Bibliobag - könyvtáska bolondéria

     Na mi a legújabb módi?? Hát persze hogy a könyvtáska!! :) Na most félreértések ne essék, nem csak egy elnevezésről van szó, mint a boríték táska (mert ugye az úgy néz ki mint egy boríték). Itt konkrétan, a kedvenc könyvünk borítója lehet a táskánk. Hollywoodban söpör végig ez a legújabb – szerintem nagyon tuti – mánia. Az őrületet egy Olympia Le-Tan nevű dizájner indította el. A táskácskák „már” 1140 euróért a miénkeké lehetnek, de persze az ügyesebbek maguk is megcsinálhatják, ugyanis már elindultak ezek a csináld magad oldalakon a készítésük. Persze arra mindeni számítson, hogy ahhoz fel kell áldoznia a kedvenc könyvecskéjét…

     Egyébként szerintem csak idő kérdése még a tucat boltok is lekoppintják az ötletet és elkezdik árusítani a sajátjaikat, elérhető áron és akkor már hamarosan megeshet, hogy, minden második személy az utcán egy könyvtáskával rohangál. Vagy ami még rosszabb, hogy tucat bolt kezdi el árusítani valamelyik tucat könyvnek a replikáját… El is veszíti majd a báját…

     Addig is, amíg ez nincs így nézzünk néhány helyes példát :)

Kívánságok avagy ima az Új Évre

Szilveszter estéjén a kezembe került Kempis Tamás: Krisztus követése című könyvecskéje. Tudom, nem egy szilveszteri könnyed olvasmányocska, sőt talán sokaknak nem is olvasni való. Nekem az. És mivel random kinyitásnál erre a részre találtunk rá, úgy gondoltam megosztom mindenkivel.    

Hogyan viselkedjünk és beszéljünk kívánságainkkal kapcsolatosan

I. Fiam, minden dologban így beszélj:

Uram, amint neked tetszik, úgy legyen.

Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben.

Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra volna,

akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre.

De ha tudod, hogy ártana nekem, nem válnék lelkem üdvösségére,

vedd el tőlem ezt a kívánságot.

Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől,

még ha az ember tisztának és jónak látja is.

Nehéz igazán eldönteni, vajon a jó lélek, vagy az ellenség

kelti-e benned ezt vagy azt a vágyat,

avagy benned magadban van a forrása.

Sokan csalódtak a végkibontakozáson, akik kezdetben

a jó lélek vezetése alatt érezhették magukat.

Azért mindig istenfélelemben és szívbéli alázatosságban kell kívánni és kérni,

bármi kívánnivaló ötlik is eszedbe, és teljes önmegadással a legmesszebbmenően

énrám kell bíznod mindent.

Azt mondd:

Uram te tudod, hogy jobb, legyen ez vagy az, amint akarod.

Add azt amit akarsz, amennyit akarsz, amikor akarod.

Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint,

amint neked leginkább becsületedre válhatik.

Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben,

kezedben vagyok, forgass és hány-vess keresztül kasul.

Íme, szolgád vagyok én, mindenre kész, mert nem magamnak akarok élni,

hanem neked, bárcsak illendő tökéletességgel tehetném. 

Ezzel az imával kívánok mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET!!.

 

