Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy

A héten szabadságon voltam, és sorra kerítettem egy kölcsön könyvet, A lámpás hölgyet –Kertész Erzsébettől. Még pár hónapja láttam meg egy rokonnál, és kölcsönkértem.

A történet Florance Nightingale életét mutatja be, hogyan válik, a luxus körülményekben nevelkedő lányból, egy emberiségért harcoló, mindenféle személyes érzelemtől mentes rideg személy, aki saját maga és mások egészségét sem bánva, áldozza az idejét az „emberiség” jobb sorsáért. Azt hiszem, legalább a nevét mindenki ismeri, ő volt az a nő, aki megreformálta a betegápolást, aki saját élményei és tapasztalatait felhasználva ismertette az emberekkel a kórházak és az ápolók elmaradottságát, és a betegek rettenetes körülményeit.

Ő már fiatalon eldönti, hogy betegápolással akar foglakozni, és segíteni az embereken, amit szülei évekig elleneznek, de később kénytelenek beletörődni a kívánságba. Eleinte csak helyi kórházakat látogat, majd a krími háborúban tölt rettenetes körülmények között majdnem 2 évet. Főnöknek érzi magát, mindenért felelősnek. Ezt később, Angliába való visszatérése után sem látja másként. Statisztikákat gyűjt, könyveket ír, majd nővérképzőt alapít. Gyenge egészségi állapota ellenére, túléli rokonait és barátait.

Maga a főszereplő személye nagyon nem volt szimpatikus. Ha nem panaszkodott, akkor áldozati báránynak tetette magát, ha nem áldozatosságáról beszélt, akkor robotszerűen működött. Mindenkit semmibe nézett és mindent csak ő tudott megfelelően csinálni. Azt hiszem ennyi elég is erről a főszereplőről. Kertész Erzsébet pedig, megint csak úgy mutatja be könyve főszereplőjét, hogy mennyire mindenki megszerette első találkozás után. Komolyan? J Úgy látszik ez már minden életrajzában így lesz. Ettől függetlenül könnyű olvasni, és kikapcsolódást nyújtanak a „csíkos” könyvei. De talán fiatalabb generáció kevésbé fogja kritikus szemmel olvasni. 10 éve még nekem sem tűnt fel J.

 Ahogy nézem, a könyv kapható új kiadásban is, én egy nagyon régi és piszkos verziót olvastam, amiben még hibák is voltak, például egymás után következett két 2. fejezet, a harmadik pedig kimaradt, vagy hasonlók.