Már a könyv első lapjai
után világos volt, hogy ezt a könyvet szeretni fogom. És bár a vége felé azért
csökkent a lelkesedésem, valóban nagyon jó kis olvasmány volt.
A történet elmesélője
maga Lee Stringer, aki csövesként, New York City utcáin él, és drogozik.
Alapjában véve nem egy hülye figura, a sors úgy hozta, hogy az utcára
kényszerült. Eleinte tényleg semmi mással nem foglalkozik, csak azzal, hogy
annyi pénzt szerezzen, ami a napi anyagra elegendő. Őszintén megvallja a new
yorki utcai élet mindennapjait, hol voltak szállások, hol talált segítséget,
miből tudott pénzt szerezni. Maga a New Yorkról mesélés már nagyon vonzó volt,
hiába is, ezzel engem nagyon hamar meg lehet venni J. Amikor egy ismerőse megismerteti a new yorki homeless magazinnal – Street
News, amit először idegenkedve, de azért csak elkezdi árulni. Nagyon rövid idő
alatt, egészen a szerkesztőségig viszi. Szinte egymaga válik felelőssé a teljes
újságért, nem csak főszerkesztő, de oknyomozó riporter és mindenese is a
magazinnak. Beköltözik és jóformán a szerkesztőségben él. Az egész történet,
rövidebb elbeszélések formájában íródott. A végén még található egy riport, ami
Lee-vel és Kurt Vonnegut-tal készült az írásról.
A könyv jó volt, könnyű
olvasmány és megvolt az az igaz érzés benne, az a valós, őszinte, mindennapi,
érezhető volt, hogy nem kitaláció, hanem igaz történéseken alapul.
- Az írók akkor alkotják a legjobb műveiket, amikor fogalmuk sincs, mi csinálnak.(Nelson Algren)
- A ceruzában az a jó, hogy ceruza.
- …mekkora őrültségre képes egy magányos ember csak azért, hogy megszabaduljon az egyedülléttől.
- A Pokol kapuja mindig belülről van zárva.
- Az ember gondolata saját tulajdona, ám amint kiejtette a száján, már Istent illeti. (zsidó imádság)
- Csak annyira vagy beteg, amennyire a titkaid.
No comments:
Post a Comment