Modigliani élete

     A következő festő élete, a regényes életek könyvsorozatban Modigliani volt. Általában 2 könyvet veszek és fejezek be, és csak aztán írok róluk, de most másképp történik. Azért, mert Modigliani életét nem Henri Perruchot írta, mint a 7 másikét, hanem André Salmon. Az író változása rögtön érzékelhető a könyv stílusában. Másképp van írva, mint az eddigiek. Valójában az író nyomozott utána, és úgy tűnik néhány konverzációt maga talált ki, hogy úgy alakulhatott. A könyvből ugyancsak hiányoznak az idézetek az egyes részek előtt.

     Modiglianiről sem lehet mást elmondani mint a többi festőről, nem a felelősségtudatáról volt híres. Olasz létére nagyon szerette Dantét, ez többször előjön a könyvében, gyakran idéz tőle, és említi, mennyire szereti. Hát ha most arról kéne írnom, milyen fontos dolog történt vele élete során, megint csak nem tudnék mit írni. Festett, ivott, drogozott… Körülbelül erről szólt a könyv. Ismerte Picassot, és még néhány más kortárs festőt. Találkozott az öreg Renoirral is.

      A könyv vége elég szomorúra sikerült, mint a megírása, mint maga a történet. Élete végére Modigliani végre engedett a szerelemnek amit szinte egész életén át inkább került, és együtt élt Jeanne nevű nővel akivel egy lányuk született, és a nő terhes volt amikor Modigliani meghalt. Halála oka nem biztos, valószínűleg tuberkulózisban. A nő Modiliani halála után visszaköltözött szüleihez, akik nem nézték jó szemmel az egész kapcsolatát Modiglianival. Jeanne-nek sem volt hosszú élete ezek után, úgy döntött, hogy kiugrik az ablakon még a második gyerek születése előtt. Szörnyet halt. 

     Amit hiányoltam belőle, az egy bizonyos Adrianna volt. De csak azért mert nemrég láttam a „Midnight in Paris” című filmet, ahol Owen Wilson a titokzatos utazásai során pont ezzel a nővel bonyolódik barátságba, aki Picasso barátnője, de előtte állítólag Modiglianinak volt. Végig vártam, hogy a könyvben felbukkan valami hasonlóság, de nem volt senki, aki illett volna a leirtottaknak. Úgy látszik Woody Allen ennek nem nézett utána. Tehát nyilván a filmnek ez a része fiktív volt. Vagy Woody tudott valamit, amit senki más nem. Egyébként azt a filmet még meg akarom venni eredetiben, csak várom még újra leárazzák. 

     Most akkor leírnám a megszokott kedvenc idézeteimet a könyvből részt. Habár az a könyv nem bővelkedett túl sok valóban mély gondolattal. Összegzésben megint csak azt mondanám ez a könyv most nekem nem tetszett. Hangulatom sem volt meg hozzá, meghát annyira érdekes sem volt. Ha nem BKV-n olvasom, biztosan soha nem jutok a végére.

• „Mert rendkívüli szemérmesség jellemzi azokat, akiket a velük született nemeslelkűség távol tart az ifjúkor gyakori gátlástalanságaitól.”
• „Aki iszik, lehet féktelen, kicsapongó, fennkölt és minden kegyetlenségre kész, tettei valami titokzatos hatalom következményei, és ennek éppen úgy nem lehet igazolni az erejét, mint ahogyan nem lehet kijelölni a határait.”
• „Attól, amit a tökfilkók eszmei szépségnek vagy szépségideálnak neveznek, ugyanúgy óvakodj, mint a nőktől. Nem vagy buta, de ki vagy téve te is a butaság ostromának, és ismerjük el, a buták közt sok a csábítóan bájos. Látod hova juthatunk.”
• „A babákat kisfiúknak kellene ajándékozni, a kislányok kapjanak ólomkatonákat. Ez talán megmentené a világot a háborútól és a szerelemtől.”
• „Mert a morális erő hiányát jelenti azoknál, akik erről fecsegnek. De nem csak az erő hiányát, hanem a morális érzékét is, mert olyan gondolatokat ébresztenek benned, amelyekre egyáltalán nincs szükséged, és csak terhedre vannak, anélkül hogy valami előnyöd származna belőle.”
• „Minden élet regény, és ezt érzékeltetni még nem romantika.”
• „Beszéd közben néha felszakadhat a beragadt gondolat, és így az ember megtisztul saját tévedéseitől.”
• „Az eredetiség csak akkor erény, ha örök igazságok új változatáról van szó, és ezeket az örök igazságokat a művész aláveti a korszellem vizsgálatának.”
• „Nem tudta, hogy a szerelemnek éppúgy, mint a művészetnek élesztője a képtelenség.”
• „Az intelligens nagy művész meggyőződéssel mondta ezt. Pedig még mindig különb ember azoknál, akik egy egész életet élnek le elégedetten sokkal kevesebb agyvelővel, amely azonban éppen elegendő számukra. Boldog korlátoltság! Azok boldogsága, akik jól érzik magukat az értelem éjszakájában is, mert biztonságot nyújt nekik a szilárd állatösztön.”

