Augusztus a nyár vasárnapja

Augusztusban folytattam az akciós könyvek vásárlását, az Alexandrában még megvettem egy Golding és egy Parsons könyvet. Aztán aminek igazán örültem, az hogy benéztem a Lírába is, és találtam 2 darab fehér holló könyvet (aminek a kiadása annyira tetszik nekem), ami még nem volt meg. Az egyik Maupassant-tól Egy asszony élete, a másik Lawrence-től, Lady Chatterley szeretője.

Az egy asszony élete már megvan otthon, anyukámé volt, még tavaly vagy tavalyelőtt el akartam olvasni, de akkor nem volt hozzá gyomrom valahogy.

Hát így. Olvasással lassabban haladok, amióta többet gyalogolok munkába, mint amennyi időt tömegközlekedésen töltök. Azért olvasok, csak kicsit lassabban fejezem be őket.

Stephen King: A búra alatt

A búra alatt beszámolója már várat magára egy ideje. Még júniusban befejeztem, elég gyorsan sikerült, annak ellenére, hogy nem épp vékonyka (mondjuk az Európa kiadó új kiadása feleslegesen vastag – óriás betűk, hatalmas sorközök – ismerjük…).

Először a sorozat miatt hallottam róla, amit annakidején elkezdtem nézni. A könyvet korábbról nem ismertem, valószínűleg az otthoni könyvtárnak nem volt meg (mondjuk nem csoda, hiszen tök új, én meg azt hiszem minimum 10 éve nem jártam abban a könyvtárban J). Amikor olvasgattam róla (mármint a sorozatról), sokan – akik már olvasták a könyvet – csalódottan írtak a sorozatról. Állításuk szerint, a könyv sokkal jobb volt, és többen a Végítélethez hasonlították, ami a kedvencem. Nekem nem is kellett több, rögtön felraktam a listámra. A sorozat 1. évadját megnéztem, majd most nyáron a 2. évadot is. A harmadikba még nem kezdtem bele. Amit eddig mondhatok, a könyv ezerszer jobb.

Amúgy is szeretem a poszt-apokaliptikus könyveket – persze nem akármit, Stephen King mindig jól eltalálja ezeket. Alig várom, hogy a Végítéletet újraolvassam, de nem lehet már beszerezni, amikor pedig az Európa kiadót kérdeztem róla, valahogy erre a kérdésemre kifelejtették a választ, hogy tervezik-e ennek az újrakiadását is. Hiszen jönnek a King könyvek évente 3-4 újkiadásban. Fúú, de térjünk vissza a Búra alatt-hoz.

Chester’s Mill városkáját egy nap elzárja egy üvegbura a külvilágtól, és a bentrekedteknek meg kell próbálniuk túlélni, miközben néhányan a helyzetet saját hasznukra próbálják fordítani. A szereplők hamar a jó és rossz oldalra csoportosulnak, és próbálnak rájönni, mi irányítja a burát, és hogyan szabadulhatnak meg tőle. A könyv annyira izgalmas volt, mintha valami szuperjó filmet néztem volna. Alig vártam a folytatást. Ne keressünk sok hasonlóságot a sorozatban és a könyvben, ugyanis van olyan szereplő, aki elég fontos szerepet játszik, ám a könyvben már az első lapokon meghal. Vagy vannak szereplők, akik teljesen másképp kerülnek a képbe, mint a sorozatban. De ez most nem is fontos.

A magyar fordítástól kicsit égnek állt a hajam, de sajna a fordító Szántó Judit, nyilvánvalóan csak könyvből tanulta az angolt… Nem részletezem a vicces dolgokat, mint például a Junior néven futó főszereplő fiát, akit a fordító egyszerűen csak Ifinek nevezett (egyébként ezt jóízűen átvették a magyar szinkronosok is a sorozathoz). De ami nekem nagyon fájt az a waffles (legalábbis szerintem, nem tudom pontosan hogy volt az angol szöveg), amit ostyának fordított, és így a szereplő fagyasztott ostyát lopott a boltból, hogy megsüsse, gofri helyett...

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti Stephen Kinget. Megintcsak, nem a gyilkolós, elmebeteg kutya, vagy más elvont dolog, hanem az ilyen meneküljünk, és próbáljunk túlélni, típust. Ismétlem magam, de aki szerette a Végítéletet, annak azt mondom kötelező. Az első néhány fejezet után, már csak vártam, hogy mi fog történni a kedvenc karaktereimmel. És bár a vége nem ütött olyan nagyot, mint azt az ember várta, összességében mégis pozitív élményt nyújtott.

Idézetek:

„Reménykedj napsütésben, de építs gátakat!” (Mao elnök kis vörös könyvéből)

„Ha véletlenek találkoznak, ne téveszd össze a sorssal!"

A tagadást felváltja a belenyugvás, a belenyugvás pedig függőséget szül.

Ha imáinkban olyasmit kérünk, amit szeretnénk, Isten befogja a fülét; de ha olyasmiért imádkozunk, amire szükségünk van, csupa fül lesz.

