És minden a régi

Gondolkozom, hogyan foglaljam össze az e hónapi könyvvásárlást, de az igazat megvallva már azt sem tudom mit írtam, mit nem.  Valahogy ez a hónap hosszúnak és egyben rövidnek is tűnt, könyv szempontból eléggé gyérnek. Nem is mondhatnám, hogy vettem valamit, ugyanis a bookline rendelés jött végre meg a hónap elején (olyan régnek tűnik), de azt még múlt hónapban vártam. Így ennek keretén belül kaptam meg a Nyár Badenben-t és a Tüskevárat dvd-n. Aztán ugye meg kéne említenem a King-es Alexandra partin kapott A búra alatt című könyvet, de persze az nem vásárlás volt.

Ja és majd elfelejtettem (!! ebből is látszik, hogy tényleg túl hosszúnak tetszett ez a hónap). Valamit azért mégis vettem rendesen. Egy könyv a bookline-os kívánságlistámról akciós lett. És olyan majdnem féláron vettem meg, Kína országútjain címmel.

Azt gondoltam, amikor az Alexandra elkezdi a nyári akcióit tuti veszek valamit, de első látogatásomkor nem találtam semmit. Mondjuk ez nem jelent semmit. Nagyon látni akartam a katalógusukat a teljes akciós kínálatról, de még nem volt, aztán meg elmentem szabadságra. A héten benézek, aztán meglátom mit találok.

Mást nem is igen tudok megjegyezni, csak azt hogy kábé 4 könyvről tartozok irománnyal, amiket már befejeztem, de valahogy még azt sem sikerült összehozni. Komolyan, nem is értem hogy lett ilyen nyári szezon nálam. Na majd akkor augusztusban.

Stephen King party az Alexandránál

Csütörtökön véletlenszerűen megtudtam, hogy este az Alexandra könyvesboltban Stephen King estét tartanak, az új könyve, az Álom doktor magyar kiadása alkalmából. Hivatalosan, péntektől kapható a könyv, de a résztvevők, már előző este lecsaphattak rá, versenyek és nyeremények közepette.

Nem is akartam én odamenni, más programom volt és nem is vártam tőle túl sok mindent, ámde ha már a közelben voltam, mégiscsak benéztem. És milyen jól tettem! Körülbelül 100 ember lehetett ott a legnagyobb tolongásban, aztán már csak egyre kevesebben. A műsorvezető sokat dobott az egész estén, és mondhatom ezentúl sokan Bella Gabriella rajongókká váltunk. Először, ahogy indított, "na mondom ebből mi lesz", de basszus kb. minden King filmet-könyvet ismert. Nagyon-nagyon remek volt. Persze a pozitív véleményemet csak tetőzte, hogy az egyik verseny előtt megkérdeztem tőle lesz-e A bura alatt könyv sorsolása (már rég óta meg akarom venni), és ennél a kérdésnél engem szólított fel J. Nem kell nagyon komoly versenykérdésekre gondolni, a legtöbbet meg lehet fejteni, amit pedig nem, abban vagy a műsorvezető vagy a többiek súgása segített. A versenykérdések előtt, minden résztvevőnek meg volt a lehetősége, hogy kitöltsön egy kérdőívet, és a helyesen válaszolók között ugyancsak Álom doktoros bögrét és trikót sorsoltak ki. Tényleg, komolyan mondom, hogy csak az nem nyert, aki nem akart J. Nem egy személy, többször is nyert, mert kihúzták a nevét, és válaszolt versenykérdésekre is.

Már csak a részvét is megérte, ugyanis egy kitűző fallal kedveskedtek a látogatóknak, amelyről mindenki kedvére választhatott, és úgy tűnt, sohasem fogyott el.

Nagyon remek kis este volt, valóban jó ötlet az Alexandrától és az Európa könyvkiadótól (azt hiszem közös szervezés volt). Csak annyit mondhatok gyakrabban ilyet, és hogy köszönjük szépen!

Kapcsolódó cikkek:

• 11.22.63
• Stephen King

Nem mindenki sztahanovista - Angéla

Júliusi otthontartózkodásom alatt (mivel külön könyvet nem vittem, a Könyvtolvaj túl szép volt, plusz otthonról el kellett hoznom a 3 bookdepositorys rendelésemet), elővettem, az amúgy is elolvasásra szánt Angélát, Thury Zsuzsától.

A könyv még anyukámé volt, a híres pettyes könyv sorozat egyik része. Szeretem ezeket a könyveket, habár inkább a csíkos könyvek az érdekesebbek, pettyesből ez volt  a második amit olvastam, és ezek annyira nem jók. Talán ez van a  fiatalabb korosztálynak, akiknek biztos sokkal érdekesebb. Na de akkor a könyvről. Hát eléggé utópisztikus J. Egy csapat pesti diák elmegy nyaralni falura, ahol az először idegenkedő, és ellenséges helyiek hamar megszeretik őket, mindenkivel barátságot kötnek, szinte mindenki a családjukká válik. Ami szép és jó, de lássuk be ilyesmi már nincs J. Nem is tudom volt-e valaha, max. a régi magyar filmekben. Arról nem is beszélve, hogy  a 14 éves korosztály nem valószínű, hogy lemenne falura népdalokat és játékokat gyűjteni, és rendesen viselkednének, minden kétes gondolat nélkül.

