a múlt évben a legjobban tetszettek nekem. Ahogy a listámat nézem, könnyebb lenne írnom azokról, amik nem tetszettek. Rövidebb lenne a lista szerencsére J. Ha olvasási sorrendben haladnék, először is azzal a két könyvvel kezdeném, amit még egy éve karácsonykor kezdtem el, de csak januárban fejeztem be.

Máraitól Az igazi és Judit és az utóhang – ahogy azt az akkori beszámolómban is írtam, nagyon mély hatással volt rám. A Nincs mit irigyelnünk a világtól(tól) szintén azt kaptam, amit vártam. Szerintem ha több könyv létezne erről az országról, azokat is mind elolvasnám, hiszen olyan kevés információt lehet róluk megtudni, és mindig nagyon érdekelt. Most pedig majd jöhet az Interview című film (amit maga a könyv írónője – Barbara Demick – is kommentált), amitől kicsit félek ne hogy csak a felhajtás legyen nagy körülötte és maga a film nem. De majd meglátjuk.

Számomra az év talán legnagyobb felfedezése Zola, és A Patkányfogó. Annak ellenére, hogy nem ez volt az első olvasmányom Zolától, mégis ez hatott rám annyira, hogy elhatároztam a teljes Rougon Macquart sorozatot elolvassam tőle (persze, ha meg tudom őket szerezni).

Megemlíteném még Markus Zusak Könyvtolvaját, és Stephen King 11.22.63 című könyvét. Azért sorolom őket össze, mert mindketten kortársak, és mindketten nagyobb visszhangnak örvendnek mint mások. A könyvtolvajba a film után szerettem bele, King pedig mint már többször mondtam a „guilty pleasure”-öm (meg talán még Robin Cook). Persze mindkettő kiemelkedően jó könyv volt.  

Az éven ismerkedtem meg Nabokov írásával is, ami rögtön megnyert magának. Lolitával kezdtem, és annyira tetszett az, ahogyan ír, hogy az éven is biztos beiktatok tőle valamit újra.


Ezek voltak azok, melyekről mindenképp szót kívántam ejteni, de persze megemlíthetném még Steinbecktől Az egerek és embereket, a Dorian Grey arcképét , vagy Camus A bukás című művét, ami meglepően nagy gondolatokat tartalmaz (nem gondoltam volna). 

Wednesday, December 31, 2014

Még mindig hideg van :)

Nem akarok, olyan mindenki által írt összesítőt írni, sőt, ez kifejezetten nem is olyasmi, amit elvárok, hogy mások elolvassanak (mert már kit érdekel, hogy hány könyvet olvastam, és hányat vettem és mit változtattam a blogon?). 100%-ig magamnak írom, persze senkit nem tiltok az olvasás alól :). Próbálok objektív maradni, több okból is. Próbálom nem úgy venni ezt a hónapot, mint az év végét, hanem mint csak egy újabb hónap végét. Lehet kívülállóbb lennék, ha nálam más hónapban lenne éves összefoglaló J. Mert azért valamikor össze akarom foglalni (persze, újra, csak magamnak). 


Tehát:

Ezen az éven több könyvet olvastam el mint tavaly, de ez csak mennyiségileg. Nem tudom, mi hány oldalas volt, és ami a legfontosabb, az oldalak sem jelentenek semmit. Vannak olyan idióta könyvek amiknek egy oldalára 50 szó van nyomtatva… Olyat próbálok nem is venni, hanem keresni más kiadást. Nem csak az olvasásban, hanem a vásárlásban is túlszárnyaltam magam. 47 könyvet vettem (ide megint kéne hogy jöjjön egy szubjektív megjegyzés, de akkor azt kihagyom). A 2013-as könyvlistámról 10 könyvet olvastam el, mondjuk ezek közül kettőt még tavaly év végén elkezdtem, de csak januárban fejeztem be. Ezen kívül úgy gondolom, változtatni kellene a listámon, mert már előre látok néhány könyvet, amit valószínűleg nem fogok elolvasni az elkövetkezendő 5 évben, hacsak valami nagy változás nem következne be, és olvasásra lennék ítélve.  Azokat szürkével jelöltem a listán, valószínűleg, lehet jövőre kihagyom őket teljesen.


