Nem vettem Barcelonában egy könyvet sem

Májusban nem vettem sok könyvet, inkább kaptam őket. Rögtön az elsőt a hónap elején, még egy névnapi tartozás volt, pár hónappal korábbról – úgy látszik a névnapi könyveimet mindig májusban kapom meg J. A könyv címe How to be a Parisian wherever you are. Az egész könyv inkább olyan mint egy magazin. Nincs cselekménye, nem regény, nem novelláskötete. Csak tippek és tervek, hogyan éljen az ember párizsiasan, mit csináljon, vagy mit nem.

A második könyvem, a néhány hónapja várt következő Zola mű, az Earth. Még talán tavaly év vége felé olvastam, hogy az Oxford Classics április közepén kiadja a következő Zola publikációt, azóta azt vártam J. Így kiadás után rögtön írtam a kiadónak, és megrendeltettem velük, így érkezett meg májusban.

A harmadik könyvet pedig kaptam, a Dachaui varrónő címmel. Ehhez túl sok hozzáfűzni valóm nincs is. Régebben láttam meg a könyvesboltban, és úgy gondoltam lehet elolvasnám. Így hosszabb várakozás után végül most májusban megkaptam. Ami kicsit elszomorított, hogy sajnos Barcelonából könyv nélkül tértem haza. Nem sikerült semmit találnom amit szerettem volna. Lehet kicsit több könyvesboltot kellett volna felkeresnem, na de ez már így alakult.

Donna Tartt: A titkos történet

Nem is tudom hogyan került le a polcról éppen ez a könyv, de március legvégén elkezdtem Donna Tartt Titkos történetét olvasni. Hát az valami hihetetlen, hogy milyen tempóval szippantott magába. Régen volt könyv, amit ennyire szerettem volna olvasni. Tudni kell róla, hogy majdnem A4-es nagyságú kiadás, kisbetűkkel íródott, van vagy 500 oldal, és még így is  - együltemben nem tudtam kevesebbet mint kb. 80 oldalt olvasni. Mivel hétköznap kevesebb időm jut olvasni, így kb. 2 hétvége alatt végeztem a könyvvel. Annyira jól van megírva, annyira közel áll hozzám a helyszíne, olyan  jó a témája, hogy lehetetlenség volt nem szeretni. A  könyvet, a főszereplő meséli el, egyes szám első személyben. Ő Richard, aki egy vermonti egyetemre kap felvételt, ahol mi sem kézenfekvőbb középiskolás múltja miatt – hogy görög órákat vesz fel, az egyetem rektorának negatív véleménye ellenére is. Nehézkesen, de felvételt nyer ebbe az 5 tagból álló elit csoportba, akikről akkoriban vajmi keveset tudott. A könyv egész első felén végigérezhető ez a titokzatosság, tudjuk, hogy valami nincs rendben ezzel a csoporttal, de gőzünk sincs mi lehet az. Ahogy az ősz télbe megy át, úgy válik Richard közelebbi barátjává a csoport tagjainak, de talán nem érez elég közelséget ahhoz, hogy segítséget kérjen tőlük a téli szünetre ránehezedő szállásgondjai miatt. Ekkor olvastam a kedvenc részemet a könyvben, amikor ott marad egyedül a vermonti rideg télben, egy padlásszobában aludva, aminek lyukas a plafonja. Végül egyik csoporttársa menti meg – addigra szinte már a fagyhaláltól – aki korábban hazatért európai útjáról. A tavasz betértével válnak igazi jó baráttá, és végül fény derül a titok nyitjára, arra a titokra, amit a csoport hosszú ideje rejteget és mi alig várjuk, hogy kiderüljön. Egy gyilkosságról van szó, aminek a leplezéséhez egy újabbat kell elkövetniük. Hogy mentség magukat. És erről már Richard is tud, és részese lesz. Azt hiszem innentől a könyv tartalmát már nem részletezném, a második fele a nyomozásról, a türelmetlenkedésről, gyanakvásról, és főleg arról szól, hogyan birkózik meg az 5 fiatal ennek a szörnyű bűnténynek a súlyával, amivel együtt kell élniük, és hogyan változik meg ezáltal az életük.

„Hát ha az ember azzal ébred, hogy kettőkor meggyilkol valakit, aligha gondol arra, mit ad a hullának vacsorára."

Aki ismeri a Koponyák című filmet, és aki látta az újabb Riot Club nevűt, azok felfedezhetnek némi hasonlóságot, ám én inkább mégsem hasonlítanám egyikhez sem. Inkább azt mondom, mindkettőből van benne egy kis ötlet, de maga A titkos történet sztorija teljesen egyedi a maga nemében. Igazat megvallva, nem is tudom olvastam-e hasonló könyvet, ami ilyen jól volt megírva és ami ennyire lekötött. Ezek után csak mégjobban kíváncsi vagyok az írónő Goldfinch nevű könyvére, ami állítólag még ennél is jobb – és ami azt hiszem régebben valahol olvastam – készül magyarul is.