…a bűnös „akkor is fut, mikor senki sem kergeti” (Mózes III. könyve)

Hartay Csaba: Nem boci!

Elég nehéz a Nem bociról írni, mert kicsit vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyik oldalról nagyon viccesnek találom és nagyon megérintőnek (már csak a nyelvezetet miatt is), mert annyira hazaias, mármint teljesen ismerősek voltak azok az embertípusok, akiket felsorol a könyvben a szerző. Az egyszerű falusi emberektől addig a munkásig, aki a RTG-t, rönggenynek nevezte Ettől jobban már csak akkor tetszett volna, ha röggönynek :).  Mindenki hordozta magában – a nem szándékos – humort.

A másik oldalról viszont, kicsit úgyis érzem, hogy viccet csinál ezekből az emberekből, és túl sok mindenkit (néhol az olvasót is) hülyének nézi. Nem voltam benne biztos, kiből akar hülyét csinálni, mert a szerző el tudta magát adni úgy is, mint egy jó fej vezető, és úgy is, mint aki nagyravágyó, és orrát fennhordó személy.

A nyelvezete viszont teljes mértékben zseniális, vicces, de ez nagy részben annak is köszönhető, hogy azok az emberek, akikről mintázta, valóban így beszélnek.

A végén összegyűjtött pár vicces beszólást is az ott dolgozó emberektől, de az már tényleg túlzás volt, hogy azokat aztán zárójelben megmagyarázta az olvasóknak. Ok, ha valami nagyon tehenes, vagy tehenészes szakkifejezés lett volna, de csak tök normál beszédről volt szó, amit az ottani feltételező parasztok félremondtak. Ennek ellenére mindent megmagyarázott. Köszi, adjál egy kis kreditet az olvasónak, hogy rendelkezik egy csepp humorérzékkel.

Összességében a könyv és maga az ötlete nagyon tetszett, a címével és az alcímével is rögtön megvettek, és magukkal a rövid elbeszélésekkel (az egész könyv olyan 2-3 oldalas kis elbeszélések foglalata) sem lett volna semmi baj, ha nem éreztem volna némelyen a felsőbbrendűséget és a cinizmust. Kis tiszteletet mutathatott volna azoknak az embereket, akikről a történetei főszereplőit mintázta… Ezek az apróságok ellenére azért ajánlom, abszolút kikapcsolódásnak, nem mély gondolatoknak vagy történéseknek a keresőinek.

Ez nem kifestő!

Na jó, erről nem nagyon akartam írni. Csak mert nem érdekelt. De ma lerakott munkában valaki az asztalra egy „felnőtt kifestőt” (leírni is utálom) és hozzávaló eszközöket, azzal az üzenettel, hogy tartsunk szünetet, meg hogy ez jó móka (persze angolul). Miért csak most jó móka, hogy valaki előjött ezzel a béna változattal? Én eddig is, bármikor vettem egy sima gyerek kifestőt és kifestettem.. Minek kellett ehhez marketing, meg világ, csak hogy az ember kifestőzzön??

Arról nem is beszélve, hogy ezek a képek rondák és unalmasak. Ez nem is kifestő, hanem mozaik. Akik művészkedni akarnak, törjenek össze csempéket, és csinálják ezt azzal. Na azt megértem. Ezt a kifestőt nem. Természetesen itt már nem csak a Titkos kertről beszélünk, hanem a millió más generikumáról is, amik úgy nőnek, mint a gombák.

Tudom, hogy sokan nem értenek ezzel egyet, de nem érdekel. Szerintem ez nem művészet, nem szép és kicsivel sem több móka, mint a gyerekeknek való kifestőket festeni. Ott sem kell kimenni a csíkból. Ott is használhatsz dili színeket. Ott is kifestheted a hóembert. És azok az állatkák legalább aranyosak. A páva nem. Mondjuk, most már azt hiszem láttam felhőkarcolósat is, ami azért szép, de a felhőkarcoló színe szürke. Csak azért mert ici-pici kockákból rajzolták meg nem lesz más.

A többieknek pedig ajánlom a kifestőkönyvet az elfoglalt embereknek itt :).

Több ilyet!

Egy szívmelengető történet J. Utah-ban, kézbesítéskor a postást látott egy kisfiút, aki reklámpapírokat olvasgatott, és megkérdezte tőle van-e neki több, mert szeret olvasni. Amikor a postás mondta neki, hogy a könyvtárban sok könyv van, a gyerek azt válaszolta, hogy nincs autójuk, sem pénzük a buszjegyre. Ekkor Ron Lynch, a postás, készített egy facebook bejegyzést a 12 éves gyerekről, kérve az ismerőseit, hogy segítsenek neki könyvekhez jutni. Onnantól kezdve az egész önálló életre kelt, és a világ minden tájáról segíteni akartak neki. Kapott könyveket, amiket majd elolvasás után továbbad.

Ezen a linken lehet olvasni többet a történetről.

Itt pedig a videó J