A könyvtolvaj - "Words are life"

Nagyon régen írom ezt a bejegyzést, szó szerint hónapok óta, nem vagyok képes befejezni. Nem is tudom miért. Talán nehéz leírni miért is tetszett annyira.

Úgy kezdődött az egész, hogy letöltöttem a Könyvtolvaj című filmet, hogy megnézzem mi ez a nagy felhajtás körülötte. Akkoriban az csapból-kádból folyt, és én meg elvből nem akartam olyat olvasni (ebben az esetben kivételesen sajnos L). De mivel tetszett a címe, gondoltam, az nem árthat ha legalább a filmet megnézem. Így is lett. És imádtam. Rögtön tudtam, és eldöntöttem, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. Utána is néztem, de magyarul az Ulpius-ház adta ki (és megint – elvből tőlük sem szívesen olvasok semmit). Mivel nem akartam magyarul megvenni, így kaptam meg kb. 1 hónap múlva ajándékba, egy angliai business tripről (a Tescoból J ami csak még romantikusabbá teszi).

Rögtön aznap elkezdtem olvasni, és nagyon élveztem. Nem vittem magammal sehová, mert féltem, hogy valami baja lesz, több okból is. Így talán azért tűnhetett, hogy sokáig tartott az elolvasása, mert csak esténként olvastam, amikor éppen otthon voltam. Vagy reggelente, amikor korán keltem, de nem akartam/kellett még munkába menni.

A kedvenc részeim – nyilvánvalóan – azok, amelyikben a főhős valamilyen módon könyvhöz jut, legyen az egy sírásó leesett kézikönyve, karácsonyi ajándék, sajátkészítésű könyv, vagy egy leemelt és ellopott a polgármesterné könyvtárából. A könyvben nagy hatással volt rám a fiú főhős is – akit talán háttérbe érzek szorítva Max miatt – Rudy, aki annyira elragadó volt, és jól megírt karakterű. Ő volt az első, aki Liesellel barátságot kötött, ami végig kitartott, ő volt a bűntársa minden rosszban, és ő volt az, akiben nem lehetett csalódni. Nem is értem miért erőltették annyira ezt a Max-ot, vagy miért olvasom sok helyen, sok embertől, hogy neki kellett volna a végén Liesellel maradni. Szerintem ennek semmi köze nem volt a sztorihoz. Ő bujkálni jött, megegyezett az érdeklődési körük, de ennyi. Sőt, Max kénytelen volt, hiszen Liesel volt az egyetlen, aki szolgáltatta neki az információkat a külvilágról. Talán ezért is éreztem, hogy Rudy halála a végén kevéssé mozdította meg az emberek véleményét, érzéseit, mint az hogy a végén Liesel és Max története nem happy end-el zárul. Szerintem a szerző is azért írta inkább ki Rudyt, mert ezzel akart nagyobb benyomást tenni, ő volt a szerethetőbb karakter. Legalábbis számomra 100%-osan.

A polgármesternéről úgyszintén nem lehet rosszat írni, inkább azt mondanám, Liesel használta ki a jószívűségét és lehetőségeit. Sőt a végén ő az, aki az írásra motiválja és soha nem mutat számottevő haragot. Egyetlen hibája talán a férjétől való félelme, ami miatt nem szorgalmazta már Liesel látogatásait, amiket előzőleg, szemmelláthatóan ő is élvezett. Azért még érdemes szót említeni a nevelőszülőkről is, a papa jószívűségéről és törődéséről, a mama racionalitásáról és hidegségéről, aki szépen lassan veszítette el a negatív jelzőit, és szerintem a könyv végére nem volt ember, aki neheztelt volna rá. Pedig azt a levest rendesen megutáltatták velem… J.

Amit talán így végszóként elmondanék, és amit nem gyakran szoktam, a könyv nagy eséllyel pályázik egy jövőbeli KLASSZIKUS címre. Számomra már most ott van, örülök, hogy nem zártam ki, csak azért mert nagy vizet zavartak körülötte, és mert valamilyen csoda folytán Magyarországon egy olyan kiadó adta ki, akinek elvből nem szívesen olvasnám semmijét.

Idézetek, angolul, magától értetődően:

• … is there cowardice in the acknowledgment of fear?
• … in certain situations, you take what you can get.
• No crime in wanting a little more.
• He must have longed for it so much. He must have loved her so incredibly hard.
• … it’s hard to keep them warm when the souls still shiver.
• Can a person steal happiness? Or is it just another internal, infernal human trick?
• It’s my heart that is tired. A thirteen-year-old heart shouldn’t feel like this.
• For some reason, dying men always ask questions they know the answer to. Perhaps it’s so they can die being right.
• He does something to me, that boy. Every time. It’s his only detriment. He steps on my heart. He makes me cry.

