Az irodalom elég
gyakran tele van elmebetegekkel, vagy mentális problémákkal küszködő
személyekkel. Nem is kérdéses, hogy Shakespeare szándékosan kreálta Opheliát,
ahogy Annie Wilkes alakja is szándékos Stephen King Tortúrájában. De vannak
irodalmi művek, amelyekbe csak véletlenül kerültek mentális problémákkal
küszködő főszereplők. Talán azok az érdekesebbek. :)
Arthur Conan
Doyle – Sherlock Holmes kalandjai: Sherlock szuper megfigyelőképessége, szociális
mesterkéltsége, sajátos modora és természete, mind az Asperger szindrómát
indikálják.
J.D. Salinger –
Zabhegyező: A Zabhegyező főhőse, Holden
Caulfield a klasszikus poszt traumás szindróma tüneteit produkálja. Általában
azoknál jelentkezik, akik valami borzasztó eseményen vannak túl. Holden
bátyjának halála leukémiában és az osztálytársa öngyilkosságának látványa a
kölcsönzött pulóverében hozhatta elő belőle ezt a zavart.
Charles Dickens –
Karácsonyi ének: Ebenezer Scrooge halucinált és tévhitekkel élt. Mivel a sztori
csak egy éjszaka történéseit meséli el, ezért nem nevezhetjük skizofrénnak, de
pénzgyűjtögetése és a munkamorálja kényszerbetegséget szimbolizál.
Margaret Mitchell
– Elfújta a szél: Scarlett O’Hara antiszociális
hajlamokkal rendelkezik, nem volt képes kijönni az emberekkel. Ugyanakkor
manipulatív és bosszúvágyó, és a túlreagálásai egy ún. „álszenteskedő,
színészkedő személyiségzavarral” küzd a karaktere.
Herman Melville –
Moby Dick: Ahab kapitány kényszeres bosszúvággyal kergeti a fehér bálnát és így
remek alapanyaga a „legmonomanalis” (egy ötletnek a beteges megszállottja)
irodalmi szereplőnek.
F. Scott
Fitzgerald – A nagy Gatsby: Jay Gatsby betegesen narcisztikus. Gatsby tökéletesség
és hatalom mániája erősen sugallja a narcisztikus személyiségzavart. A végtelen
hazugságai, gyenge valóság-, és jogosultságérzéke és mások saját érdekében való
kiszipolyozása – mind ezt a szindrómát takarják.
Emily Bronté –
Üvöltő szelek: Heathcliff személyisége a „borderline” szindrómát sugallják (ez
én magyarul is borderline-ként ismertem, nem tudom mi a helyes szakszó rá). Jellemzői
a túlérzékenység a kapcsolatokban, érzelmek nehezen kordában tartása és
lobbanékonyság. Az ebben szenvedők, gyakran idealizálnak vagy leértékelnek
másokat, gyakran ugrálnak a törődés és a csalódottság között, valamint erősen
félnek az elutasítástól.
Szerintem feletépp
érdekes ez az összesítés, csak amíg írtam legalább 2 szindrómát felismertem 2
különböző ismerősömön is, persze náluk is még diagnosztizálatlan. Nem papiros
bolondok, ahogyan mifelénk mondják. :) És persze nem kell elfeledkezni Micimackó
és társairól sem, akik mindannyian hivatalosan „zavaros egyének”. :)
No comments:
Post a Comment