Májusi könyv

Kisebb technikai problémák miatt most nehezebb bármit is posztolnom. Számítógéppel eléggé limitált vagyok még pár hétig. Májusban sikerült beszereznem Kertész Erzsébettől a Harriett regényét. Jól ismert csíkos könyv sorozat új kiadása. Akciós volt, hát vettem.  A könyv Harriet Beecher-Stowe életéről szól. Mivel nem első csíkos könyv-életrajzom ez Kertész Erzsébettől, csakis pozitívumot várok tőle. Egyéb könyv amit még vettem az Prágából származik, de mivel az más típusú, ezért nem fényképeztem. Ez a pólusok meghódításáról szól, inkább fényképes enciklopédia típus..

A remekmű... Zola: The masterpiece

Émile Zola életrajzi ihletésű műve, The masterpiece sok bonyodalmat okozott szerzőjének. Vagyis inkább nem is a szerzőjének, de a festő kollégáknak, akik magukra vehették a tehetségtelen főhős szerepét. Jól tudjuk (plusz korábban írtam) Zola barátsága így szakadt meg Cézannal, aki a tiszteletpéldány megköszönése után nem kereste többé gyerekkori barátját.

A könyvben több életrajzi vonulatot észre lehet venni, mind pontosan a három aix-i jóbarát (Cézanne, Zola, Baille) életéből. Főhőse Claude Lantier, aki élete folyamán elég szerencsétlen a festészetével, nem tud helyt állni a művészek között. Festményeit folyamatosan visszautasítják. Megismerkedik ezzel  a fiatal lánnyal, Cristine-nel, akivel először csak együtt él (elköltöznek vidékre), gyerekük születik, majd évek múltán, miután visszaköltöznek Párizsba elveszi feleségül, hogy társaságban is tudjanak mutatkozni. A nő kényszeres szerelmet érez a férfi iránt, rettenetesen féltékeny a festészetre, a legnagyobb ellenségének tartja. Mániákus meggyőződése, hogy Clade a vászonbéli nőbe szerelmes, és őt ezért hanyagolja el. Próbál mindenben a férje kedvére tenni, olyannyira, hogy a gyerekét teljesen elhanyagolja, aki később magányosan hal meg egy éjjel az ágyában, mert még a betegségét sem vették komolyan. Claude nem tud megbékélni sikertelenségével, és a folyamatos visszautasításokkal a Szalon-ból. Sikerét, még a drasztikus és morbid – halott gyerekéről készült kép sem hozza meg.  Felakasztja magát, Cristine pedig szinte agyhalottá válik.

„Painting had won in the end, deathless and defiant even in its madness.”

Eléggé lehangoló a történet, szomorú és tragikus. A könyvben nekem nyilvánvaló a Cézanne hasonlóságok. Nem is tudom Monet neve miért került szintén a kérdésesek közé. Olvasva a Cézanne életrajzát, nekem teljesen identikus nagyon sok téren a festő és a fiktív alak, Claude Lantier. Zola alakja is nyilvánvaló, az író Sandoz személyében, aki próbálja összetartani a társaságot, és segíteni barátait. Megtartva csütörtök esti összejöveteleiket megmutatván, hogy jómódban sem feledkezik el régi barátairól.

• “There is nothing so unfathomable as the first remote awakening of the heart and the senses.”
• “…Got more involved than I bargained for… bitten off more than I could chew again…”
• “…with the hatred of a betrayed lover who curses his false mistress though tortured by the knowledge that he loves her still.”
• “Why should a good thing ever be altered? Did not happiness consist of the eternal enjoyment of one thing chosen in preference to all others?”
• “…he was going through the stage at which an artist is obliged to ignore his conscience, make the inevitable concessions, and even cheat to a certain extent.”
• “We have stopped believing in God, but not in our own immortality!”
• “If things, which are everlasting, forget so quickly, how can men be expected to remember even for an hour?”
• “Since my enemies are beginning to sing my praises, there are only my friends left to run me down!”
• “…in life everything comes to an end, but nothing is ever repeated.”

