"Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok."

Szeptemberben már nem vettem részt az Alexandra leárazásán, már nem volt semmi olyan könyv, ami felkeltette volna az érdeklődésem. Meg amennyire az Alexandra nyári akcióját ismerem, a könyvek, amik mér egyszer bekerültek az akcióba, jövőre ugyanott folytatják, addig amíg marad belőlük.

Alexandra akció ide-oda, ettől függetlenül mégis vettem 3 könyvet szeptemberben. Az elsőt, teljesen véletlenül egy újságárusnál (pontosan nem emlékszek az árára, de az biztos, hogy 1000 Ft alatt volt), Az árvízi csónakos címmel, ami a tartalmát elolvasva kis aktualitást is mutat a szeptember hónap történéseivel, csak pepitában. A második könyvet már tudatosabban kerestem/találtam, Flaubert Érzelmek iskoláját. Már régen meg akartam venni, aztán amikor múlt hónapban vettem 2 akciós Fehér holló könyvet, és rájöttem ez is ki van adva abban a kiadásban, rákerestem, és gyorsan megrendeltem, amíg még elérhető volt. A harmadik könyv megintcsak véletlen volt (ugyanis most nem tudtam, hogy a Kossuth kiadó mit tervez), egy élelmiszerboltban találtam Jack London A beszélő kutya című művére, és mivel már a borítója megvett, és bevezető áron volt, ezért még hónap végén az is hozzám került.

Szabó Lőrincz idézettel nyitottam a szeptember hónapi beszámolót, és most egy Máraival zárom, ami jól kifejezi az érzéseimet. Szeretem ezt az időszakot.

Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

Balzac: Goriot apó

Goriot apó az első könyvem Balzactól, aki szintén könyvsorozatot írt – Emberi színjáték néven (La Comédie Humaine), és akinek ez a gyűjteménye ihlette Zolát is a Rougon-Macquart sorozat megírásához. Balzac összeállítása hosszabb-rövidebb elbeszélésekből, regényekből áll, összesen 95 darabból. Halála miatt a széria befejezetlen maradt, tervei befejezetlenek maradtak.

Goriot apó története egy fogadóban/penzióban játszódik, ahol a volt tésztagyáros öreg napjait tengeti, más lakókkal együtt. Az öreg, aki valaha jómódban élt, elvesztette vagyonát, vagyis inkább szétosztotta lányai közt, akiket bálványoz. Azok, miután férjhez mentek nem tartották a kapcsolatot az öreggel, akinek ez bár rosszul esett, de mindig megvédte őket. Miután házasságuk rossz fordulatokat vesz, segítséget ismét apjuktól várnának, de az, aki már feláldozott mindent, igazán nem tud mit adni már a kapzsi lányoknak. Goriot egyetlen támasza, az egyik lánya szeretője Rastignac, aki vele együtt él a fogadóban, és aki fiaként szereti az öreget, sajnos azt kell mondanom sokkal jobban, mint a saját lányai. Amikor megbetegszik, és a halálán van, és amikor egyetlen kívánsága, hogy a lányait lássa, egyik sem jön el. Egyedül Rastignac virraszt mellette, hívja az orvost, fizeti a költségeket és később intézi a temetést.

Ez a könyv a hálátlanság és önfeláldozás szinte idegesítő példája. Rettenetesen kihoztak a szereplők a sodromból. Goriot a nyálas jóságával, szeretetével, naivitásával, a lányai pedig a nemtörődömségükkel, az önzőségükkel és hiúságukkal. Egyedüli „normális” emberi erényeket Rastignac képviselt, aki pont úgy viselkedett Goriothoz, ahogyan a lányainak kellett volna. Gondoskodott róla, sajnálta, és a lányait győzködte a helyes cselekedetekről.

A könyv elég lassú volt, nem volt túl sok sztori benne, eleinte nem is értettem, hogyan kerül Goriot a képbe, ugyanis jó néhány oldalon keresztül csak 1x-2x említették meg. Annyira nem is volt érdekes, de azért olvastam már unalmasabb könyveket is. Szerintem később még bepróbálok egy másik Balzac-ot, néztem, elérhető néhány más műve is.

