Ne dilizzé be!

A Szellemmajommal először egy másik könyves blog oldalon találkoztam, és nem is tudom miért, de felkeltette az érdeklődésemet. Talán az a kis szöveg hozzá, hogy egy pszichiáter vallomásai, vagy amikor már elolvastam a könyv hátulján lévő ismertetőt. Nem tudom. Mondjuk akkor is csak annyi történt, hogy megjegyeztem, mert említették h párszáz forintért volt online rendelhető. Be is tettem a kívánságlistámra, de sosem küldtem el, mikor meg már újra ránéztem, már normál áron volt. Így el is vetettem. De aztán egyik alkalommal, mentem a vonathoz és a Keletiben könyvvásár volt. Minden könyv 300Ft-ért, és ott ezt megláttam így hát lecsaptam rá.

Olvasni augusztus végén kezdtem, de mivel annyi minden történt velem abban az időben, nagyon gyakran nem is hordtam magammal, vagy csak bámultam ki a villamosablakon olvasás helyett, vagy épp más dolgon törtem a fejem. Így a vékonyka könyvecske kicsit több mint 1 hónapba tellett, hogy elolvasódjon.  

A történet valóban egy pszichiáterről szólt, a betegeiről, a beteg anyjáról és a rendőrség által körözött gyerekkori barátjáról. Nem is mondhatnám, hogy volt egy folyamatos eseményvonala, eléggé ugráltak a történések között. Néha azt sem tudtam, hogy most éppen kiről van szó a fejezetben (mondjuk megintcsak – ez annak is betudható, hogy lehet máshol járt a fejem). Teljességében viszont, szintén nincs túl jó véleményem a könyvről.  Nem volt túl érdekes, és alig vártam hogy befejezzem és kezdjek valami másba.

Azért valamit csak itt is aláhúztam, úgyhogy olyan rossz mégsem lehetett :):

• Egy nemzet klinikai kórképe annál sötétebb, minél szélesebb rétegeket ér el a pszichiátria.
• A lelkileg egészséges emberek nem értik a pszichiátriai betegeket, mert nem rendelkeznek ilyen tapasztalatokkal. A jó pszichiáterek nem a stabil lelki alkatúak, hanem akik megtanulták leplezni zavaraikat.
• ... a társadalom egészét kellene gyógyítani, és nem egyénenként az embereket.”
• Ha egy veterán a háború befejezése után tíz éven belül öngyilkos lesz, törvény szerint ugyanúgy kell eljárni, mintha harcokban esett volna el.
• Az össznépi jólét érdekében tehát ildomos, ha egy társadalomban megfelelő arányban vannak jelen a naivak és a számítók, a kiegyensúlyozatlanok és a higgadtak, a gyűjtögetők és a vadászok, az opportunisták és az idealisták.