Könyvlista 2013-ra

     Az éven úgy döntöttem készítek egy olvasás listát magamnak. Tudom sok helyen vannak ezek a hivatalos versenyek, meg mindenféle csoportosan listát felállítók, de én inkább csak magamnak állítok listát és meglátjuk mi lesz belőle. Szerintem ha 10 könyvet felteszek a listámra, azzal a jövő éven megbirkózok. Eddig durván kb. egy hónap alatt olvastam el egy könyvet csak az alatt az idő alatt, amíg otthonról beértem munkába és vissza a metrón. Az út körülbelül 40-45 perc a szerencsémtől függően, ebből a metró kb. 20 perc. Mivel hogy januártól, új munkahelyem lesz, ahová csak egy 20 perces villamosút visz, nem tudom fogom-e tudni tartani ugyanazt a tempót, de meglátjuk. Persze az ún. „metrós” könyveimen kívül általában olvastam egyet párhuzamban is, ami mondjuk lassabban haladt, de azért ment. Olyanokból nem olvastam el az éven csak vagy 2-3 darabot, ha jól emlékszem. Mert főleg nyáron tudok jókat olvasni kint a napocskán napozva. Van pár könyvecském bezsákolva már, amit minél előbb el szeretnék olvasni, vannak a régiek is, amiket még nem tudtam elolvasni, és szerintem még lesznek is amit év közben fogok felfedezni. Ennek értelmében felállítom a listámat, olyan szerrel, hogy „ezeket jó lenne elolvasni” de természetesen nem fogom ezekhez kötni magam, ha év közben mást szeretnék minél előbb elolvasni. Ezek tehát a saját szabályaim, ehhez tartom majd magam :)

     Még annyi, hogy nem tudom mi fog még a jövő éven történni, legalábbis, amin ezen az éven keresztülmentem, annak az emlékeit az épp aktuálisan olvasott könyveimben találhatók… Érdekes a kezembe venni egy könyvet, amiről pontosan tudom mi ment végbe a fejemben és mikor amikor azt olvastam. Vagy találok benne valami jegyzetet, vagy csak magát a könyvet asszociálom vele. Ezzel magyarázom a havi 1-2 bejegyzést is erre és a másik blogomra is. Le kellett foglalnom magam a gondolkodástól. Úgyhogy könyvekre fel a jövő évben is, és ha minden jól megy majd tartok összefoglalót is. Felteszem a listát a könyvlista fülre is, és ott majd folyamatosan aktualizálom a folyamatot. A sorrend nem meghatározott, a számok nem jelentik a sorrendet, csak mennyiség-meghatározás szerepét töltik be. 

 1. André Salmon: Modigliani élete

 2. Henri Perruchot: Cézanne élete

 3. Henri Perruchot: Seurat élete

 4. Henri Perruchot: Toulouse-Lautrec élete

 5. Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme

 6. Paula McLain: A párizsi feleség

 7. Guy de Maupassant: Egy asszony élete

 8. John Steinbeck: East of Eden

 9. Orwell: 1984

10. Stephen King: 11/22/63

Na kinek mit hozott a Jézuska??

     Mármint karácsonyra :). Nekem ezt a három könyvet, amit kértem. Mind a három életrajzi, de nem szándékosan, egyszerűen pont nem sokkal karácsony előtt találtam rájuk valahogyan, és felkerültek a listámra. Kivéve a párizsi feleséget, azt kb. megjelenése óta meg akarom venni.

     A három életrajz, az John Nash-é a matematikusé, aki a játékelmélettel lett híres, és mivel egyetemen, nagyon szerettem a játékelméletet, és persze az „Egy csodálatos elme” is azok közé a filmek közé tartozik, amiket eredetiben is megvettem, nem volt kétséges, hogy kell nekem ez a könyv, amikor megtudtam hogy létezik. Tudom kicsit később, mint kellett volna, de azért jobb mint soha. Már el is kezdtem olvasni.

     A második a már említett Párizsi feleség, csak mert érdekel. Hedley Richardson életét vetette papírra az írónő, Paula McLain. Ugye tudjuk Hedley nem az egyetlen felesége volt Hemingwaynek, hiszen még rám vár a „Hemingway és Gollhard” című film is, amely az egyetlen olyan Hemingway feleségnek a történetét meséli el, aki maga vált el az írótól. 

     A harmadik Tolsztoj feleségének története, amitől még pontosan nem tudom mit várok, de amit hozzájutok, elmesélem. Jelenleg a másik két könyvel szemben ez áll az utolsó helyes olvasási sorrendben. Nem azért mert nem érdekel, hanem csak azért mert a másik kettő jobban.

