A könyvolvasás kultúrája börtönökben

Mikor olvas az ember a legtöbbet? Amikor nincs semmi-de semmi más lehetősége. Szerintem még az is, aki életében egy könyvet sem vett a kezébe, is ezen változtatna, ha tegyük fel bezárnák egy gumiszobába és már nem lenne bent vele csak könyv. Képtelenség hogy azt választaná hogy nézi a fehér falat és gondolkozik. Bele is hülyülne… Mondjuk a gumiszoba így rossz hasonlat volt, mert ha odakerült lehet hogy már az is. Úgy értem egy egészséges embert egy szobába, ahol csak egy ágy, egy lámpa és egy könyv van.

Tudom magamról is, mert így olvastam el a bűn és bűnhődést kb. 3 este alatt J. Sokszor gondolkoztam azon, milyen jó az elítélteknek, mert mi mást csinálnának a börtönben, mint olvasnának? Ha becsuknának egy hónapra, szerintem elolvasnék egy- pár könyvet J.

És akkor ehhez jön a nemrég olvasott cikkem, amiben a börtönökről és könyvekről, olvasásról volt szó. Az egyik Belfast környéki börtön iniciatívájáról, ami a The big book share néven fut. A lényege, hogy a rabok gyerek könyveket kapnak, amit felolvashatnak hangosan cd-re, amit a családjuk kap meg, így adva a lehetőséget, hogy gyerekeik esti mesét halljanak a rácsmögötti szülőtől. Ugyanúgy megkapják a könyveket is a gyerekek, hogy tudják maguk is olvasni.

A cikk írója elmondta, hogy találkozott olyan csíkosruhásokkal, akik saját történeteket írtak. Egyik elszavalta a versét, amit a másik társa gitáron kísért. Ez csak egy példa volt a lehetőségeknek amit használhatnának utópisztikus körülmények között a börtönök. Feltételezem, hogy állami börtönöknek, nem sok fedezetük lehet könyvekre és hasonló kezdeményezésekre.

Ahogy egyre jobban belemerültem a témába, más cikkeken keresztül, nagyon sok rab, aki évtizedeket „szolgált” a börtön falai között, említette, hogy a könyvek voltak a menedékei, a megmentői az elzárt évek alatt. Sokak szerint a könyv és tanulás remek eszközei a rehabilitációnak. A börtönkönyvtárak, az Igazságügyi minisztérium támogatásával jönnek létre, és a szabályzatok szerint legalább 10x akkorának kéne lenni, mint a börtön populációjának, és 5 évente cserélni kell az elhasználódás miatt. Így körülbelül arányban akkorák, mint a sima nyílvámos könyvtárak. Mivel a raboknak ez az egyik legfontosabb esélyük az idő elütésére a börtönben, ez felhozza a kérdést, nem kellene-e ezeknek nagyobbaknak lenni?

Olvasni reménytelen leveleket is, miszerint az egyik börtönben abszolút nem lehet könyvekhez jutni, mégcsak azt sem engedik meg nekik, hogy kintről küldjék őket (ez elgondolkoztat a teóriámon, hogy jó lenne egy hónap rács mögött..). A levél írója arról panaszkodik, hogy egy szomszédos börtön rabjainak az a legnagyobb problémája hogy mindössze 12 könyvet engednek maguknál tartani, míg náluk egyhez sem lehet hozzáférni. Érthető, hogy aggódnak, hiszen a könyvek voltak a legnagyobb csempészkereskedelem forrásai, mármint a legtöbb csempészáru könyvekbe volt rejtve. Na de kérem szépen, most meddig tart kinyitni azt a könyvet és csekkolni, hogy az tényleg csak egy könyv?

Jogilag, állítólag minden rab heti 30 percre jogosult a börtönkönyvtárban, persze ez nagyon sok helyen nem jön össze. Állítólag néhány helyen, ha valamelyik rab valamilyen spéci témában akarna könyvet olvasni, mint például a búvárkodás, akkor megpróbálnák azokat beszerezni a kinti könyvtárakból. Problémaként említik a könyvek rongálását, mert néhány rab kitép egy-egy oldalt, hogy elküldhesse a barátnőjének, mert romantikusnak találja J.  Összefoglalva, mi értelme van börtönbe csukni az embereket könyvek nélkül, hisz úgy csak ugyanúgy jönnének ki ahogy bementek.