A Csendes-óceánnak nincsenek emlékei (A remény rabjai)

Egyik este úgy döntöttem, megnézek valami dvd-t, amit már régen nem láttam. A The Shawshank Redemption-re esett a választásom, vagy a Remény rabjaira, kinek hogy tetszik. Annyira tetszett újra, hogy másnap úgy döntöttem utána nézek, megtalálom-e a könyvet online, mert elolvasnám. Szerencsémre meg is lett. A Shawshank egy novella, S. King-nek a Different seasons című gyűjteményéből. Meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy mindössze 60 oldalba le lehet írni az egész sztorit. Le lehetett. Kinyomtattam, és elég hamar el is olvastam. Persze nem is szántam másnak, mint egy rövid kis szabadságos olvasmánynak. A többi történetet a könyvből még nem olvastam.   

Kivételesen azt kell mondanom, hogy ebben az esetben a film vetekedik a könyvvel. Mármint elolvasás után, már láttam, hogyan is fér bele az a 2 órás film 60 oldalba. És talán pont ezért volt ennyire jó a film. Mert majdminden belefért. Igaz egy-két részletet egy kicsit megváltoztattak a filmben, de ez cseppet sem rontott rajta, sőt! Kicsit másképp volt a szökése, vagyis inkább a szökése körülményei Andynek. Ami még nagyon tetszett a filmben, de a könyvből hiányzott az a Monte Cristo grófja megjegyzés volt :). De mondjuk az egész könyvtár szál, ami a film második részét nagyban elfoglalta, a könyvben minimálisan volt említve. A szereposztás remek volt, ahogy maga az írás is – de hát ez várható Kingtől.  Morgan Freeman nem játszik rossz filmekben, az Andyt alakító Tim Robbins pedig remekül hozta az érzelemmentes komoly fickó szerepét.

Tartalmat nem írok, a lényeg, hogy egy ártatlanul elítélt ember nagyon sok kitartással hogyan kerül Mexikóba. Bemutatja azt is, mennyire nehéz a szabadult volt raboknak, újra helyet találni az életben, amit talán nem láttak évtizedekig. Sokan inkább valami újabb gazságot követnek el, csakhogy újra visszajussanak, ahol a megszokott rendben élhetnek. Lehet csak én szeretem különösen a börtönből szökéses filmeket/sorozatokat, de valóban sok akad köztük, ami  a kedvencemmé váltak. Ezt is mindenkinek ajánlom.

Még talán annyit hozzátennék, hogy aki úgy dönt, hogy letölti a könyvet pdf formátumban, azért számítson rá, hogy nem valami profi kiadás. Hiányoznak olyan apróságok, mint oldalszámok, nincsenek lapszélhez egyenesítve a sorok, néhány hibát is találtam az írásokban, ami arra utalhat, hogy valaki csak bemásolta a könyvet. Annyira nem zavaró, de azért nem egy eredeti könyv, vagy egy jó minőségű pdf/e-book.  Akit pedig a film érdekel és nem sajnál 1000 forintot, az bárhol megvásárolhatja a dvdt.

Ne feledd, a remény nagyon jó dolog, talán a legjobbak egyike, és a jó dolgok soha nem halnak meg, amint a rosszak sem élnek örökké.

• Ha elegendő ember akarja, hogy emlékezz valamire, az nagyon is meggyőző érv lehet.
  
• Kétféle ember létezik a világon, ha valami nagyon rosszra fordul. (…) Mondjuk, van egy ház tele ritka festményekkel, szobrokkal és csodálatosan szép régiségekkel. És tegyük fel, hogy a tulaj, akié a villa, hallotta, hogy egy szörnyűséges hurrikán közeledik felé. Az egyik típus reméli a legjobbakat. Hogy talán a hurrikán meggondolja magát és irányt változtat. Úgy véli, hogy egy magára valamit is adó, becsületesen gondolkodó hurrikán soha nem merné elsöpörni a Rembrantokat, a két Degas által festett lovat, a Grant-Woodokat és a Bentonokat. Isten amúgy sem hagyná. És ha mégis beütne a krach, akkor is legalább biztosítva vannak. Ez az egyik típus. A másik az úgy molyol, hogy a hurrikán pontosan az ő házát veszi célba, és az ő lakásán fog keresztültombolni. Ha az időjárásjelentés azt mondaná, hogy a hurrikán irányt vált, akkor ezt az ürge nem hiszi el, és arra jut, hogy a csapás menthetetlenül visszatér, hogy a házát a földdel tegye egyenlővé. Ez a második típus jól tudja, hogy nem árthat az, ha a legjobbat reméli, de a legrosszabbra készül.
  
  
• Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bűn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted.