Heller: A 22-es csapdája

     Amikor az ember elkezdi olvasni a 22-es csapdáját, még semmit sem sejt. Azt gondolja, hogy egy újabb könyv a sok klasszikus közül, amit el kell már olvasnia. Tovább olvasva, megváltoztatja a nézetét.

    Igaz, hogy nem a könyv legelején – akkor még csak halvány sejtésünk lehet – de előbb-utóbb rájövünk, valami nem stimmel. Megismerkedünk a háború kicsi „hőseivel” akik mindent megtennének, hogy hazamehessenek, és ne kelljen többé életüket kockáztatni bevetéseken. A könyv főhőse Yossarian, akin és a barátain keresztül megismerhetjük a katonai bázis lakóit és személységeit. Megismerhetjük kalandjaikat, a gyakori kórházi látogatásaik – hogy addig is ki maradjanak a csatamezőkről, – nő ügyeiket és még néhány szerencsésnek akár az élete történetét is. 

      Ahogy egyre jobban belemerülünk a történetbe, kezdjük magunktól kérdezni, hogy most én vagyok a hülye és nem értem vagy mindenki más. Valószínűleg ez volt az író szándéka. A könyv végére talán világossá válik, hogy igen ez egy olyan háború, aminek talán az összes szereplője bolond, és csak mi figyeljük éberséggel, kívülről az eseményeket. Ennek az ún. bolond kórnak a leghíresebb része talán maga a könyv címét is viselő 22-es csapdája. Ugye a katonák minél hamarabb el akarják hagyni a harcmezőt, nem akarnak többet bevetésre repülni. Sajnos ez nem igen sikerül nekik, mert minden egyes alkalommal, amikor elérnék a megfelelő bevetésszámot hogy leszereljék őket, újra felemelik a bevetések számát. Persze hogy mindenki azon kezd gondolkozni, hogyan tudna innen mihamarabb szabadulni. Persze hogy megpróbálkoznak az őröltnek nyilvánítással is. Ekkor jön a 22-es csapdája. Kimondta, hogy mindenki aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Persze a könyvben újra és újra visszatér a 22-es csapdája az abszurditásaival, ami egyszerűen minden megmagyarázhatatlan őrültségre a válasz. Azt is kimondja, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni.

     Talán a „normális” szemlélőt meg is ijesztenek egyes dolgok, amelyek már az abszurdizmus határán vannak. Az egyik ilyen jelenet Daneeka doki halála. Mindenki az hiszi, a doki azon a gépen tartózkodott amelyik lezuhant, természetesen azután is amikor a doki mellettük állva mondja, hogy de nem ő itt van, nem volt a gépen és él és virul. Inkább mindenki hisz annak, hogy ő fent volt és meghalt, mint a saját szemének, csak mert a jegyzékben ott volt, hogy ő is felszállt a gépre („Így van, doktor úr. Nyilván eddig is egész idő alatt halott volt, csak épp nem jöttünk rá.”). Persze ezt magának a „halott” dokinak magyarázzák el. Ahogyan arra is megkérik, hogy ne mondogassa folyton hogy ő él, mert elhamvasztják. Valóban. A külső szemlélő megsajnálja a dokit, aki él és nem tudja bebizonyítani.

     A másik ilyen rész a lelkész kihallgatása. Elhurcolják szegény lelkészt, hogy valljon be valamit, amit sosem követett el. Megkérik hogy írja le a nevét, hogy bebizonyítsák hogy a bizonyos levelet ő írta. Erre mikor leírja a nevét, kérdőre vonják hogy de hát az nem is az ő kézírása – mert ugye az az ő kézírása ami a leveleken van – és aki a saját kézírásában is hazudik az mindenben hazudik. Meg ugye ott voltak a lukulluszparadicsomok is. Pedig szegény lelkész mindig csak jót akart, csak nem volt valami erős jellem.

A másik abszurdum, ami talán az egyik kedvencemmé vált a könyvben, Aarfy megölt egy lány, kidobta az ablakon, kijárási tilalom idején. Amikor Yossarian kérdőre vonja, hogy miért kellett ezt tenni, érdekesen válaszol:

- De hát kidobtad az ablakon. Ott fekszik holtan az utcán.

