Sylvia Plath - Az üvegbura - Magával ragadó könyv, és sors

Az Üvegbura könyv már jó pár éve megvan nekem, de mégsem volt nálam. Az úgy történt ugyanis, hogy a tesóm azt mondta tud nekem bizniszelni könyvet, így kértem hogy Az üvegburát vegye meg. Így is lett. Vett akkor nekem vagy 3 könyvet, de Az üvegburát nem adta nekem ide, mert elolvasta a fülszövegét, és megtetszett neki. El kezdte olvasni, de mégsem fejezte be. Amikor már évek óta láttam, hogy a könyvjelzője ugyanott áll, elkértem tőle, hogy most már visszavenném :). Így kezdődött az olvasása végre márciusban.

Kicsit lassan indult a története,de nagyon jó hangszíne volt, nem volt unalmas olvasni, nehéz sem, jó stílusban írta az írónő. Főszereplője egy fiatal lány, aki próbálja megtalálni a helyét a világban, miközben labilis elmeállapotával küzd. A könyv második felére, elmegyógyintézetről elmegyógyintézetre jár, sokkterápiákon vesz részt, és néha úgy érezni, hogy a szegény lányt még az ág is húzza. A könyv címe is innen ered, gyakran nevezi azt az érzést, ami elfogja, mintha egy üvegbura alatt lenne, mintha a bura bármikor újra magaalá zárhatná...

A könyv és az írónő háttere

Köztudott, hogy Sylvia Plath Üvegburája, életrajzi ihletésű mű. Először nem is saját neve alatt volt kiadva, talán pont ezen okok miatt. Sylvia Plath éveken keresztül depresszióban szenvedett, egyetemi tanulmányai alatt pedig meg is kísérelte az első öngyilkosságát. A könyvben nagyon sok rész, személyes élményeiből fakad, például a főszereplő lány öngyilkossági kísérlete megegyezik a Plath-féle első próbálkozással. Vagy amikor bezárják elmegyógyintézetbe, annak is a hosszú ecsetelgetése saját élményeiből adódik. Emlékszem amikor John Nash életét olvastam, abban a könyvben jegyezték meg, hogy ugyanabban az intézetben volt mint Sylvia Plath is. Már abban a könyvben is eléggé negatívan jellemezték az akkori elektrosokk terápiákat, ez itt szintén fontos téma.

"Nyomasztott a csend. Nem a csend csendje volt. Énbennem volt ez a csend."

Plath házasságában is sokat szenvedett, férje Ted Hughes elhagyta szeretőjéért, aki – a sors fintora – szintén öngyilkosságot követett el. Plath a könyv megjelenésének az évében követi el az öngyilkosságot, és azt sem éli meg, hogy a Válogatott versei kötete, amit a férje adat ki, Pulitzer díjat zsákmányol be.

Úgy gondolom, ez a könyv sokakat megfog, a stílusával, nyitottságával, azzal, hogy jó 50 éve íródott, mégsem régimódi történet. Talán ad még egy kis löketet a könyvnek maga a tény, ahogy íródtak, az írónő sorsa és a tragikus körülmények. Én teljesen pozitívan vélekedem róla, nagyon sajnálom, hogy nem élt tovább és nem írt még több könyvet, mert annyira egyszerűen, de jól írta meg Az üvegburát, hogy valószínűleg minden más könyvét is elolvasnám. Olyan megragadó a könyv, hogy szívesen elbeszélgetnék az írójával, szívesen feltennék neki pár kérdést. Akik ismernek, azok tudják, hogy kritikus vagyok sok könyvvel, amik nem klasszikusok. Ez sem az. De nem sorolnám nem klasszikusnak sem. Sőt. Inkább oda. Mindenki figyelmébe ajánlom. Én most még  a dvd veszem meg az életéről.

"Gondoltam, a kis kezdőbetű azt fejezi ki, hogy soha semmi nem kezdődik egészen előröl, nagybetűvel, hanem csak folytatása annak, ami előtte volt."