Marie Curie
élete, eleinte kicsit csalódás volt. Talán azért, mert nekem emlékeimben a
nélkülöző lengyel tudósnő erőfeszítéseit takarja, ahogyan boldogulni próbál
Párizsban. De ahogy ennek a könyvnek a címe is mutatja, nem kifejezettem Marie
életéről szól, hanem Irene és Eve (lányai) sorsáról is. A könyv, a nő történetét
már a 2. Nobel díj odaítélése után kezdi, tehát, már a gyerekei nagyok, a férje
halott, ő pedig szeretőt tart Paul Langevin személyében.
Az idősödő
tudósnő zárkózott, nem túl emberbarát, antiszociális lény, aki valóban csak a
munkájának él, a gyerekeit levélben neveli, mert gyerekkoruk nagyrészét
külföldön töltik, és levélben küldözget nekik házi feladatokat, meg tanulni
valókat. Ennek ellenére, Irene az idősebbik, rajong az anyjáért, és inkább a
tudomány felé húzódik, míg Evenek a fiatalabbiknak inkább csak az anyja
hiányzik.
A könyv bemutatja
Marie barátságát az amerikai újságírónővel, Marie Meloney-val, aki ráveszi,
hogy utazzon ki Amerikába, és gyűjtést is szervez neki, hogy vásárolhasson 1
gramm rádiumot, mivel neki még ennyi sincs, annak ellenére, hogy ő fedezte fel.
És az amerikai emberek milyen nagylelkűen adakoznak erre a célra. Marie-nak még
életében egyszer sikerül visszatérnie Amerikba, de Maloney-val a kapcsolatot
mindvégig tartja. Ha valami gondja van neki, vagy a lányai közül valamelyiknek,
rögtön neki írnak. Kicsit már úgy is tűnt, kihasználják szegényt. Aki minden
kérésükre ugrott. A könyvben sok infó van Marie és lányai Fehér ház-beli látogatásaikról,
vagy akár Einstein-ről, és a hozzá kötődő barátságukról.
Sokszor esik szó
természetesen a rádium egészségre való negatív hatásairól, ami abban az időben
még nem bizonyított. Marie későbbi gyengélkedéseit sem tudták az orvosok teljes
bizonyossággal a rádium rovására írni. Akkoriban. Érdekes történetekről olvashatunk
az akkori körülményekről ebben a témakörben. Például hogy hogyan próbáltak
eladni kozmetikumokat rádium név alatt, amikor az a 30-as évek táján nagy
hírnévnek örvendett (akkoriban, szinte mindenbe rádiumot kevertek többek között
csokiba is), majd később horrorisztikus történeteket amerikai munkásnőkről,
akik minden védőfelszerelés nélkül, rádiummal megfestett óralapokat gyártottak.
Amihez azt az utasítást kapták, hogy az ecsetet szájukkal nyalják meg. Aztán
sorban haltak meg…
A könyv második
fele már inkább a lányai életét mutatja be, Irene, aki anyja nyomdokaiba lépve
a tudománynak él, férjhez megy egy kutatótársához, Frederic-hez akivel közösen
szintén osztoznak egy Nobel díjon. Nagyon közel jártak az urán pusztító
erejének a bizonyításában (ami végül a Manhattan-tervben) végződött. Sajnálták,
hogy ez az eredmény nem az ő nevükhöz főződik. Ami érdekesség, hogy Irene lánya,
Helene (Marie unokája), pont Paul Langevin unokájával házasodik össze később.
Olyan mintha ennek meg kellett volna történnie, ha már ő nem maradhatott
akkoriban a szeretőjével, mert túl nagy botrányt kavart.
Eve inkább a
médiát választja, és ír a kor eseményeiről. Újságírói rátermettségét mi sem
bizonyítja jobban, mintsem hogy nem riadt vissza akár a harci tudósításoktól
sem. Az egész világot bejárja utazásaival. Könyvet ír az anyjáról, ami
Hollywood-i vászonra is kerül. Egy kis irodalmi érdekesség, hogy a forgatókönyv
végső simításait olyan személyek végezték mint Aldous Huxley vagy F. Scott
Fitzgerald.
Ahogy az elején
csalódtam a könyvben a késői kezdés miatt, később ez már nem zavart. Nagyon jónak
mondanám, valóban sok információt meg lehet belőle tudni, nem csak a 3
főszereplőről, hanem magáról a rádiumról és más radioaktív elemekről, valamint
ezek a világháborúban és a hidegháborúban játszott szerepéről. Érdekes volt
olvasni, de ez nem riaszt vissza, hogy beszerezzek egy teljes élettörténetet
(bookdepository-ról, már ki is néztem), mert ennyi nem volt elég J.
No comments:
Post a Comment