Paul Auster: Máról holnapra

Mostanában vagy olvasok, vagy veszek olyan kvázi életrajz ihletésű könyvet, amiben a szerző arról ír, hogyan vált belőle író, hogyan jutott el azon a bizonyos rögös úton addig, hogy kiadják munkáját és valóban írónak nevezhesse magát. Jelen esetben, Paul Auster könyvét, a Máról holnapra-t olvastam.

A könyv elég vékony, és főleg az író fiatalkorát mutatja be. Először a kisgyerek Pault, azokból az időkből, amikor a szülőkkel élt, aztán már azt a Pault, aki próbálta a saját kenyerére valót megkeresni. Lehetősége volt sokat utazni, többször járt Párizsban, ahol hosszabb időket töltött. Dolgozott különböző nyári munkákat Amerikában, egy alakalommal egy hajón is volt mindenes hónapokig. Második Párizsi tartózkodásáról mesél hosszabban, hogyan kérték fel francia-angol fordításokra, hogyan keveredett többé-kevésbé filmes körökbe. Egészen ezekig az évekig semmi valamirevalót nem tudott produkálni, írt néhány verset, de a legtöbb munkáját nem tartotta meg. Nagyon gyakran valóban, „máról-holnapra” élt, éppen csak annyijuk volt, amire szükség volt. Aztán Amerikába visszatérte után kapott egy ösztöndíjat a Columbia Egyetemtől, és ez egy kis időre „megmentette” őket.

A könyvről általában annyit, hogy könnyű olvasmány, nem volt olyan érdekes számomra, mint a Stephen King féle On writing (ha már írásról Paul Austertől, akkor inkább ehhez az áprilisi bejegyzésemhez hasonlókat kéne összeszedni), de azért ilyen típusú könyveket mindig szívesen fogok olvasni. Még vár a polcomon egy hasonló, Nabokov tollából, aztán szét kellesz néznem, ki írt még hasonlót. Ami Austert illeti, tudom, hogy neki is sok mondanivalója lenne, csak meg kéne írnia (újra: az az interjú vele áprilisban – priceless) J.