Aki írógéppel ír - Peter Terrin könyvbemutatója Budapesten

      A mai napon (2012.02.12) a flamand nagykövetségen vendégeskedett Peter Terrin író, aki az új könyvét
Az őr-t, jött népszerűsíteni Magyarországra. A könyvbemutatón nagyrészt a média és sajtó vett részt, ez onnan tudom, hogy miután megkérdeztem, hogy tudok-e venni egy könyvet (mivelhogy én alapnak vettem, hogy egy eseményen, ami könyvbemutató, meg lehet vásárolni a könyvet), azt mondták, hogy az a sajtónak van, de elküldtek a kiadót (Göncöl) képviselő úrhoz, akitől kaptam egy tiszteletpéldányt :). Ezúton is köszönöm mégegyszer.

Érdekes dolog, hogy elmentem, ugyanis nem nagyon olvasok én kortárs íróktól (minimális kivétellel). Egy könyves blogon találtam a bejegyzést, hogy lesz, és én először a könyvről olvastam el a tudnivalókat. Ekkor gondoltam azt, hogy ez nem is olyan rossz. És hogy szívesen elolvasnám. Mivelhogy most nem akarom a könyv tartalmát leírni – azt majd egy másik bejegyzésben, amikor már elolvastam a könyvet – ezért inkább koncentrálok a könyvbemutatón elhangzottakra.

     A legelején megtudhattuk a belga/flamand íróról, hogy írógéppel ír. Ezzel máris elnyerte a tetszésemet. Állítása szerint az számítógép elvonja a figyelmét az írásról, az internet miatt. Állítólag több időt veszít azzal, amit az interneten tölt, mint a javítással az írógépen megírt szövegben. És milyen igaz! Amit eddig írtam, internet nélkül írtam és valóban gyorsabban haladok. De azért nem vettem elő apukám narancssárga írógépét. Mondjuk Peter is elgondolkodhatna, hogy csak lekapcsolja az internetet a gépről. De persze semmi kivetni valóm az írógép ellen. A régiek is azt használták.

Szerinte a könyv az igaz szeretetről, a vak ambícióról és a háborúról szól, de az ő szemében happy enddel végződik. Gondolom, az őrök által illusztrálja mindezeket, akik akkor sem menekülnek ki az épületből, amikor azt már mindenki más elhagyta, mert nekik ez a munkájuk, és csak egymásra vannak utalva. Magát a történetet egy amerikai börtönsztori szolgálta, ahol egy rab 30 éves rabság után szabadult, és ott kellett hagynia a cellatársát akivel ilyen hosszú időn keresztül együtt élt. A könyvben minimális dialógusokkal sikerült elérnie maximális feszültséget, amelyet Európai Irodalmi díjjal jutalmaztak 2010-ben. Ennek köszönhető, hogy a könyv megérte magyar kiadását, ugyanis ez a díj támogatást is nyújt, és így 17 nyelvre, köztük több európai is lefordítják.

     Megtudhattuk továbbá azt is az írótól hogy példaképe egy holland író, Frederik Hermans, és hogy ő tudatosan készült írónak, fiatal korától. Én nem olvastam még a könyvet, de állítólag színházra is termett, habár ezt az író cáfolja, a dialógusok hiánya miatt, szerinte leginkább a Godotra várva-hoz hasonlít a sztori.

     Az könyvbemutató végén megtudtuk a további terveit, Csehország, Anglia és Magyarország után valószínűleg Franciaországban folytatja a könyv promózásást, és valószínűleg Egyiptomban is, mert a jogokat eladták oda is.

     Talán az egész könyvbemutatóról, csak annyit mondanék el, hogy nagyon tetszett, nem volt fölöslegesen hosszú, a kérdező érdekes kérdéseket tett fel, ami szerintem azokat is lekötötte akik nem ismerték semmilyen formában a könyvet (ha volt aki úgy ment oda). A kérdések bizonyára előre megvoltak beszélve, mert nem hiszem hogy a csaj rögtönzött volna, legalábbis nem úgy tűnt, úgy kérdezett mint egy robot. Habár lehet az ilyen szinkrontolmácsos fordításnál figyelembe kell venni azt is és nem lehetett másképpen megoldani. Viszont amikor Peter Terrin angolul beszélt teljesen szépen és érthetően beszélt. Tarthatták volna angolul is :) A helyszín is szép volt, néhány nénike hátul párszor csörgött a csészékkel, de ezenkívül minden jól volt szervezve. Örülök, hogy elmentem. Feldobta a mostanság nem túl jó napjaimat.