Zola - In secret (Therese Raquin)

Amikor végre Párizsba utaztam, úgy gondoltam mi sem lenne természetesebb, minthogy Zola-t olvassak az úton. Így is lett. Az In secret-re esett a választásom, amit inkább ismertem – és valószínüleg mások is – Therese Raquin néven. Az én könyvemet Amerikában vettem tavaly, és ez egy filmes borító, a filmes címével. Amikor megvettem, nem tudtam, hogy ez a Theres Raquin, nem támogatom a filmes borítókat, de hogy még a címet is megváltoztassák a film miatt… Nem nagyon értem. Azt hittem valami újat találtam, amiről korábban nem hallottam. De hát így lett, majd valamikor megveszem eredeti címmel is a könyvet.

Visszatérve a könyvre. Az utazás során, nem sokat olvastam belőle. Már itthon fejeztem be. Olvasás közben, kicsit úgy éreztem, mintha nem is Zola írta volna. Mármint nem azért, mert rossz volt, hanem mert túl egyszerűen volt megfogalmazva. Utána kell néznem egy másik angol fordításnak, mert remélem semmi nem maradt ki ebből. Azért már olvastam 1-2 Zolát angolul, és azok mindig nehezebben voltak írva. Persze fordítója válogatja...

A könyv főhőse Therese, akit, miután szülei meghalnak, nagynénje gondjaira bíznak, és együtt nevelkedik unokatestvérével, a mindig beteges Camille-lel, aki miatt visszafogottan kell viselkednie, nem futkoshat, vagy hangoskodhat. Az élete teljesen a nevelője irányítása alatt zajlik, és nem is történhet másként, minthogy a 2 unokatestvér házasságot kössön. Életük akkor változik meg, amikor visszaköltöznek Párizsba, és Therese megismerkedik Laurent-tel, akivel viszonyt kezd. Mivel nem tudják hogyan megoldani a légyottjaikat, kilátástalanságukban nem találnak más megoldást, mint megölni Camille-t. Életük onnantól kezdve válik csak igazi pokollá, egyikük sem tudja feldolgozni a bűntettet, amit elkövettek. Camille emléke folyamatosan közöttük van, és üldözi őket mindenféle formában. A könyv a lelkiismeretfurdalás mélységeibe kalauzolja az olvasót, abba az értelem-ölő és minden józanságot felemésztő zuhatagba, ami a teljes létezésüket befolyásolja. Ettől a folyamatos félelemtől, egymást kezdik el utálni és nehezen bírnak egymás társaságában megmaradni. Egyik a másikat hibáztatja a történtekért, és utálatot éreznek egymás iránt. A feszültség növekedésével, és az esetleges lelepleződés lehetőségével, ezek az érzések csak mégjobban elhatalmasodnak rajtuk, és más kiutat nem látván, egymást akarják eltenni láb alól, hogy nyugalmat nyerhessenek.

Therese Raquin, Zola egyik korai műve, és egyben első nagyobb sikere. Még a Rougon Macuart sorozat előtt íródott, és hozta meg számára az ismeretség első cseppjeit. A könyvből, színházi darab is készült, és mint korábban említettem, pár éve film is In secret címmel.

Nekem tetszett a könyv, kicsit más volt, mint az eddigi Zola-művek, amiket olvastam. Kicsit talán sok volt benne és ismétlődön a bűntudat, és mondhatni a könyv csak erre épült. Ettől eltekintve viszont érdekes kis olvasmány volt, akár kriminek is elmehetne, vagy családregénynek, ha csak az első részét olvassuk :).

In secret idézetek:

• People who are at their least breath, never die.
• Sometimes people die. Only it is dangerous for those who survive.
• Laziness, that brutish existence which had been his dream, proved his punishment. At moments, he ardently hoped for some occupation to draw him from his thoughts.
• They suffered most horribly, but had not the courage to cure themselves by placing a red-hot iron on the wound.