Inspiráció mindenkinek - szamárkönyvtár Kolumbiából

A minap találkoztam egy nagyon kedves képpel, aminek a történetét most mindenkivel megosztanám. A neve „biblioburro”, vagyis szamárkönyvtár. Amit szó szerint kell érteni, szamárlábon járó könyvtár, szegény, dél amerikai gyerekeknek.

Luis Soriano, spanyol tanár találta ki ezt a kedves ötletet La Gloriaban (Kolumbia), 2 szamár Alfa és Beto segítségével járja Kolumbia Karib téség partjait. Az alapiskolásokat tanító tanár, látta milyen hatással van a könyv a gyerekekre, így kezdte szamárkönyvtárát a 90-es évek végén, mindössze 70 könyvvel. Soriano könyvtára akkor kezdett növekedésnek, amikor egy nap a rádióban hallott egy részletet a kolumbiai író Juan Gossaín könyvéből, és írt neki, hogy szeretne egy példányt a szamárkönyvtárra is. Gossaín később megosztotta a levél részleteit a rádióhallgatókkal, és megindult a könyváradat Soriano könyvtárába, ami így hamarosan 4800 példányra bővült.

Érdekességképpen, a szamárkönyvtár legkapósabb könyvei még mindig a gyerek kalandtörténetek, enciklopédiák és orvosi szövegek. Mindössze 2 könyv tűnt el a szamárkönyvtárból, ami egy szex kézikönyv és egy Laura Esquivel regény. Egyiket sem hozták vissza a kölcsönzők. Paulo Coelho Brida könyvét pedig banditák vitték el, amikor ki akarták rabolni Soriano-t, de rájöttek hogy nincs pénze. 

A projektről dokumentumfilm is készült, interneten a teljes rész megnézhető, és Etiópiában is útnak indult egy hasonló projekt, megismertetni a kevésbé szerencsés emberekkel és gyerekekkel a könyveket és az olvasást.

Klasszikus vagy filmes borító?

     Egy ismerősömmel kint voltunk ma és beszélgettünk. Szóba jött a mozi és a Great Gatsby, amit már mindketten várunk Dicaprio miatt, természetesen. Mikor megkérdeztem tőle, hogy olvasta-e a könyvet, azt mondta most olvassa. Ekkor ötlött a fejembe a gondolat, hogy az embereknek miért film kell ahhoz, hogy esetleg elővegyenek egy könyvet olvasni? Vagy miért a filmből kell megismerni egy klasszikust? Vagy miért egy színész miatt? Ez is egy motiváció? Ne már csak egy angol-magyar szakos diáknak legyen egyértelmű mi az. És neki is gyakran csak mert „tanulni kellett róla”.

     Mármint én azt sem fogom sohasem megérteni, hogy miért kell a könyvkiadóknak, újranyomtatni egy könyvet miután film készült belőle és ráb****ni a filmből kivágott képet. Miért is? A közönség miatt?! Mert addig, ha felmerülne a mű, vagy az szerző, nagyon sokan körülbelül azt sem tudnák, hogy eszik-e vagy isszák… Lehet ez nem is a kiadó hibája, sőt.. Valószínűleg a legjobb marketingfogás hogy minél többet eladhasson az adott könyvből.  Mert mit kerülgessük.. Ilyenek az emberek.. Az fogja felhívni a figyelmüket rá.

     Visszatérve eredeti gondolatomhoz… Az ismerősöm mondta, hogy már neki is olyan kiadása van a könyvnek, amin már a film van.. Pedig még be sem mutatták. Tudom, hogy én extra kényes vagyok az ilyesmire, de szerintem nem az egyetlen. Kíváncsi lennék egy felmérés eredményére, hogy ha egy könyvből elérhető lenne egyszerre a klasszikus kiadás és „filmes” borító, melyikkel vennéd meg? (Jobb oldalon lehet szavazni). És most eltekintek attól az apró részlettől, hogy lehet film nélkül nem is ismerné az átlag… És hogy ne legyek annyire érzéketlen esetleg egyesekkel, egy idézet pont a Great Gatsby-ból:  

„Whenever you feel like criticising anyone, just remember that all the people in this world haven’t had the advantages that you’ve had.”

Egyébként a könyvről és Fitzgeraldról pár hete írtam, itt lehet olvasni.