- Majd megüti a bokáját – válaszolta Aarfy. – Kijárási tilalom van.    

Azért persze a sok bolondságon kívül ebben a műben is vannak elgondolkodtató gondolatok. Íme néhány.

• Lehet, hogy egy hosszú életet tényleg sok kellemetlen körülménnyel kell megtölteni, ha azt akarjuk, hogy hosszúnak látsszon.
• A győzelem a nagyság olyan esztelen tévhitét plántálta belénk, hogy segítettünk elkezdeni egy olyan háborút, aminek megnyerésére fikarcnyi esélyünk se volt.
• Yossarian most már tudni vélte, mit érezhetett Krisztus, amikor bejárta a földet: mint az elmegyógyász a dilisekkel telizsúfolt kórteremben, mint a meglopott áldozat a tolvajokkal telezsúfolt börtönben! Milyen üdítő látvány lehetett neki egy leprás!
• Az ember anyag. … Dobd ki az ablakon, le fog zuhanni. Gyújts meg, el fog égni. Temesd el és el fog rothadni, mint minden hulladék. Szellemétől megfosztva az ember hulladék. …

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Anna Karenina drámai mű, 2 főszereplő szemszögéből meséli el az ő és a köréjük kapcsolódó emberek körülbelül másfél-két évét.

Az egyik szereplő a könyv címét viselő hölgy Anna Karenina, a másik szereplő pedig Levin. A könyvben mindenki valamilyen formában, kapcsolatban áll, rokoni vagy más szálak által. A könyv elején Anna meglátogatja testvérrét és sógornőjét, akiknek házassági gondjaik akadtak. Utazása során összeismerkedik Vronszkij gróffal, aki eleinte Anna sógornőjének a húgának – Kittynek udvarolt. Kittynek, Vronszkijon kívül Levin is csapja a szelet, de a szülei nyomására, mégis Vronszkijt választja. Döntése rosszul sül el, mivel Vronszkij időközben beleszeret Annába, és Kitty magára marad, amibe belebetegszik, Levin pedig szégyenében visszamegy vidékre.

Anna és Vronszkij viszonya tovább bonyolódik olyannyira, hogy gyerekük is születik. Több fejezeten keresztül azon szenvednek, hogyan válhatna el Anna a férjétől, miközben nagyobb fiát sem szeretné elhagyni. Az ő történetük röviden úgy végződik, hogy Anna folyamatos féltékenykedése és szinte elmezavarai annyira kikészítik, hogy egyetlen esélyt abban lát, ha vonat alá veti magát.

Levin és Kitty kapcsolata újra rendbe jön, kibékülnek, és összeházasodnak. Levin birtokán élnek, születik egy fiúk és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Néhány idézet a könyvből, amiket kijegyeztem:

• A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
• …de mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.
• Vannak emberek, akik, ha bármiben is szerencsés vetélytársakra akadnak, a benne levő jótól készek tüstént elfordulni, s csak a rosszat látják benne. Vannak aztán, akik, ellenkezőleg, épp azt a tulajdonságot akarják a boldog vetélytársban látni, amellyel legyőzte őket, s fájdalomtól elszoruló szívvel csak a jót keresik benne.
• A boldogság épp az, hogy az ember a szerelmese vágyaival, gondolataival szeret, kíván, gondolkozik, azaz semmi szabadság – ez éppen, ami boldoggá tesz.
• S miért ne lehetne bárkinek olyan érdeme Isten előtt, hogy élve vigyék föl az égbe?
• Nincsenek viszonyok, amelyekhez az ember ne tudna hozzászokni, különösen ha azt látja, hogy akik körülveszik, mind ugyanúgy élnek.
• …harc a létért és gyűlölet, ez az, ami az embereket összefűzi.
• …azért kapott észt az ember, hogy megszabaduljon attól, ami nyugtalanitja.

Camus: A pestis

Nemrég olvastam el Albert Camus A pestis című, nem éppen egyszerű vagy könnyed olvasmányát.