És az idézetek, mert azért ebben is akadtak bőven:

• Úgy látszik, az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengeségből vagy közönyből. Avagy nem szeretjük-e mindnyájan kipróbálni erőnket valakinek vagy valaminek kárára?
• Nem hiába mondják, hogy nincs szebb a vitorlázó hajónál, a vágtató paripánál, a táncoló nőnél.
• Kérdezze meg a nőket, hogy nem a becsvágyó férfiakhoz vonzódnak-e leginkább. A becsvágyók válla erősebb, vérük dúsabb vastartalmú, szívük forróbb, mint más férfiaké.
• Vége hossza nem lenne, ha fel akarnánk tárni, miféle üzelmek folynak szeretőkért, cifra rongyokért, gyermekekért, háztartásért vagy hiúságért, de higgye el, legtöbbször nem az erény útján. Ezért van, hogy a becsületes ember a közös ellenség.
• …ölni kell, hogy meg nem öljék, csalnia kell, hogy meg ne csalják, ahol a sorompónál le kell tennie a lelkiismeretét, érző szívét, maszkot öltenie, irgalmat nem ismerve játszania embersorsokkal… hogy elnyerje a győztes babérkoszorúját.
• Az aranybilincsek a legsúlyosabbak.
• A nők természetében rejlik, hogy lehetségesnek tartják a lehetetlent, és a tényeket sejtelmekkel nyomják el.
• A szerelem vallás; kultusza alighanem többe kerül, minden más vallásnál; gyorsan elillan, ás akár a vásott gyerek, pusztítással jelzi útját.
• Hogy is férnének össze a nagy érzések a hitvány, kicsinyes, felületes társadalommal.

J.M.Coetzee: Disgrace

A Disgrace ez első könyvem volt, amit Coetzee-től olvastam.  Már a tavalyi könyvfesztiválon megakadt rajta a szemem (persze, a borítóján egy kutya van, rögtön megfogom az ilyen könyveket :)), és miután a hátulján elolvasott tartalom is érdekesnek bizonyult, már akkor meg akartam venni. Aztán amikor ezen az éven, szerintem ugyanannál a standnál újra megláttam, már nem gondolkoztam kétszer és meg is vettem.

Coetzee Nobel díjas, dél-afrikai író, aki ebben a könyvében megmarad a környezetben, és annak ellenére, hogy a könyv tartalma elég szomorú, sajnos ez az igazság a Dél-Afrikai Köztársasággal kapcsolatban.

A könyv főszereplője David Laurie, a Cape Town-i egyetemi tanár, aki, miután rövid kapcsolatba bonyolódik egy diákjával, kirúgják, és nem is próbálva védekezni, elutazik a lányához, aki egy farmot vezet a semmi közepén. Eleinte nehezen tud azonosulni az ott élő emberekkel, ahogy a lányával sem. Nem egy tipikus jó kapcsolat az övék, elég száraz és rideg.  A lánya ennek ellenére szívesen fogadja, és David is előbb-utóbb elkezd beilleszkedni a környezetbe, zöldséget árul a piacon, vagy segít a kutyák ellátásában (ami sajnos gyakran csak elaltatás).  Miután őt és lányát a farmon megtámadják, ahol a lánya szerzi a nagyobb sérüléseket, kapcsolatuk egyre rosszabbá válik. David nem tudja megérteni lánya álláspontját, miszerint elhallgatja a vele történteket a rendőrség elől. És a későbbi cselekedetei és véleményei is teljesen értelmetlennek tűnnek, még az olvasónak is.

Ami a könyv olvasása közben tudatosult bennem, hogy ez valóban reális történés lehet a Dél-Afrikai Köztársaságban, a bűnözés, a rendőrség cselekvésképtelensége, a megérdemelt büntetések teljes hiánya. Nem is csoda, hogy az emberek fegyverrel járnak még az utcán is, és maguk próbálnak igazságot szolgáltatni.