Leltároztam itthon

Csináltam egy leltárt legutóbb amikor itthon voltam a könyveimről, amelyek itthon vannak a polcomon, és sokat jelentenek. Próbálom valamilyen kategóriákba sorolni, mivel mindegyikhez másmilyen élmény fűződik. Vannak ugye azok amiket elolvastam már, vannak amelyek még váratnak magukra. Vannak, amiket amerikából hoztam, vannak, amiket itthon vettem. Vannak régiek, amik anyukámé voltak, és vannak nem kifejezetten klasszikusok, de mégsem olyan tucat könyvek természetesen. Persze azokról, amiket már olvastam jó lenne írni ide a blogra is, de hát régen olvastam őket, és nem biztos hogy az akkori benyomást tudnám írni róluk. Akkor próbálom a kategorizálást.

Könyvek, amiket olvastam:

• Paul Auster: Utazások szkriptónumban
• Paul Auster: A végső dolgok országában
• Paul Auster: The brooklyn foolies
• Paul Auster: Oracle Night
• Bulgakov: A mester és Margarita
• Capote:Hidegvérrel
• Dosztojevszkij:Bűn és bűnhődés
• Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
• F. Scott Fitzerald: This side of paradise (US)
• Flaubert:Bovaryné
• William Golding: A legyek ura
• Kertész Erzsébet: Sonya professzor
• Harper Lee: To kill a mockingbird (US)
• G.G. Marquez: Száz év magány
• J.D. Salinger: The catcher int he rye
• Colm Tóibín: Brooklyn (US)
• Tennessee Williams: A vágy villamosa

Amik pedig a polcon várnak a sorrajutásukra:

• Paul Auster: Az illúziók könyve 
• Honoré de Balzac: Elveszett illúziók (anyukámé)  
• Chris Coppernoll: Providence (US) 
• Anton Chekhov: Selected stories 
• Dickens: Oliver Twist (US)
• Frederich Dürrenmatt: A nagy Romolus, Az öreg hölgy látogatása 
• Theodore Dreiser: Amerikai tragédia (anyukámé)
• James: The portrait of a lady
• Kerouac: Ont he road (US)
• Guy de Maupassant: Egy asszony élete (anyukámé)
• John Steinbeck: East of Eden
• Stendhal: Vörös és fekete (anyukámé)
• Tolstoy: The death of Ivan Ilych and other stories (US)
• Zola: Nana (anyukámé)

És végül a rövid lista a könyvekről, amiket elkezdtem de nem fejeztem be (nem jellemző rám, de valamilyen oknál fogva abba hagytam őket. Pedig még a nagyon unalamasakat is be szoktam fejezni mostanában):

• Paul Auster: New York trilógia
• Paul Auster: Timbuktu
• Ernest Hemingway: A kilimandzsáró hava
• José Saramago: Halálszünet

A könyvek, amik címe angolul van, természetesen angolul vannak meg, nem mind amerikából, az amerikából valókat külön US felirattal jeleztem.

Újdonságaim november-december eleje (reszkessetek betörők és társai)

Aktualizálom az oldalt a dvd-kel, amiket beszereztem novemberben, és december legelején. Könyveket is vettem, de arról majd a karácsonyi posztban szerintem, ugyanis néhányat majd csak karácsonyra "kapok meg". Szóval novemberben vásároltam meg a Joey DVD 1.évadát, mert mivelhogy megvettem a 2. évadot, gondoltam jó lenne az első is... Persze amilyen szerencsém volt, rögtön hibásba botlottam... Kinyitottam a csomagolásból, és rögtön az ölembe hullott egy darabka a dobozából. Szépen össze volt törve. Vittem is vissza másnap a Media Markt-ba, ahonnan való volt. Felajánlották nekem hogy csak kicserélik a dobozt… Na persze… Mondtam hogy kérek egy újat vagy vissza a pénzemet. Így aztán kicserélték nekem. Ami fura ezzel a dvd kiadással, az az volt, hogy a disceknek 2 oldala volt… Mint a kazettáknak :) Ilyet még sose láttam… Féltem megfordítva betenni a dvd lejátszóba, mert nem hittem el hogy ez igy létezik. Hét már ezt is tudom… Azért jobban örültem volna ha megvan normál kiadásban.