A könyvet nagy részben metrón olvastam, munkába menet-és jövet, ezzel is lehetne magyarázni a tényt, hogy a könyv elég zavaros összképet alkotott a fejemben. Arról nem is beszélve, hogy amikor elkezdett a pestisről és a megnyilvánulásairól írni, azt hittem leteszem, és nem folytatom.

A történetet – mint ahogy az a könyv végén kiderül – a főszereplő orvos meséli el. A történet körülbelül egy éven keresztül tart, mert megemlítik benne a nyári forróságot, ahogy a karácsonyt is. Nem tudom pontosan, hogy a könyvben említik-e, de én cselekvést valamilyen Észak-Afrikai városba tenném, de lehet hogy ez teljesen hülyeség, és csak valami halvány emlékem a Camusről tanultakról rémlik vissza. De nem baj. Mondjuk azt, hogy a történet Marokkóban játszódik J.

Elég nehéz elmesélnem a tartalmát, mivel minthogy már említettem nehéz volt, másrész még az a sok szereplő is összemosódott a fejemben. Tudom, hogy volt az orvos, annak a felesége és az anyja, meg az az újságíró, aki ott ragadt a városban, amikor azt lezárták a pestis miatt, meg még valaki, valami vezető a városházáról, valami írnok, vagy más adminisztratív munkás.

Utána néztem a helyes városnak, ahol a mű játszódott, az Oran, Algéria volt. Igen, most már emlékszem. Algéria.

Tartalmat nem írok, tőlem most azt nem tudtok meg, aki akarja, az elolvashatja máshol, van róla írva bőven az interneten. Azért a fontos idézeteket leírom, ahogy szoktam.

• „Ha kitör a háború, ezt mondják az emberek: „Nem tarthat sokáig, hiszen merő ostobaság.” Semmi kétség, hogy a háború valóban merő ostobaság, ám ez nem gátolja meg abban, hogy sokáig tartson. Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jönne az ember, ha nem gondolna mindig önmagára.”
• „Egy nyugtalan szív nagy vágyakozása arra irányul, hogy örökké birtokolja a szeretett lényt, vagy hogyha elérkezett az elszakadás ideje álmatlan álomba ringathassa, mely csak a viszontlátás napján ér véget.”
• „A rossz, mely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság. Az emberek inkább jók, mint rosszak, s tulajdonképpen nem is ez itt a kérdés. Azonban nemigen ismerik – és ezt nevezzük erénynek vagy bűnnek – a legkétségbeejtőbb bűnt: a tudatlanságot, mely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön.”
• „Tegyük fel, hogy valakinek súlyos vagy gyógyíthatatlan betegsége van, komoly rákja vagy egy alapos tuberkolózisa. A pestist vagy a tífuszt sohasem kaphatja el az illető, mert az lehetetlen. Sőt, tovább mehetünk: látott-e már valaha rákbeteget autóbalesetben meghalni?”
• „…ha van valami, amit mindig kívánni és néha elnyerni lehet, az nem más, mint az emberi szeretet.”

Faulkner - Megszületik augusztusban

A könyv nem nevezhető egy könnyed délutáni olvasmánynak, szabad gondolkodást és nem kevés absztrakció késséget igényel az olvasótól. Figyelem és fegyelem szükséges a megértéséhez és talán a valós értelmezéshez. Nekem nem sikerült. Mármint elolvasni elolvastam, tudom miről szól, de nem tudtam volna megmagyrázni hogy mit szeretett volna kifejezni az író a leírásokkal és a szimbólumokkal. Mint később kiderült, nem kevés szimbólum található benne, és ebből adódóan másodértelmezést lehet létrehozni.

