Donna Tartt: A titkos történet

Nem is tudom hogyan került le a polcról éppen ez a könyv, de március legvégén elkezdtem Donna Tartt Titkos történetét olvasni. Hát az valami hihetetlen, hogy milyen tempóval szippantott magába. Régen volt könyv, amit ennyire szerettem volna olvasni. Tudni kell róla, hogy majdnem A4-es nagyságú kiadás, kisbetűkkel íródott, van vagy 500 oldal, és még így is  - együltemben nem tudtam kevesebbet mint kb. 80 oldalt olvasni. Mivel hétköznap kevesebb időm jut olvasni, így kb. 2 hétvége alatt végeztem a könyvvel. Annyira jól van megírva, annyira közel áll hozzám a helyszíne, olyan  jó a témája, hogy lehetetlenség volt nem szeretni. A  könyvet, a főszereplő meséli el, egyes szám első személyben. Ő Richard, aki egy vermonti egyetemre kap felvételt, ahol mi sem kézenfekvőbb középiskolás múltja miatt – hogy görög órákat vesz fel, az egyetem rektorának negatív véleménye ellenére is. Nehézkesen, de felvételt nyer ebbe az 5 tagból álló elit csoportba, akikről akkoriban vajmi keveset tudott. A könyv egész első felén végigérezhető ez a titokzatosság, tudjuk, hogy valami nincs rendben ezzel a csoporttal, de gőzünk sincs mi lehet az. Ahogy az ősz télbe megy át, úgy válik Richard közelebbi barátjává a csoport tagjainak, de talán nem érez elég közelséget ahhoz, hogy segítséget kérjen tőlük a téli szünetre ránehezedő szállásgondjai miatt. Ekkor olvastam a kedvenc részemet a könyvben, amikor ott marad egyedül a vermonti rideg télben, egy padlásszobában aludva, aminek lyukas a plafonja. Végül egyik csoporttársa menti meg – addigra szinte már a fagyhaláltól – aki korábban hazatért európai útjáról. A tavasz betértével válnak igazi jó baráttá, és végül fény derül a titok nyitjára, arra a titokra, amit a csoport hosszú ideje rejteget és mi alig várjuk, hogy kiderüljön. Egy gyilkosságról van szó, aminek a leplezéséhez egy újabbat kell elkövetniük. Hogy mentség magukat. És erről már Richard is tud, és részese lesz. Azt hiszem innentől a könyv tartalmát már nem részletezném, a második fele a nyomozásról, a türelmetlenkedésről, gyanakvásról, és főleg arról szól, hogyan birkózik meg az 5 fiatal ennek a szörnyű bűnténynek a súlyával, amivel együtt kell élniük, és hogyan változik meg ezáltal az életük.

„Hát ha az ember azzal ébred, hogy kettőkor meggyilkol valakit, aligha gondol arra, mit ad a hullának vacsorára."

Aki ismeri a Koponyák című filmet, és aki látta az újabb Riot Club nevűt, azok felfedezhetnek némi hasonlóságot, ám én inkább mégsem hasonlítanám egyikhez sem. Inkább azt mondom, mindkettőből van benne egy kis ötlet, de maga A titkos történet sztorija teljesen egyedi a maga nemében. Igazat megvallva, nem is tudom olvastam-e hasonló könyvet, ami ilyen jól volt megírva és ami ennyire lekötött. Ezek után csak mégjobban kíváncsi vagyok az írónő Goldfinch nevű könyvére, ami állítólag még ennél is jobb – és ami azt hiszem régebben valahol olvastam – készül magyarul is.

Egyébként az írónő élete is majdnem ennyire misztikus, mint a könyve, és valószínű, hogy saját élményei alapján született meg A titkos történet, aminek a megírásához még egyetemi évei alatt látott neki. Donna Tartt is a vemonti egyetemre járt, és olvas görögül. Nem szeret a figyelem középpontjában lenni, nem néz tv-t, nem olvas újságot, nincs jelen internetes közösségi oldalakon. Csak az írással és az olvasással kapcsolódik ki, de ennek ellenére nem publikál új könyveket évről-évre.

Még egy kis megjegyzést kell tennem a Park kiadó kiadására. Telitalálat volt a könyvlapok. Nem az a nehéz hidrogénezett fehér lap, hanem az újrahasznosított, kicsit szürkébb, vékony lapocskák.  Én, személy szerint imádtam!

Idézetek:

• …a szerelem kegyetlen és borzalmas úr. Az ember elveszíti önmagát a másik kedvéért, de eközen a legszeszélyesebb isten rabszolgája és kiszolgáltatottja lesz.
•  …azt hiszem, jó, ha az ember néha változtat a hálóhelyén. Úgy gondolom, érdekesebbeket álmodik tőle.
• Az idők végeztével minden tett a semmibe süllyed.
• Nem jó olyan dolgoktól félni, amelyekről semmit sem tudnak.
• Mert túl sokat gondolkodtam, túlságosan az értelem világában éltem. Nehezen döntöttem.
• Bizonyos értelemben ő volt ennek a drámának a szerzője, és sokáig kellett várnia erre a pillanatra a kulisszák mögött, amikor a színpadra léphetett, és eljátszhatta a szerepet, amelyet önmagának írt.