Aki írógéppel ír - Peter Terrin könyvbemutatója Budapesten

      A mai napon (2012.02.12) a flamand nagykövetségen vendégeskedett Peter Terrin író, aki az új könyvét
Az őr-t, jött népszerűsíteni Magyarországra. A könyvbemutatón nagyrészt a média és sajtó vett részt, ez onnan tudom, hogy miután megkérdeztem, hogy tudok-e venni egy könyvet (mivelhogy én alapnak vettem, hogy egy eseményen, ami könyvbemutató, meg lehet vásárolni a könyvet), azt mondták, hogy az a sajtónak van, de elküldtek a kiadót (Göncöl) képviselő úrhoz, akitől kaptam egy tiszteletpéldányt :). Ezúton is köszönöm mégegyszer.

Érdekes dolog, hogy elmentem, ugyanis nem nagyon olvasok én kortárs íróktól (minimális kivétellel). Egy könyves blogon találtam a bejegyzést, hogy lesz, és én először a könyvről olvastam el a tudnivalókat. Ekkor gondoltam azt, hogy ez nem is olyan rossz. És hogy szívesen elolvasnám. Mivelhogy most nem akarom a könyv tartalmát leírni – azt majd egy másik bejegyzésben, amikor már elolvastam a könyvet – ezért inkább koncentrálok a könyvbemutatón elhangzottakra.

     A legelején megtudhattuk a belga/flamand íróról, hogy írógéppel ír. Ezzel máris elnyerte a tetszésemet. Állítása szerint az számítógép elvonja a figyelmét az írásról, az internet miatt. Állítólag több időt veszít azzal, amit az interneten tölt, mint a javítással az írógépen megírt szövegben. És milyen igaz! Amit eddig írtam, internet nélkül írtam és valóban gyorsabban haladok. De azért nem vettem elő apukám narancssárga írógépét. Mondjuk Peter is elgondolkodhatna, hogy csak lekapcsolja az internetet a gépről. De persze semmi kivetni valóm az írógép ellen. A régiek is azt használták.

Szerinte a könyv az igaz szeretetről, a vak ambícióról és a háborúról szól, de az ő szemében happy enddel végződik. Gondolom, az őrök által illusztrálja mindezeket, akik akkor sem menekülnek ki az épületből, amikor azt már mindenki más elhagyta, mert nekik ez a munkájuk, és csak egymásra vannak utalva. Magát a történetet egy amerikai börtönsztori szolgálta, ahol egy rab 30 éves rabság után szabadult, és ott kellett hagynia a cellatársát akivel ilyen hosszú időn keresztül együtt élt. A könyvben minimális dialógusokkal sikerült elérnie maximális feszültséget, amelyet Európai Irodalmi díjjal jutalmaztak 2010-ben. Ennek köszönhető, hogy a könyv megérte magyar kiadását, ugyanis ez a díj támogatást is nyújt, és így 17 nyelvre, köztük több európai is lefordítják.

     Megtudhattuk továbbá azt is az írótól hogy példaképe egy holland író, Frederik Hermans, és hogy ő tudatosan készült írónak, fiatal korától. Én nem olvastam még a könyvet, de állítólag színházra is termett, habár ezt az író cáfolja, a dialógusok hiánya miatt, szerinte leginkább a Godotra várva-hoz hasonlít a sztori.

     Az könyvbemutató végén megtudtuk a további terveit, Csehország, Anglia és Magyarország után valószínűleg Franciaországban folytatja a könyv promózásást, és valószínűleg Egyiptomban is, mert a jogokat eladták oda is.