Még mindig sok könyvem van, amiket még a blog indulása előtt vettem. Azok közül is remélem, egynéhány elolvasásra kerül, ha már azokról nem tudok írni, amelyeket még előtte el is olvastam. A bejegyzéseim is leheletnyivel többek lettek, persze ennek sincs semmi jelentősége. Még mindig inkább magamnak írom, nem olvasóközönséget próbálok gyűjteni. Azért még van pár könyv a listámon, amit még mindig meg akarok venni, de jövőre egy kicsit lejjebb viszem a vásárlásaimat. 

Tuesday, December 30, 2014

Jeges december

Karácsonyra egyetlen könyvet kaptam, Emile Zola életét. Én akartam, ezt kértem. Mivel úgyis sok könyvet vettem Amerikában, már nem akartam többet kapni. Hagyjunk valamit jövőre is J.


A könyvet belecsomagoltam a karácsonyi papírba, amiben kaptam, csak mert tetszett. Úgyhogy a képen is így látható. Majd ha elolvasom, akkor felrakom rendesen is, biztosan, de nincs is semmilyen különös borítója, igazából, úgy néz ki, mint egy szkriptum az iskolába. Plusz egy részlet a kis karácsonyfámból.

Thursday, December 25, 2014

A ragyogás eredeti helyszínén jártam

Valahogy úgy érzem Stephen King kísért engem. Persze jó értelemben. Úgy érzem, bárhová megyek, vagy bárhol kötök ki, neki valahogy köze lesz a helyhez. Pár napja tértem vissza Colorado-i kiruccanásomról, és a hely, ahol azon a 2 héten maradtam ad otthont a híres Stanley hotelnek. A hotel nemcsak az amerikai 10 leghíresebb kísértet hotel közé tartozik, hanem azért is híres, mert annakidején Stephen King itt tartózkodása alatt inspirálódott a Ragyogás megírásával, és a könyv nagyrészét is itt írta meg. A Panoráma – vagy eredetileg az Overlook – hotel ennek a szállodának a mintájára született. És vajon hányas szobában szállhatott meg? A King rajongóknak azt hiszem ez nem nehéz kitalálniuk, a 217-ben. Az eredeti, Kubrick által rendezett filmet nem itt forgatták, amin annakidején Stephen csodálkozott is és csalódott volt, de az illetékesek Oregon egyik fogadóját választották erre a célra. Viszont később (1997), az egyik amerikai csatorna készített egy mini-sorozatot a Ragyogásból, ami már itt forgott.



A hotel 1909-ben nyitotta meg kapuit, és jóval King ott tartózkodása előtt már híres volt paranormális tevékenységeiről. A vendégek és a személyzet eltűnt tárgyakról, mozgó bútorokról – és ami talán a leghátborzongatóbb – zongorajátékról számolnak be a táncteremből, amikor az teljesen üres. A kísértet, valószínűleg a tulajdonos felesége Flora Stanley, aki szereti használni a zongorát. A legkísértettebb a 418-as szoba, és úgy általában az egész 4. emelet, ami annak idején a szolgák lakrésze volt. A 418-asban megszállt vendégek gyereknevetésekről számolnak be a folyosóról, amikor az üres, felfordult szobáról, wc lehúzásokról az éjszaka közepén és hasonlókról.

Napjainkban, a hotelben megszállni szándékozók, választhatnak a különböző speciális csomagjaikból, pl. a Stephen King csomagból, amihez jár egy példány a Ragyogásból is. Vagy a Doctor Sleep csomag, amihez egy példány az új folytatásból is dukál. Természetesen a rajongók kérhetik a 217-es, avagy a Stephen King szobát is J. Akik kísértésre vágynak, azok a kísértet csomag rezervációjánál garantáltan 4. emeleti szobát kapnak, sőt még egy K2 meter-t is (ez szolgál a szellem jelenlétének, vagy a paranormális tevékenységek mérésére). A városban található kis boltok készlete is persze specializálódik erre, sok ajándékboltban megtalálható a ragyogás különböző kiadásban.


Teljes mértékben megértem Stephen Kinget, hogy beleszeretett a helybe, ahogyan a tulajdonosokat is, hiszen a Sziklás hegység kapujának nevezett városka rendelkezik egy bájjal. Nem beszélve a tényről, hogy ahová az ember néz sziklaóriások. Mint nagyon sok hely Coloradóban, Estes Park is 7500 láb (2286m) tengerszint feletti magasságban fekszik. Ez már a 3. utam volt Colorado-ba, és nem tudom megunni. Ha valahol maradnék amerikában, Colorado biztosan az esélyes helyek között lenne. Persze ez nem élménybeszámoló, nem is ezzel akarom elvenni itt az időt és a helyet. Örülök, hogy azon szerencsések között tudhatom magamat, akiknek Colorado hosszabb-rövidebb ideig az életük része volt. 

