Nem is
olyan régen olvastam életem első Nabokovját, a Lolita személyében, amikor
megtetszett az író stílusa. (ez nem is igaz, mert közben eszembe jutott, hogy
sokkal korábban már olvastam tőle a Pnin professzort..) Akkor kezdtem el,
mindenféle akciókban más-más műveit is megvenni, így pár hónapja a Szólj,
emlékezet! című önéletrajzi könyvére esett a választásom. Mármint az
olvasására. Megvásárolva már egy jó ideje megvan.
Elég
sokáig halasztgattam az írást a könyvről, mert nem túl sok mindent tudok
mondani róla. Nem volt túl mesélgetős, nem volt érdekes, hiányzott a stílus és
a hangulat. Olvastam én már több életrajzi művet is, önéletrajzot is, de ez
valahogy csak unalmas volt. A könyv 80%-a, kb. az író gyerekkorát foglalja
magába, és rettentő részletességgel, követhetetlen orosz nevekkel ismerkedünk
meg, sorban még a második unokatestvér személyével is. Szerintem ez egy tipikus
rossz példája annak, hogyan írjunk önéletrajzot. Egy felnőtt ember élete nem
gyerekkorábban az érdekes, hanem inkábba akkor, amikor már szabad akarata van,
és történnek is vele dolgok. Szívesebben
olvastam volna arról, hogyan vált íróvá. Vagy, hogy hogyan ismerkedett meg
Verával, akinek erősen köszönhetjük az írói hagyatékát. Vagy ha annyira a
fiatalkoráról akart írni, akkor tehette volna érdekesebben. Nem volt benne túl
sok cselekmény. Ha meg nem történt vele semmi, akkor kérem ne írjon
önéletrajzot.
Az a
gond, hogy nem vagyok biztos benne hol romlott el ez az iromány. Amikor
goodreads-en néztem, ott nagyon magas értékeléseket kapott. Úgyhogy lehet, hogy
bennem volt a hiba. Senkit nem tántorítok el az elolvasásától, inkább nézzetek
jobban utána, hogy fog-e tetszeni. Nekem lassú volt, és néhány résznél annyira nem
motivált az olvasása, hogy elő sem vettem. És mivel ez olyan „BKV-zős” könyv
volt, azokat azért jobban olvasom (mert hát mit csináljon az ember ha utazik),
mármint könnyebben. Itt volt sajnos olyan alakalom is, hogy elő sem vettem.
Ezzel be is fejezem az összefoglalót. Nabakovtól az esélyt nem vontam meg,
biztos, hogy még olvasok tőle, mert tud ő jobbat is!
Idézetek:
- Az idő
börtöne gömbölyű, és nincs kijárata.
- …a gyötrelem érzete önmagában nem elegendő a lélek örökkévalóságához.
- Úgy tűnik, a világ dimenziós skáláján létezik egy törékeny kis tér, ahol a
képzelet és a tudomány összetalálkozik, egy pont, amelyet úgy érünk el, hogy a
nagy dolgokat lekicsinyítjük, a kicsiket felnagyítjuk – és e pont lényege a
művészet.
- …a tudós a tér egy pontján történő dolgokat látja, addig a költő az idő egyik
pontján történő dolgokat érzi.
- …aki költő szeretne lenni, annak rendelkeznie kell egy képességgel: egyszerre
több dologra tud gondolni.
Ezen a
hónapon tényleg meglátszik a már régóta fennálló lemaradásom, de olyannyira,
hogy most a hónap közben is csak 1 bejegyzést sikerült kreálnom. Pedig
próbálkoztam. Mindenképpen megakartam írni még egy értékelést, de sajnos nem
sikerült. Nem is tudom, mikor tudom behozni a most már, kb. folyamatos 5 könyv lemaradásomat. Mert persze
jön az ősz-tél (ami egyben a kedvenc időszakom is), és ilyenkor az ember azt
gondolná, hogy kevesebbet lesz kint, több időt tölthet a szobában, és írhat, de
nekem az ősszel egyben új programok is kezdődnek, amik majdnem annyira betöltik
a napjaimat, mint a nyári szép időjárás. Mint már azt hiszem említettem, olyan
minimum 1-2 hónap lemaradásom van, amíg elolvasok egy könyvet, és amíg
odajutok, hogy írjak is róla. Ez azért is rossz, mert elfelejtem, mi is volt a
könyvben, nem tudom mit akarok róla megjegyezni, és hiányzik a friss élmény.
Nem tudom mi oldaná meg, vagy legalább kicsit segítené a felzárkózásomat, talán
ha már lenne egy saját számítógépem otthon, amin bármikor írhatnék, ha épp úgy
érzem. Vagy ha 6 órát dolgoznék naponta. De mivel most egyik sem tűnik reális lehetőségnek a
következő hónapokban, így marad az igyekezet. Egyébként
mindössze 1 könyvet vettem a hónapban, de kinéztem legalább ötöt, amiket meg
szeretnék venni. A könyv, amit beszereztem az Nicole Krauss Nagy palota címűje,
ugyanis egy másik blogon olvastam pont róla, ahol azon kívül, hogy a tartalma
felkeltette az érdeklődésemet, kiderült az is, hogy mindössze 200Ft-ba kerül
(vagy 400, már nem emlékszem, de hihetetlen olcsó volt). Lírában lehetett
megszerezni, és átvenni az akkor már tűzzel megpusztított boltjukban.