A könyv 2 főhőse Angéla és Guszti, akik persze hogy a jó képviselői, egyben az elnyomottak, és búskomor sopánkodók mintaképei is. Angéla úgy érzi nem szeretik otthon, mert mostohaapja csak 4 osztályt végzett (igen, ez amilyen nevetségesen hangzik, de  a lényeg tényleg ez volt). Guszti meg kb. ugyanezt érzi csak pepitán, az ő apja disszidált amerikába, és a nagymamája neveli, ő meg csak gonosz és nem kedves vele, és nyalizik a tanároknak (inditék: hogy rá ne jöjjenek milyen megkeseredett – ezt ő mondta J). Aztán amikor a nagyika lemegy falura meglátogatni az unokáját, ő titokban tartja ki ő, és mindenki azt hiszi, hogy valami kémmel cimborál. Csak akkor bocsátanak meg neki, amikor megment egy falusi fogyatékos gyereket az áradó folyóból. Mint a mesében, nem? Aztán persze rájönnek Angélával, hogy ők milyen egyformák, jóságosak, és megegyeznek, hogy innentől kezdve majd pesten is találkozni fognak. Otthon Angéla is kibékül a mostohaapjával, már nem baj, hogy csak 4 osztályt végzett, bármire képes úgyis, még mindig tanulhat.

Hát mit mondjak csodás történet, nem? Gúnyt félretéve.. ááá, nem is lehet. Nem tudok nem gúnyolódni ezen a mesterművön. Annak ellenére, hogy 2 nap alatt elolvastam – mondjuk ezen nem is lehetett mit nem elolvasni – talán pont ezért. Hiszem, hogy a pettyes könyvek is lehetnek jók, ez egy tipikus példája volt az ellentétének, a történet szegénységének is. Nem tudom mit gondoljak az írónőről, Thury Zsuzsáról. Van egy könyve, amit még nem vettem meg, de el szeretnék olvasni a Júlia vándorévei. Csak annyira ízléstelen, ronda az új borítója, hogy lehet régiben kéne beszereznem… Na nem akarok elkanyarodni a témáról, összefoglalva szeretném csak azt hinni akad a pettyes könyvek között is kevésbé jó. Azért a csíkos könyvekben még sosem csalódtam és abból nagyon sokat elolvastam. De lehet csak az is az oka, hogy régi történet, és 50 évvel ezelőtt ez nem volt furcsa. Na, nem akarok túl kritikus lenni, csak ez nem tetszett. Ennyi. 

A makacs múlt. Avagy hogyan próbálta meg S. King megváltoztatni azt - 11.22.63

Befejeztem ezt a nagyon jó könyvet. Már szükésgem volt egy ilyenre. Amikor először hallottam róla, akkor rögtön az jutott eszembe, hogy én ezt a történetet ismerem. Egyik Paul Auster könyvben olvastam hasonlót, de erről majd máskor.

Annyira jó volt. Úgy örülök, hogy azt adta, amit vártam tőle. Egy igazi Végítélet élményt. Akik félelemre és horrorra vágynak, azok ne ezt olvassák el. Azok olvassák ezt, akik szeretik a Vissza a jövőbét. Gondolom nem kell mondanom, hogy nekem a kedvencem.

A történet lényege hogy egy étterem tulajdonos talál egy átjárót a múltba, az étterme raktárában. A múltba visszatérés mindig 1958 szeptemberébe történik, és minden visszatérés egy újrakezés, tehát mindent előröl kell kezdeni. A jelenben pedig mindig csak 5 perc múlik el, akármennyi időt tölt az ember a múltban. Ezek az alap szabályok, és ezek tudatában indul neki Jake a legalább 5 éves útjára a múltba, azzal a tervvel, hogy megakadályozza Kennedy gyilkosságát. Természetesen ez nem problémamentes, de az érdekes része a könyvnek számomra mégis az volt, hogy próbálja azokat a köztes éveket élni, már George név alatt. Hogyan költözik egy texasi kisvárosba, hogyan talál barátokra, és szerelmére. Hogyan folytatja angol tanári munkáját.

King, élethűen adja vissza az 50-60-as évek amerikáját, ami egyébként is egy kedvencem.  A részben ahol Jake az autójával utazik Maineből Florida felé, szinte úgy éreztem, hogy adjanak nekem egy kaput a 60-as évek amerikájába, és megyek én is.

A könyv megjelenése sem lehetett volna jobban időzítve, hiszen nem sokkal a Kennedy gyilkosság 50. évfordulója előtt jelent meg. Kíváncsi vagyok Stephen szándékosan tervezte-e így J. Mondanivalóját tekintve, talán a leglényegesebb az volt, hogy a múlt makacs, és nem akarja engedni megváltoztatni magát. Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére is folytonos akadályokat gördít elénk, és ragaszkodik önmagához. Ha valamit mégis sikerül változtatni, az sem biztos hogy pozitív irányba fordítja a dolgok alakulását. Talán jó kis olvasmány lehet azoknak is, akik hiszik hogy ha valamit másképp tettek volna a múltban, akkor a jelenük más lenne.

Néhány idézet, angolul, mert a könyv angolul van meg nekem:

• The devil’s voice is sweet.
• Sometimes life coughs up coincidences no writer of fiction would dare copy.
• The past is obdurate. It doesn’t want to be changed.
• But stupidity is one of two things we see most clearly in retrospect. The other is missed chances.
• History repeats itself is another way of saying the past harmonizes.
• -          Do you know what the magicians say?
• -          They say you can fool a scientist, but you can never fool another magician.
• Women are better at keeping secrets, but men are more comfortable with them.
• Women who twist what they cannot dominate and belittle what they cannot understand.
• Hearts don’t really break. If only they could.