Megvettem még a Burlesque című filmet Cher és Christina Aguilera szereplésével, mert már kinéztem korábban. Aztán persze meg kellett vennem a Reszkessetek betörőket is. Sajnáltam hogy a trilógiát adták ki boxban, mert hogy mit ne mondjak a 3. résznek szerintem semmi köze az eredeti reszkessetek betörőkhöz. Kérdeztem is nem-e lehet megvenni csak az első kettőt, de hát nem lehetett.. nekem meg nagyon kellett az első 2 :). Pedig megvan videokazettán, le is van töltve, meg tudom leadják minden éven a tv-ben is, de egy ilyen klasszikus meg kellett venni eredetiben is. 

 

Aztán amikor bementem az Alexandrába átvenni a könyvrendelésem, onnan is elhoztam 3 dvdt.  A Segitséget (The help), a facebookos filmet, aminek nem is tudom mi a magyar címe (Social Network) és az Edit Piaf életéről szóló filmet, amit mióta megkapta Marion Cotillard az Oscart érte, meg akartam nézni.

Regényes életek - Renoir, Van Gogh

A Kossuth kiadó nyáron új sorozat megjelenítésébe kezdett, Regényes éltek címmel, 8 festő életrajzát mutatja be. Megvettem az első kettőt még akkor, egyszerre jöttek ki, Renoir és Van Gogh életrajzai voltak. Amíg azokat olvastam megjelent még kettő vagy három, így mivel akcióban találtam az 5. kötetet azt vettem meg hamarabb. Eddig tehát 4 kötetnél járok, a harmadikat olvasom Gauguin életét, és a Manet kimaradt, de legközelebb őt veszem meg. Mindegyik könyvet Henri Perruchot írta, és mint kiderült, néhánynak volt már előző, régebbi kiadása.   

A sorozat kötetei, megjelenésük szerint, aktuálisan, ugyanis nyártól kicsit változtatott rajta a kiadó:

1. Renoir élete – június 22.

2. Van Gogh élete – június 22.

3. Gauguin élete – augusztus 1.

4. Manet élete – szeptember 5.

5. Modigliani élete – október 3.

6. Cézanne élete – november 7.

7. Toulouse-Lautrec élete – december 5.

8. Seurat élete – december 5.

Így néz ki a jelenlegi lista, pirossal amelyeket elolvastam, zölddel, amit éppen olvasok, és kékkel amit már megevettem, de még nem olvastam el. Ami engem a legjobban érdekel, az az lenne, hogy tervez-e a kiadó folytatást, mások életrajzaival is. Írtam, nekik, de nem kaptam választ.

Különben valamelyik Alexandra boltban láttam ezeket a könyveket csomagban, egy másik könyvel, az adott festő műveiről, ilyen képes-festményes könyv, csak pár száz forinttal drágábban.

És ha már Kossuth kiadó, azt hiszem ma éjfélig 12 könyvsorozatuk feláron kapható!!

Renoir

Hát hogy mit mondjak. Talán eddig az ő élete volt a legunalmasabb. Legalábbis nekem. Nem igazán történt vele semmi, festegetett, tengődött lengődött. És kb. ez minden, amire a könyvből emlékszem. Ha nem lett volna meg már a Van Gogh élete is, lehet nem is folyattam volna a további vásárlást. Szerencsére nem így tettem.

Azért ebben is találtam aláhúzni valót:

• Az erős embereket megedzik a megaláztatások.
• „…aki sokat akar mondani, mondjon keveset.”
• Az ember olyan idős, mint a szelleme, akkor öregszik meg, ha kiesik az élet ritmusából: ha már nem érti, és nem szereti azt, ami körülötte történik, elszáguld mellette az élet.