     Talán az egész könyvbemutatóról, csak annyit mondanék el, hogy nagyon tetszett, nem volt fölöslegesen hosszú, a kérdező érdekes kérdéseket tett fel, ami szerintem azokat is lekötötte akik nem ismerték semmilyen formában a könyvet (ha volt aki úgy ment oda). A kérdések bizonyára előre megvoltak beszélve, mert nem hiszem hogy a csaj rögtönzött volna, legalábbis nem úgy tűnt, úgy kérdezett mint egy robot. Habár lehet az ilyen szinkrontolmácsos fordításnál figyelembe kell venni azt is és nem lehetett másképpen megoldani. Viszont amikor Peter Terrin angolul beszélt teljesen szépen és érthetően beszélt. Tarthatták volna angolul is :) A helyszín is szép volt, néhány nénike hátul párszor csörgött a csészékkel, de ezenkívül minden jól volt szervezve. Örülök, hogy elmentem. Feldobta a mostanság nem túl jó napjaimat. 

Cézanne és Zola

Ma elmentünk megnézni a Cézanne kiállítást a Szépművészeti múzeumba, anyukámmal. Részben azért, mert még nem voltam ott, részben azért, mert a Cézanne életrajzi könyve ott vár a listán, a következő „bkv-s” olvasnivalóm lesz. Hát szóval a kiállítás összességében nem volt rossz, mondjuk kismillió ember akarta pont ma megnézni... Érdekes volt látni a festményeket, amelyekről majd még csak olvasni fogok, de akkor is. Remélem addig nem felejtem el. Csak hát februárban vége, és nem akartam lemaradni róla, ha addig nem kezdeném el a könyvet. Szóval visszatérve az emberekre, akiket kerülgetni kellett… Hmm, hát nem is tudom mit mondjak… Továbbra is nem egy művészeti embernek tartom magam :( Nem tudnék órákig bámészkodni meg olvasgatni a festmények keletkezéséről. Sajnos ez a kb. 2,5 óra is elég szenvedés volt. Mert ugye Cézanne után megnéztük már az emeleten is a képeket, az állandó kiállítást, ha már kifizettük a pénzt… Tudom ez jó trógeresen hangzik, de hát ez van. Nem leszek én barátságban a festményekkel. Azért volt jó dolog is a kiállításban. Hát persze hogy az ajándékbolt!! Tényleg tök jó cuccok voltak. Füzetek, meg ceruzák meg minden Cézanne-nal kapcsolatos. Na de szóval.. Én mit vettem? Hát az úgy volt, hogy a kiállításon olvastam, hogy Cézanne is jóban volt Zola-val, de hogy megharagudott rá, miután Zola kiadta a „Mestermű” című könyvét, amely egy bukott festőről szól. Cézanne ezt magára vette, és megszakadt a kapcsolatuk. Erre rögtön felfigyeltem, és eldöntöttem, hogy utána nézek a nevezett könyvnek. Ezért is örültem meg, amikor az ajándékboltban meg volt ez a könyv is, angolul. Szerintem magyarul ki sem jött, de az nem baj. Oxford World’s Classic könyvsorozat alatt jött ki, szebb kiadás, nagyon puhácska lapokkal. Gondolkoztam sokat vegyem-e meg az ajándékboltban, vagy nézzek utána inkább valamelyik angol könyvesboltban, de végül anyukám azt mondta megveszi nekem. Amit aztán én fizettem :) Íme a könyv:

De nem baj. Szóval majd megpróbálok a két könyvről egyszerre beszámolni, amint elolvasom őket. Meghát biztos már a Cézanne életében is benne lesz, hogy hogyan szakadt meg a barátsága Zolával. Meg ha jól emlékszem volt egy kép, amely Baudelaire-t ábrázolta, egy asztalnál, könyvel a kezében. Ami nagyon tetszett. Az ajándékboltban Baudelaire könyv is volt, az magyarul is. Nem emlékszem, hogy a kép Cézanne alkotás volt-e vagy valaki másé. Csak mert voltak ott összehasonlítási képek is, amikről Cézanne mintázott. De szerintem Cézanne volt. Mondjuk az előző Monet könyvből kiderült, hogy vele nagyon jó barátságban volt a költővel. Ez az a festmény, megtaláltam interneten:

Szerintem tök komoly kép. Tetszenek az ilyenek. Mármint egy író, vagy költő legyen ábrázolva könyvel és tintával, ahogyan kell!!