Egyébként az írónő élete is majdnem ennyire misztikus, mint a könyve, és valószínű, hogy saját élményei alapján született meg A titkos történet, aminek a megírásához még egyetemi évei alatt látott neki. Donna Tartt is a vemonti egyetemre járt, és olvas görögül. Nem szeret a figyelem középpontjában lenni, nem néz tv-t, nem olvas újságot, nincs jelen internetes közösségi oldalakon. Csak az írással és az olvasással kapcsolódik ki, de ennek ellenére nem publikál új könyveket évről-évre.

Még egy kis megjegyzést kell tennem a Park kiadó kiadására. Telitalálat volt a könyvlapok. Nem az a nehéz hidrogénezett fehér lap, hanem az újrahasznosított, kicsit szürkébb, vékony lapocskák.  Én, személy szerint imádtam!

Idézetek:

• …a szerelem kegyetlen és borzalmas úr. Az ember elveszíti önmagát a másik kedvéért, de eközen a legszeszélyesebb isten rabszolgája és kiszolgáltatottja lesz.
•  …azt hiszem, jó, ha az ember néha változtat a hálóhelyén. Úgy gondolom, érdekesebbeket álmodik tőle.
• Az idők végeztével minden tett a semmibe süllyed.
• Nem jó olyan dolgoktól félni, amelyekről semmit sem tudnak.
• Mert túl sokat gondolkodtam, túlságosan az értelem világában éltem. Nehezen döntöttem.
• Bizonyos értelemben ő volt ennek a drámának a szerzője, és sokáig kellett várnia erre a pillanatra a kulisszák mögött, amikor a színpadra léphetett, és eljátszhatta a szerepet, amelyet önmagának írt.

BBC rádió Zola sorozata

Már egy ideje tervezek újra Zoláról írni, és amikor a minap rátaláltam a BBC rádió sorozatára, úgy láttam, itt a legjobb ideje, hogy ezt megtegyem. A brit BBC rádió egy 9 részes sorozatot indított, Zola, Rougon Macquart regényciklusát véve alapul. Minden rész egy-egy regényhős főszereplésével, a Rougon-Maquartok „alapítójának” Aunt Dide elbeszélésével történik. A sorozatnak sokatmondó, múltat idéző, de egyben modern, aktuális, figyelemfelkeltő címet választottak, Blood, Sex, Money névvel. Ha jobban megvizsgáljuk, teljesen jogos, és pontos megfelelője ez a cím a  Zola mű tartalmakra, a teljes naturalista elemeivel és a természet törvényeinek az egyik legtökéletesebb ábrázolásával.

A sorozat, mint írtam 9 részből áll, olyan címekkel mint például Power, Jelousy vagy Lust. Ebből is látszik, hogy egy-egy Zola téma után nyúlnak a szerkesztők minden részben. Az első rész, Performance néven, Nana főszereplésével zajlik, ahol épp színházi pályája kezd kibontakozni. Annyira élethűen hozzák Nana szerepét, a kacérságával a nyitott és szemérmetlen bájával, hogy ámbár maga a történet új, teljesen beleillene egy Nana kiegészítésbe a 21. században. Több részig még nem jutottam el a történetben, de a következő résznek Power címmel, Eugene Rougon politikai feltörekvését kellene tartalmaznia. És amíg a Nana-s rész egy óra hosszú volt, addig a második rész már 1,5 óra lesz.

Egyébként ez már a sorozat 2. évada, sajnos az elsőt, én sehol nem találtam meg, valószínűleg már nem elérhető. Ezek a részek is csak limitált ideig hallgathatók, például az első rész még olyan 20 napig… Állítólag jön a  3. évad is, és csak remélem, hogy ezzel is, csak mégtöbb emberhez eljutnak a Zola művek – mégha ilyen elvont kiadásban is – és ami majd eljuttatja a könyvekhez is a hallgatót.  Ez persze azt szeretném, hogy ez majd azt eredményezné, hogy mégtöbb műve előkerüljön új kiadásban J. Legalább angolul, mert a magyarokról már lemondtam.

A részeket ezen az oldalon lehet meghallgatni, ahol egyéb mellett más érdekes információkkal is szolgálnak az íróról és az eredeti művekről.