Van Gogh

Na, Van Gogh élete már más tészta. Mindig történt vele valami. Eleinte nem találta helyét a világban, pap akart lenni, majd festő. Mindig nélkülözött. Nem volt semmi munkája, amivel pénzt keresett volna. Testvére Teo látta el mindig annyi pénzzel, amivel festékeket tudott vásásrolni. Aztán ugye megőrült, sokáig kórházban kezelték.

• „…mert ami a szívek mélyére vésődött, az elmúlhatatlan.”
• Próbáld megérteni a lényeget a nagy művészek, igazi mesterek remekműveiben, és mindig megtalálod bennük az Istent. … Isten mindenütt jelen van, és minden mindenben benne van.
• De mi rosszabb, mondd? Maga a veszedelem, vagy a félelem a veszedelemtől?
• A szeretet a magányosságban ragyog a legszebben,
• Rajzolni annyi, mint utat törni egy láthatatlan vasfalon át, amely elválasztja azt, amit érzel attól, amire képes vagy.
• Oroszlánok közt nem csinál az ember majmot magából.
• Panasz nélkül tűrni a szenvedést, ez az egyetlen megtanulni való lecke az életben.

Nem akarok túl sokat írni az egyes festők életrajzáról, de összességében, eddig az a 2 és fél életrajz, amit elolvastam egy valamiben közös. Még ha volt is tehetségük máshoz, ezek az impresszionisták mind zizzentek lettek és csak festeni akartak annak ellenére is, hogy nem tudtak egy képet sem eladni, nem tudták eltartani magukat és családjukat. Inkább festegettek és éheztek, és hagyták, hogy mások is szenvedjenek miatta. Mondjuk Van Gogh-ról nem írták, hogy akart volna egyáltalán dolgozni, inkább elvárta testvérétől, hogy küldje a pénzt.

Későbbi szülinapi ajándék

Végre szerdán megkaptam kollegáimtól a szülinapi ajándékomat. Igaz pár hét késéssel, de nem baj :)
Így már megvan a teljes gyűjtemény (igaz a 7. évad nincs, de mivel az nem tetszett nem hiszem hogy megveszem... habár... így, hogy már csak 1 hiányzik... a fene tudja :) )

Monte Cristo Grófja

     2011-ben indult egy új amerikai sorozat az ABC csatornán, Revenge címmel. Mivelhogy hamar megtetszett a sorozat, ahogyan a főszereplő hölgy sorban áll bosszút az embereken, akik miatt az apja meghalt. Ekkor lettem figyelmes arra is, ahogyan többen a sorozatot Dumas nagysikerű regényéhez, a Monte Cristo grófjához hasonlítják.

     Hát a fejembe jött az ötlet, hogy meg kéne vennem a könyvet. Valamikor novemberben, meg is láttam tiszta új kiadásban, így karácsonyi ajándékaim közé került.