Gauguin és Manet regényes élete

      Elérkeztem a „regényes életek” könyvsorozat feléhez. Befejeztem a 4. kötetet is, Manet életrajzával. Legutóbb Renoir és Van Gogh életrajzairól írtam, most tehát Gauguin és Manet következne. Véleményem mint úgy, a festőkről vagy művészekről nem változott. Lustáknak tartom őket, akik még ha jól fizető munkájuk is volt, otthagyták csak hogy festegessenek. Azt sem bánták ha éheznek, vagy a családjuk szűkölködik.
     Magukról a könyvekről még mindig nehéz egységesen nyilatkozni. Gauguin és Manet újra 50-50% osztotta meg az érdekes és unalmas kategóriákat. Gauguin élete nagyon is érdekes volt, sokat utazott, történtek vele dolgok. Van Gogh miatt is érdekes volt, aki tudjuk mellette mutatta ki őrültségének első jeleit. Gauguin volt eddig az egyetlen festő, akinek talán tényleg értelmes munkája volt, ezért is nem értem miért hagyta ott. Manet élete viszont megint olyasmi volt mint Renoir-é. Festegetett, ment a szalonba kiállításra, nem fogadták el a képét sír, újra próbálta minden éven, és így tovább, amíg el nem ismerték. Nem történt vele ezek közben semmi. 

      Mint mindig, azért most is kiírtam, néhány idézetet a könyvekből. Van közöttük idézett idézet, de azt külön jelöltem :)

Gauiguin:

• „Az álomnak azonban – hogy egyáltalán álom lehessen – szüksége volt a reményre; s Gauguinnak – hogy élhessen – szüksége volt az álomra.”
• "A nő a nő örök ellensége.” 
• „Néha a törékeny női kezek bizonyulnak a legerősebb támaszoknak a szellem kalandjaiban.”
• „Megváltozol s nem leszel jobb.” (Krisztus követése)
• „Aztán lassan előtör a fájdalom, az igazi fájdalom, az a nagyon is tudatos fájdalom, amelytől az ember nem alszik éjszaka.”
• „Állva, állva kell szenvedni percről percre. Elérkezik a pillanat, amikor kihagy a lélegzet, az ember elhagyja magát, könyörög: Ó, Istenem! Nem birom tovább, hajlítsd meg térdemet! De nemet mond. Azt akarja, hogy állva éljünk e földön, percről percre, és soha ne pihenjünk meg.”
  Pirandello: Az élet, melyet neked adtam (Donna Anna mondja)
• „Hát te mit tettél te bolond
  Hogy sírva szánod?
  Mivé tetted, szegény bolond, Az ifjúságod.” (Verlaine; Szabó Lőrinc fordítása)
• „A lélek kutatói számára a legizgalmasabb látvány azt szemlélni, hogyan hazudik az ember önmagának.” Montherlant

Manet:

• „Legyenek bátrak uraim…Ne engedjék eltéríteni magukat a szüntelenül felhangzó szokványos sirámoktól, ezzel mit sem kell törődni az erős embereknek – nem egyéb az, mint a legyőzöttek önvigasztalása.”
• „Az ember legyen ezredmagával, vagy legyen tökéletesen magányos.”
• „Kizárólag az igaz temperamentumok élik túl a múló korszakokat, és ők uralkodnak rajta.”
• „Csakhogy a logika meg az érzelmek – kiváltképp, ha minden gátolja s álöltözetbe kényszeríti az utóbbiakat – nehezen illenek össze.” 
• „Az út, amely előttünk áll, olyan mint egy hajózható átjáró, jelzőbójákkal. Cselekedeteinket mi határozzuk meg ugyan, de tetteink egymáshoz láncolódnak, és ezen a láncon maguk után vonszolnak bennünket.”