Csak le kell írnom, hogy ne felejtsem el

Péntek este, a keletinél a 2. megállóban felszállt egy idősödő, fura ember. Lassan járt, így utolsók között ült le. Először azt hittem, húú, ez a hajléktalan ne üljön már közel. Aztán tovább néztem. Nem nézett ki hajléktalannak. Igazat megvallva, nem is tudom minek nézett ki. Öreg volt. De tiszta volt a ruhája. Kezében valami péksütemény, meg nem mondom pontosan micsoda, talán valami szilvalekváros. Csipegette, úgy ette. Aztán mindig leporolta magáról a morzsákat. Persze nem úgy, hogy szemeteljen, mert hiszen 1-2 szem, ha ráesett.. Csak hogy ne legyen a pulóverjén. Teljesen ártalmatlannak, és barátságosnak nézett ki. Csak mint egy öreg. Lassú mozdulatokkal. Volt nála egy fekete vászontáska. Nem tudom mi volt benne. A lány, aki mellé leült, nem szerette. Amikor tudott felállt, és átült. Pedig csak meg kellett volna néznie. Lehet, hogy nem friss rét illata volt, de szerintem csak öreg szaga volt, nem feltétlen hajléktalan szag. Tényleg nem tudom mi volt. Legszívesebben megnéztem volna hová utazik, de le kellett szállnom korábban. Annyira megsajnáltam. Senkinek nem ártott. Rendesebben viselkedett, mint a legtöbb ember a buszon.. Csak remélem haza ment, és a péksütemény, amit evett, nem az első falat volt, amit aznap elfogyasztott. Nem szabad előreítélni. Nem tudhatjuk a történetüket. És mindenki lesz öreg.

A kis herceg

A kis herceget már egy jó ideje elolvastam, de mivel „lemaradós” üzemmódban vagyok, minden lassan 2 hónapos késéssel kerül megírásra. Rosszabb esetben, amikor már nem is emlékszem arra, hogy mit akartam írni J. Amikor kiválasztottam, csak a mérete miatt tettem, nem azért mert annyira olvasni akartam, habár kicsit furcsán éreztem magam, hogy még mindig nem olvastam ezt az „oly fontos könyvet”.

Az igazat megvallva – és lehet sokan nem értenek majd velem egyet – ez a könyv túl van értékelve. Vagy csak nekem nem jött át.. Nem tudom. Olvastam, olvastam, de valahogy nem vágódtam hanyatt tőle. Vártam, hogy hátha jön az a nagy rész… De nem jött… Hol van? Vagy csak ez a „jól csak a szívével lát az ember…” szöveg annyira közhely lett, hogy már nincs hatása? Mert ha ez a nagy mondandója a könyvnek, akkor köszönöm, ez mégsem olyan nagy könyv. Vagy lehet a hossza miatt, ez az egyetlen könyv, amit még a „nem olvasok” típusú ember is elolvas, és akkor végre van neki is egy szuper komoly könyves élménye? Nem tudom.. Magyarázzátok meg, ha rosszul látom.. De annyi jó könyv van a világirodalomban, a magyar irodalomban is, amiben sokkal több és mélyebb mondandó akad. De nem egy, durván olyan 1 órás olvasmányban, a maga 100 apró kis oldalával... (fele pedig csak kép).

Egyébként ha csak egy ismeretlen kis könyvről lenne szó, amit úgy talál az ember, aranyos történetnek nevezném, inkább mesének. A kisherceg valamilyen távoli bolygóról eljut a Földre, és utazásai során néhány furcsa emberrel találkozik, akik mind jelképeznek valamit.. Valamilyen tulajdonságot, erényt. A kis herceg szerethető az egyszerűségével, és ártatlanságával. Bárcsak a legtöbb gyerek ilyen lenne, de sajnos az már máshol el van rontva (de ez nem az a bejegyzés). A pilóta is jó fej, tetszett, hogy megtalálta a hangot a kis herceggel.

Olvasható, és szerethető, de én életet megváltoztató, befolyásoló könyvnek nem nevezném. Inkább egy túlreagált és reklámozott történet, aminek a hírneve nem éri el a valós minőségét. Ellenkezni lehet, sőt jöhetnek a magyarázatok is, ha valaki másképp látja :).

Még a könyv kiadásáról megjegyezném, hogy amit olvastam az a Helikon, Takács M. József által újrafordított zsebkönyve.

Idézetek:

• Mielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is kicsiként kezdik.
• A virágok szavát soha nem szabad meghallgatni. Jobb, ha csak nézzük őket, és beszívjuk az illatukat.
• Mindenkitől csak azt lehet elvárni, amit az illető képes megtenni. A tekintély legfőbb alapja az ésszerűség… Azért van jogom megkövetelni az engedelmességet, mert parancsaim ésszerűek.
• Mert az ember lehet hűséges is, meg lusta is egyszerre.
• A beszéd sok félreértés forrása lehet.
• Mindörökre felelős vagy azért, amit megszelidítettél.
• A víz néha a szívnek is jót tehet.