     Olvasni valamikor tavasszal kezdtem, és rögtön beleéltem magam. A 2 kötetes könyv fejezetekre van bontva, azt hiszem mindkét kötet 3-3 részből (könyvből) áll. Az első rész talán a legérdekesebb, arról szól, hogyan kerül Dantes börtönbe, majd onnan hogyan sikerül sok év után megszöknie. Ezután egy lassabb és kevésbé érdekes rész jött, ahol megismerkedtünk a gazdag, jómódú Monte Cristo gróffal és annak újdonsült barátaival. Onnantól kezdve pedig lassan a tervek, hogyan állhat majd bosszút a legnagyobb ellenségein. Ahhoz képest, hogy a könyv a bosszúról szól, úgy van megírva, hogy egy gyerek is könnyen tudja olvasni, mint talán Dumas sok más regénye is. Az egyik érdekes dolog, amit megtudtam belőle, ami vagy igaz vagy nem, az az, hogy a keleti szokások szerint az ember az ellensége házéban nem fogyaszt semmit. Amit még a könyv állit az az, hogy ha részekben adagolod a mérget, a szervezetet hozzá lehet szoktatni, és minden nap kicsit több adagot tud elviselni. Nem tudom igazak lehetnek-e ezek a az állítások, viszont mindkettőt megjegyeztem. A könyv nagyrészét nyáron nagymamámnál az udvaron a hintában napozva olvastam. Szerintem ahányszor csak ránézek a könyvre, ez jut róla eszembe. A hinta, az udvar a napocska. Néhány lap kicsit hullámos is lett a víztől, amit magamra pocsoltam, vagy éppen az aktuális körömlakkom színe tündöklik az oldalakon, vagy tappancs nyomok is megtalálhatóak rajta, amikor Byron úgy gondolta puszit ad nekem miközben olvasok. Mindenesetre erről a könyvről le nem mosom ennek a nyárnak az elég szomorú és eseménydús napjait. Családon már mosolygott rajtam, hogy még mennyi van abból a könyvből, mert cipeltem haza minden hétvégén vonattal a kb. 2 kilós könyvet. Végül a könyvet szeptember 9.-én fejeztem be a vonatban Budapest felé.

     Összefoglalva tetszett a könyv, csak ajánlani tudom, és most néhány a sok aláhúzott gondolatból belőle:

•   „…a rossz gondolat szülőanyja rendszerint elferdült lelkiakarat, mert az ember természeténél fogva borzad a bűntől. „Ha rá akarsz találni a bűnösre, keresd meg előbb azt, aki hasznát látta volna az elkövetett bűnnek.”
• „A szerencsétlen ember sohasem beszél saját szenvedéseiről.”
• „Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.”
• „A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront reá!”
• „A gonoszok nem halnak meg ilyen egyszerűen, mert mintha Isten a pártjukat fogná, csak azért, hogy bosszúja eszközéül használja fel őket.”
• „…a gondviselés valóban van, csakhogy te nem látod, mert ő Isten gyermeke lévén, láthatatlan, mint az atyja. Nem láttál hozzá hasonlót, mert táltos rugókat működtet, és rejtett utakon jár.”
• „…a gazdagság egy bizonyos fokán túl már csak a fölösleget lehet nélkülözhetetlennek tekinteni, …hogy az elragadtatás egy bizonyos fokán túl már csak az idealitást tekinthetik valóságnak.” „…mi is tulajdonképpen a csodálatos? Mindaz, amit nem értünk. És mit kívánunk mindig leginkább? Azt, amit nem kaphatunk meg.”
• „Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzésekre.”
• „Két tekintet van: a testé és a léleké. A testi szem néha feledhet, de a lélek szeme örökké emlékszik.”
• „Bármennyire megedzett is bennünket a veszedelem, akármennyire is elkészültünk rá, mégis mindig ráébredünk szívünk dobogásáról és egész testünk remegéséről, hogy milyen hatalmas különbség van az álom és a valóság, a terv és annak kivitele között.”
• „Minden jól működő agyban van egy vezérgondolat. Ez a gondolat alszik el utoljára, és ez villan először eszébe az ébredőnek.”
• „Vannak olyan helyzetek, amelyeket csak ösztöneink fognak fel, de értelmünk nem tud rájuk magyarázatot adni.”
• „Ma már nem tesz csodát az Isten. Mert első tekintetre ő maga sem ismerte fel talán az Úr véghetetlen irgalmát (hiszen idő kell ahhoz, hogy a könnytől fátyolos szem tisztán lásson).”
• „…egyedül bánatával, egyedül ezzel a hatalmas szárnyú sassal, amelyet az Úr azért küld kiválasztottainak, hogy elvigye őket trónusa elé.”
• „…nincs ezen  a földön sem boldogság, sem boldogtalanság, a két fogalmat csak összehasonlítani lehet. Csak aki a legnagyobb fokú boldogtalanságot átérezte, az tudja átérezni a legnagyobb boldogságot is.”