Bibliobag - könyvtáska bolondéria

     Na mi a legújabb módi?? Hát persze hogy a könyvtáska!! :) Na most félreértések ne essék, nem csak egy elnevezésről van szó, mint a boríték táska (mert ugye az úgy néz ki mint egy boríték). Itt konkrétan, a kedvenc könyvünk borítója lehet a táskánk. Hollywoodban söpör végig ez a legújabb – szerintem nagyon tuti – mánia. Az őrületet egy Olympia Le-Tan nevű dizájner indította el. A táskácskák „már” 1140 euróért a miénkeké lehetnek, de persze az ügyesebbek maguk is megcsinálhatják, ugyanis már elindultak ezek a csináld magad oldalakon a készítésük. Persze arra mindeni számítson, hogy ahhoz fel kell áldoznia a kedvenc könyvecskéjét…

     Egyébként szerintem csak idő kérdése még a tucat boltok is lekoppintják az ötletet és elkezdik árusítani a sajátjaikat, elérhető áron és akkor már hamarosan megeshet, hogy, minden második személy az utcán egy könyvtáskával rohangál. Vagy ami még rosszabb, hogy tucat bolt kezdi el árusítani valamelyik tucat könyvnek a replikáját… El is veszíti majd a báját…

     Addig is, amíg ez nincs így nézzünk néhány helyes példát :)

Kívánságok avagy ima az Új Évre

Szilveszter estéjén a kezembe került Kempis Tamás: Krisztus követése című könyvecskéje. Tudom, nem egy szilveszteri könnyed olvasmányocska, sőt talán sokaknak nem is olvasni való. Nekem az. És mivel random kinyitásnál erre a részre találtunk rá, úgy gondoltam megosztom mindenkivel.    

Hogyan viselkedjünk és beszéljünk kívánságainkkal kapcsolatosan

I. Fiam, minden dologban így beszélj:

Uram, amint neked tetszik, úgy legyen.

Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben.

Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra volna,

akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre.

De ha tudod, hogy ártana nekem, nem válnék lelkem üdvösségére,

vedd el tőlem ezt a kívánságot.

Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől,

még ha az ember tisztának és jónak látja is.

Nehéz igazán eldönteni, vajon a jó lélek, vagy az ellenség

kelti-e benned ezt vagy azt a vágyat,

avagy benned magadban van a forrása.

Sokan csalódtak a végkibontakozáson, akik kezdetben

a jó lélek vezetése alatt érezhették magukat.

Azért mindig istenfélelemben és szívbéli alázatosságban kell kívánni és kérni,

bármi kívánnivaló ötlik is eszedbe, és teljes önmegadással a legmesszebbmenően

énrám kell bíznod mindent.

Azt mondd:

Uram te tudod, hogy jobb, legyen ez vagy az, amint akarod.

Add azt amit akarsz, amennyit akarsz, amikor akarod.

Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint,

amint neked leginkább becsületedre válhatik.

Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben,

kezedben vagyok, forgass és hány-vess keresztül kasul.

Íme, szolgád vagyok én, mindenre kész, mert nem magamnak akarok élni,

hanem neked, bárcsak illendő tökéletességgel tehetném. 

Ezzel az imával kívánok mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET!!.

 

Könyvlista 2013-ra

     Az éven úgy döntöttem készítek egy olvasás listát magamnak. Tudom sok helyen vannak ezek a hivatalos versenyek, meg mindenféle csoportosan listát felállítók, de én inkább csak magamnak állítok listát és meglátjuk mi lesz belőle. Szerintem ha 10 könyvet felteszek a listámra, azzal a jövő éven megbirkózok. Eddig durván kb. egy hónap alatt olvastam el egy könyvet csak az alatt az idő alatt, amíg otthonról beértem munkába és vissza a metrón. Az út körülbelül 40-45 perc a szerencsémtől függően, ebből a metró kb. 20 perc. Mivel hogy januártól, új munkahelyem lesz, ahová csak egy 20 perces villamosút visz, nem tudom fogom-e tudni tartani ugyanazt a tempót, de meglátjuk. Persze az ún. „metrós” könyveimen kívül általában olvastam egyet párhuzamban is, ami mondjuk lassabban haladt, de azért ment. Olyanokból nem olvastam el az éven csak vagy 2-3 darabot, ha jól emlékszem. Mert főleg nyáron tudok jókat olvasni kint a napocskán napozva. Van pár könyvecském bezsákolva már, amit minél előbb el szeretnék olvasni, vannak a régiek is, amiket még nem tudtam elolvasni, és szerintem még lesznek is amit év közben fogok felfedezni. Ennek értelmében felállítom a listámat, olyan szerrel, hogy „ezeket jó lenne elolvasni” de természetesen nem fogom ezekhez kötni magam, ha év közben mást szeretnék minél előbb elolvasni. Ezek tehát a saját szabályaim, ehhez tartom majd magam :)