Sunday, December 21, 2014

Könyvek Amerikából

A december nagy részét 5 év után újra, a tengerentúlon töltöttem. Ezért is volt csend az oldalon ezidáig. Mivel még mindig kicsit zavart vagyok, nappal-éjszaka kérdésben, de még abban is milyen nap van, ezért mély írásokba nem mennék bele :). Inkább csak leírnám a könyveket, amiket amerikában szereztem.


Időm nagy részét Coloradóban töltöttem, és kb. már 2. nap megvettem az első 3 könyvet. Egy másik városkába utaztunk szülinapot ünnepelni, és én aznap beugrottam a Barnes & Noble-be. Az itt vásárolt könyveim a következők:

-          Zola: Germinal
-          Zola: In secret
-          Ray Bradbury: Fahrenheit 451

A Fahrenheit 451 az egy olyan könyv, amit a listámról vettem meg (tudniillik egy listával mentem ki, milyen könyveket akarok hozni). Már régen hallok róla, és mivel ezt emlegetik a nagy háromban, Orvell 1984-e, Huxley Szép új világ (írás róla hamarosan jön) és ez. Amikor elolvasom, akkor majd beszámolok róla. Zoláról nem kell sok mindent írnom, csekkoltam mik vannak meg nekik, ugyanis egynéhány könyvén kívül, magyarul már nem lehet megvenni őket. Volt nekik három, és mivel a Germinalt elnéztem (ugyanis az pont kapható magyarul), így azt is megvettem. Az In secret, az mint kiderült az valójában a  Therese Raquin c. könyve, amelyből film készült, és valószínűleg e miatt nevezték át, és adták ki újra.


A következő (és őszintén elég gyakori) állomásom az Estes Park-i kis könyvesboltocska. Szó szerint aprócska volt, de minden megvolt benne. Ott fogtam meg az A tree grows in Brooklyn „szebb” kiadását, amit aztán megtaláltam egy kevésbé szép, de olcsóbb kiadásban, és megvettem. Ott is volt 2 Zola Könyv, és mielőtt elmentem volna azokat is megvettem.



-          Betty Smith: A tree grows in Brooklyn
-          Zola: Money
-          Zola: The conquest of Plassans

Az utolsó állomás, a várva várt The Starnd könyvesbolt volt New Yorkban, ami a város legnagyobb könyvesboltja, ahová végülis 2x is visszatértem :). 18 mérföldnyi új és használt könyvet tart, ezen kívül mindenféle könyves szépséget. Táskákat, tolltartókat, füzeteket, de igazán nehéz mindent leírni, mert annyi minden volt. Akit érdekel, az nézze meg az oldalunkat, részletesebben le van írva. És hogy könyveket kevesen vásárolnak? Nem igaz, legalábbis nem New Yorkban, alig lehetett mozogni az üzletben, napközben és este egyaránt. A Strandben vásárolt könyveim a következők lettek.

-          Zola: La Bete Humaine
-          Zola: Pot Luck
-          Sari Botton: Never can say goodbye
-          Azar Nafisi: Reading Lolita in Teheran
-          Ronald Kessler: The first family detail

Zolából válogatnom kellett, sajnos ezek az angol kiadások kicsit összezavartak, mert egy-egy könyvnek több kiadása is volt, különböző fordítással, sőt különböző cím alatt is (!!). Aztán már inkább nem vittem túlzásba, nehogy valami 2x legyen meg. Aki 50$ felett vásárolt, az kapott egy ajándék vászontáskát.


Ami még érdekes volt az a Macy’s kirakata, ahol a sok közül az egyik könyves témában volt berendezve. És természetesen ne úgy képzeljük, mint egy kirakatot itthon. Volt, amelyik úr tematikával, volt amelyik hó és tél tematikában, fel sem tudom mindet idézni. A figurák mozogtak, és volt, amelyek egy teljes jelenetet vagy történetet meséltek el.



Próbáltam minden könyves élményemet ide összefoglalni, még jön egy speciális meglepetés bejegyzés nemsokára, ami nekem is meglepetés volt :). Persze így is lehet, hogy valami kimaradt, de azért remélem nem.