Invisible

     Paul Auster-t és műveit, nem is tudom hogyan ismertem meg. Talán egy könyvkiadó oldaláról? Nem is tudom… Az biztos, hogy a Brooklyn Follies volt az ami megfogott. Tudom, hogy nehézkesen is találtam rá akkoriban, kisváros lévén nem volt könnyű könyveket beszerezni. Aztán valahol angolul találtam meg. Persze hogy megvettem. Azóta persze sok víz lecsordult a Níluson és egyre több könyvet szereztem be tőle magyarul vagy angolul.

     Legutoljára, egy hosszabb kihagyás után – plusz az utolsó akkoriban magyarul kiadott könyve csalódása miatt (Travels in the Scriptorium) – az Invisible című könyvét vettem meg. Megint csak angolul. A könyvre még egy könyvesboltban figyeltem fel, mikor a szokásos ellenőrzéseimet végeztem az idegen nyelvű könyvek-polcon. Akkor rögtön nem vettem meg, de hátoldalát elolvasva nagyon megtetszett és eldöntöttem, hogy majd elolvasom. Aztán másodszor mikor ott jártam megint csak megfogtam, de nem vettem meg. Aztán láss csodát…Elmentem a könyvfesztiválra, ahol nem nemcsakhogy a néhány kiállított idegen nyelvű könyv között megtaláltam, de még 20% kedvezményt is kaptam rá. Úgy hiszem ennek így kellett történnie. :)

     Olvasása közben újra visszacsöppentem abba a világba amibe anno a Brooklyn Follies vagy a Oracle Night olvasása során. Kicsit talán az alaphelyzet miatt is, mindegyik New York-ban játszódik, mindegyikben van egy-egy író, vagy/és egyetemi diák. De talán nem is ez a fontos. Az Invisibleben, nem tudom ki is a főhős valójában. Nem tudom, hogy amit elmesél valóban igaz-e. Szerintem az író ezt ránk hagyja, döntsük el, mi milyen alaknak is képzeljük Adam Walker-t. A könyv 4 részre osztható: tavasz, nyár, ősz és Cecile Juin napló-ja. A főhős, a már említett Adam Walker, NY-i Columbián tanul irodalmat. Mint később kiderül a könyv, az ő elbeszélése 40 évvel később egy egyetemi barátjának. Kissé önéletrajz-szerű, arról a bizonyos évről, ahol összebarátkozik, majd eltávolodik Rudolf Born-tól (akiről mint később kiderül egy francia kém volt aki besúgott a szovjeteknek). Az életrajz néhány része, mint később kiderül nem igazak, de ez is egy olyan dolog, amit talán minden olvasó maga dönthet el. Milyennek akarja látni a figurát? Mit tart izgalmasabbnak?

     Nem akarom részletesen elmesélni a tartalmat, akit érdekel, az megtalálhatja interneten gondolom… Csak el akartam mondani, hogy Paul Auster még mindig az egyetlen kortárs író aki megérdemli hogy a klasszikusaim mellé rakjam a polcra.

Néhány feledhetetlen idézet a könyvből:

• “But odds don’t count when it comes to actual events, and just because a thing is unlikely to happen, that doesn’t mean it won’t. “
• “…and when you’re informed that a person likes you, your instinctive response is to like that person back.”
• “Playing the system in order to beat the system.”
• “…fear is what drives us to take risks and extend ourselves beyond our normal limits, and any writer who feels he is standing on safe ground is unlikely to produce anything of value.”
• “No one that sad can still be beautiful.”
• “Real love, she says, is when you get as much pleasure from giving pleasure as you do from receiving it.”
• “Find yourself drowning in a sea of trouble, and hard  work can become the raft that ends up keeping you afloat.”