     Még annyi, hogy nem tudom mi fog még a jövő éven történni, legalábbis, amin ezen az éven keresztülmentem, annak az emlékeit az épp aktuálisan olvasott könyveimben találhatók… Érdekes a kezembe venni egy könyvet, amiről pontosan tudom mi ment végbe a fejemben és mikor amikor azt olvastam. Vagy találok benne valami jegyzetet, vagy csak magát a könyvet asszociálom vele. Ezzel magyarázom a havi 1-2 bejegyzést is erre és a másik blogomra is. Le kellett foglalnom magam a gondolkodástól. Úgyhogy könyvekre fel a jövő évben is, és ha minden jól megy majd tartok összefoglalót is. Felteszem a listát a könyvlista fülre is, és ott majd folyamatosan aktualizálom a folyamatot. A sorrend nem meghatározott, a számok nem jelentik a sorrendet, csak mennyiség-meghatározás szerepét töltik be. 

 1. André Salmon: Modigliani élete

 2. Henri Perruchot: Cézanne élete

 3. Henri Perruchot: Seurat élete

 4. Henri Perruchot: Toulouse-Lautrec élete

 5. Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme

 6. Paula McLain: A párizsi feleség

 7. Guy de Maupassant: Egy asszony élete

 8. John Steinbeck: East of Eden

 9. Orwell: 1984

10. Stephen King: 11/22/63

Na kinek mit hozott a Jézuska??

     Mármint karácsonyra :). Nekem ezt a három könyvet, amit kértem. Mind a három életrajzi, de nem szándékosan, egyszerűen pont nem sokkal karácsony előtt találtam rájuk valahogyan, és felkerültek a listámra. Kivéve a párizsi feleséget, azt kb. megjelenése óta meg akarom venni.

     A három életrajz, az John Nash-é a matematikusé, aki a játékelmélettel lett híres, és mivel egyetemen, nagyon szerettem a játékelméletet, és persze az „Egy csodálatos elme” is azok közé a filmek közé tartozik, amiket eredetiben is megvettem, nem volt kétséges, hogy kell nekem ez a könyv, amikor megtudtam hogy létezik. Tudom kicsit később, mint kellett volna, de azért jobb mint soha. Már el is kezdtem olvasni.

     A második a már említett Párizsi feleség, csak mert érdekel. Hedley Richardson életét vetette papírra az írónő, Paula McLain. Ugye tudjuk Hedley nem az egyetlen felesége volt Hemingwaynek, hiszen még rám vár a „Hemingway és Gollhard” című film is, amely az egyetlen olyan Hemingway feleségnek a történetét meséli el, aki maga vált el az írótól. 

     A harmadik Tolsztoj feleségének története, amitől még pontosan nem tudom mit várok, de amit hozzájutok, elmesélem. Jelenleg a másik két könyvel szemben ez áll az utolsó helyes olvasási sorrendben. Nem azért mert nem érdekel, hanem csak azért mert a másik kettő jobban.

Leltároztam itthon

Csináltam egy leltárt legutóbb amikor itthon voltam a könyveimről, amelyek itthon vannak a polcomon, és sokat jelentenek. Próbálom valamilyen kategóriákba sorolni, mivel mindegyikhez másmilyen élmény fűződik. Vannak ugye azok amiket elolvastam már, vannak amelyek még váratnak magukra. Vannak, amiket amerikából hoztam, vannak, amiket itthon vettem. Vannak régiek, amik anyukámé voltak, és vannak nem kifejezetten klasszikusok, de mégsem olyan tucat könyvek természetesen. Persze azokról, amiket már olvastam jó lenne írni ide a blogra is, de hát régen olvastam őket, és nem biztos hogy az akkori benyomást tudnám írni róluk. Akkor próbálom a kategorizálást.