A könyv érdekesnek mondható, mondjuk, vannak részek, amik nekem elé lezáratlanul maradtak, ahogy a befejezés is. Mintha még egy fejezet kellett volna a teljes befejezéshez. De hát ezt kaptuk, bizonyára jó okból. Nem volt unalmas, inkább csak hiányos. De lehet csak nem figyeltem eléggé :).

És az idézetek:

• Because a woman’s beauty does not belong to her alone.
• When all else fails, philosophize.
• The more things change the more they remain the same. History repeating itself, though in a modest vein. Perhaps history has learned a lesson.
• They do us the honour of treating us like gods, and we respond by treating them like things.
• So time does indeed heal all. …or if not healing then forgetting, growing scar tissue around the memory of that day, sheathing it, sealing it off.

Új könyvsorozatot indít az Európa kiadó

Az új könyvsorozat egyelőre és már mindvégig a 100 könyv megnevezést fogja viselni, ám mint kiderült, ezt nem kell számszerinti pontossággal venni, ugyanis könnyen lehet, hogy tovább nyúlik majd a sorozat, mint 100 darab.

Európa kiadó oldaláról

Érdekesnek találom az ötletet, ám talán azt kevésbé, hogy bármilyen zsáner belekerülhet a felhozatalba. Az első két kiadvány között szerepel Golding Legyek ura, és Stephen King Tortúrája. Mindkettőt olvastam és szerettem, de nagyon távolállónak látom a kettőt. Kinget egyébként is szépen sorjában adják ki, kvázi egyforma kiadásokkal, erre a Tortúra teljesen új kötetet kap, sőt ahogy kinéz, szerintem nem tükrözi a könyv tartalmát. Ne értsetek félre, örülök, hogy kiadják újra, de nagyon csúnya… Úgy veszem észre, ez a 100 könyv sorozat próbál egy kicsit klasszikus, komolyabb borítót felvenni, de akkor nem kéne Kinget a kínálatba sorolni. A képen egy fiatal nő látható hátulról, elég csinosan… Hm, khm…  Aki olvasta/látta a Tortúrát, kit jelképez a nő a képen?? Mert biztos hogy nem Annie Wilkes-t… Na, de ennyit a „kilóg a sorból a Tortúra, pipike személyes érzései” témakörből :).

Európa kiadó oldaláról

A sorozatnak egyébként nagyon örülök, annak már kevésbé, hogy állítólag 8 év alatt adják ki a 100 darabot. Az annyit jelent, hogyha folyamatosan haladnak, havonta durván egy könyv jelenik csak meg. Ami még szintén furcsa volt, hogy gőzük nincs milyen könyvek kerülnek majd bele, tudják kb. az első hatot. Milyen tervezés ez? Ezeknél a könyvkiadóknál többször észre lehetett venni azért a fejetlenséget (nem csak az Európára gondolok, és főleg könyvsorozatoknál). Úgyhogy próbálják ők ezt elég nyitottan hagyni, szerintem azért is, hogy ha nem kapkodják, akkor tudjanak váltani. Sőt itt még eszembe jut, amit a Könyvjelzőben olvastam a sorozatról, miszerint Kinget azért is tették bele, mert őt mindig viszik, mint a cukrot… Azért ez is sokat elmond a dologról. És mégegyszer, nem Kinggel van a problémám...

Azt hiszem ennyi, amit így elsőre megjegyeznék a sorozatról, összefoglalva teljesen jó hogy belevágnak, könyvkiadásokból sosem elég. És azért remélem, kijön 1-2 darab, ami már nem kapható, vagy amit szívesen olvasnék, vagy amit még nem olvastam. Csak a 8 évbe bele ne őszüljek :).

Aki bővebben szeretne olvasni a dologról az az Európa kiadó oldalán megteheti, vagy az aktuális Könyvjelző magazinban.