Talán a tartalommmal kezdeném először is, nagy átlagságban. Lena, a gyerekétváró fiatal lány Mississippibe indul, hogy megtalálja gyermeke apját. Jefferson városában egy malomban információkat Byron Bunch nevű embertől kap, aki első találkozásra szimpátiát érez a lány iránt. Az ő közbenjárásával talál lakhelyet és személyében segítséget. Körülbelül ezek után a lány el is tűnik a képből, és megismerjül Joe Christmas-t és Joe Brown-t. A két férfi pálinkát árul, ebből próbálnak külön keresethez jutni. Byron Bunchnak rögtön képbe áll, hogy Lena gyerekének az apja Brown, annak ellenére hogy a lány más néven kereste. Brown később börtönbe kerül egy idősebb hölgy meggyilkolása miatt, de a valódi tettes Christmas akinek viszonya volt az asszonnyal.

A könyvben a jelen cselekményeit felváltják a múlt képei, amelyekben a szereplők múltjai ismerhetjük meg. A múlt szálak között megtudhatjuk, hogy Joe Christmas árvaházban nevelkedett, majd befogadószülőkhöz került, akik közül az apa nagyon agresszív volt vele. Később elmenekül és így kerül Jeffersonba. A múlt szálai eléggé bonyolultak ezért inkább nem is részletezem. Később képbe kerülnek Christmas nagyszülei is, akik mikor Lena gyermeke megszületik elmezavarukban egy időre azt hiszik hogy ő Milly lányuk, a gyerek pedig az unokájuk.

A könyv zárórészében, egy házaspár vesz fel a kocsijukra egy furcsa párt – Lenat, az újszülött gyereket és egy férfi, aki nem volt más, mint Byron.

Most pedig a szimbolikus értelméről pár szót, olyanok szerint, akik értenek az irodalomhoz. Sokak szerint a könyvnek bibliai vonatkozása, és az egész a szent héthez (nagy hét) kötődik. Lenat, Szűz Máriának magyarázzák. Megtalálhatóak más ismertetések is, például amikor az emberek megkövezik a bűnöst, míg a könyörtelen rendőrt Pilátesnek lehet szemléltetni. A nevek játékával is utalhatott az író a bibliára. Joe Christmas = JC = Jesus Christ. Ugyanakkor megtalálhatjuk Judás karakterét is Lucas Burch személyében.

Újra említeném, ezek az elvont magyarázatok nekem eszembe sem jutottak, el sem tudom hinni, hogy valaki így belelátna abba amit olvas…

És akkor még leírnám a kedvenc idézeteimet a könyvből, ennyire mélyre tudtam én csak vele jutni.

• „Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte. Inkább ragaszkodik a megszokott bajhoz, semmint hogy valami változást kockáztatna meg.”
• „Az emlékezet hisz, mielőtt még a tudat emlékeznék. A hit tovább él, mint az emlékezés; él még akkor is, mikor a tudat már kételkedni kezd.
• „Azt mondják a gyakorlott hazug ért leginkább a megtévesztéshez. Pedig a gyakorlott megrögzött hazudozó többnyire csak önmagát téveszti meg; legkönnyebben annak a hazugsága talál hitelre, aki egész életében igazmondó volt.”
• ”… ahhoz pedig még nem volt elég felnőtt, hogy beszéljen ugyan, de ne mondjon semmit.” – ez az egyik kedvencem. Talán, csak azért mert néha nekem is szükségem lenne arra, hogy csak beszéljek, de ne mondjak semmit. Ez még nem megy.
  
• „A lusta embernek a legkönnyebb megmaradni az egyenes úton.”
• „Mintha Istennek gondja lenne rá, hogy a nők kérdezés nélkül is megtudják a férfihazugságokból mindazt, aminek ismeretére szükségük van. Aminek az ismeretére viszont nincs szükségük, arra nem is jönnek rá, bár ezt nem tudják.”
• „Furcsák az emberek. Képtelenek következetesen kitartani valamilyen elgondolás vagy tett mellett, hacsak nem kapnak állandóan valamilyen új megokolást hozzá.”

Vásárlásom

Hát mivel, még mindig olvasás stádiumában vagyok, nem tudok most még miről ide írni. De dolgozom rajta :). Addig csak annyi új hír, hogy a héten megvettem Camus-től a Pestist, meg Anna karenyinát. Úgyhogy majd egyszer ezekből is kerül ide valami iromány. Eddig csak ennyi, de amint tudok írok, mihelyt befejeztem a Megszületik augusztusbant :).