Könyvek, amiket olvastam:

• Paul Auster: Utazások szkriptónumban
• Paul Auster: A végső dolgok országában
• Paul Auster: The brooklyn foolies
• Paul Auster: Oracle Night
• Bulgakov: A mester és Margarita
• Capote:Hidegvérrel
• Dosztojevszkij:Bűn és bűnhődés
• Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
• F. Scott Fitzerald: This side of paradise (US)
• Flaubert:Bovaryné
• William Golding: A legyek ura
• Kertész Erzsébet: Sonya professzor
• Harper Lee: To kill a mockingbird (US)
• G.G. Marquez: Száz év magány
• J.D. Salinger: The catcher int he rye
• Colm Tóibín: Brooklyn (US)
• Tennessee Williams: A vágy villamosa

Amik pedig a polcon várnak a sorrajutásukra:

• Paul Auster: Az illúziók könyve 
• Honoré de Balzac: Elveszett illúziók (anyukámé)  
• Chris Coppernoll: Providence (US) 
• Anton Chekhov: Selected stories 
• Dickens: Oliver Twist (US)
• Frederich Dürrenmatt: A nagy Romolus, Az öreg hölgy látogatása 
• Theodore Dreiser: Amerikai tragédia (anyukámé)
• James: The portrait of a lady
• Kerouac: Ont he road (US)
• Guy de Maupassant: Egy asszony élete (anyukámé)
• John Steinbeck: East of Eden
• Stendhal: Vörös és fekete (anyukámé)
• Tolstoy: The death of Ivan Ilych and other stories (US)
• Zola: Nana (anyukámé)

És végül a rövid lista a könyvekről, amiket elkezdtem de nem fejeztem be (nem jellemző rám, de valamilyen oknál fogva abba hagytam őket. Pedig még a nagyon unalamasakat is be szoktam fejezni mostanában):

• Paul Auster: New York trilógia
• Paul Auster: Timbuktu
• Ernest Hemingway: A kilimandzsáró hava
• José Saramago: Halálszünet

A könyvek, amik címe angolul van, természetesen angolul vannak meg, nem mind amerikából, az amerikából valókat külön US felirattal jeleztem.

Újdonságaim november-december eleje (reszkessetek betörők és társai)

Aktualizálom az oldalt a dvd-kel, amiket beszereztem novemberben, és december legelején. Könyveket is vettem, de arról majd a karácsonyi posztban szerintem, ugyanis néhányat majd csak karácsonyra "kapok meg". Szóval novemberben vásároltam meg a Joey DVD 1.évadát, mert mivelhogy megvettem a 2. évadot, gondoltam jó lenne az első is... Persze amilyen szerencsém volt, rögtön hibásba botlottam... Kinyitottam a csomagolásból, és rögtön az ölembe hullott egy darabka a dobozából. Szépen össze volt törve. Vittem is vissza másnap a Media Markt-ba, ahonnan való volt. Felajánlották nekem hogy csak kicserélik a dobozt… Na persze… Mondtam hogy kérek egy újat vagy vissza a pénzemet. Így aztán kicserélték nekem. Ami fura ezzel a dvd kiadással, az az volt, hogy a disceknek 2 oldala volt… Mint a kazettáknak :) Ilyet még sose láttam… Féltem megfordítva betenni a dvd lejátszóba, mert nem hittem el hogy ez igy létezik. Hét már ezt is tudom… Azért jobban örültem volna ha megvan normál kiadásban.

Megvettem még a Burlesque című filmet Cher és Christina Aguilera szereplésével, mert már kinéztem korábban. Aztán persze meg kellett vennem a Reszkessetek betörőket is. Sajnáltam hogy a trilógiát adták ki boxban, mert hogy mit ne mondjak a 3. résznek szerintem semmi köze az eredeti reszkessetek betörőkhöz. Kérdeztem is nem-e lehet megvenni csak az első kettőt, de hát nem lehetett.. nekem meg nagyon kellett az első 2 :). Pedig megvan videokazettán, le is van töltve, meg tudom leadják minden éven a tv-ben is, de egy ilyen klasszikus meg kellett venni eredetiben is. 

 

Aztán amikor bementem az Alexandrába átvenni a könyvrendelésem, onnan is elhoztam 3 dvdt.  A Segitséget (The help), a facebookos filmet, aminek nem is tudom mi a magyar címe (Social Network) és az Edit Piaf életéről szóló filmet, amit mióta megkapta Marion Cotillard az Oscart érte, meg akartam nézni.