„Az emberek mind halálra vannak ítélve…” - Victor Hugo: Egy halálraítélt utolsó napja

Ezt a Helikon zsebkönyvet, még most vettem decemberben, és mivel utaztam haza karácsonyra, és nem akartam nagy könyvet cipelni (a 3 mellé, ami amúgy is a bőröndömben volt J), ezért úgy gondoltam ez pont jó lesz. Vastagsága miatt simán el lehet olvasni pár óra alatt.

A történet főszereplője – ahogy a cím is írja – egy halálraítélt, aki élete utolsó hetét tölti, már abban a tudatban, hogy közel a vég. Az ő szenvedéseit, gondolatait, utolsó élményeit ismerhetjük meg, egy franciaországi fogházban.

Nem egy könnyed olvasmány, azért nyel az ember közben eleget, és talán nem is együttérez a szereplővel, de magára ismer a harcában, amikkel küzd az utolsó óráiban. Amikor kilátástanságában tudja és felfogja, hogy már nem lesz lehetősége megváltoztatni vagy megtenni dolgokat. Akárcsak az ember, aki a múlton töri a fejét. Van benne egy rész, amikor azt magyarázza, hogy a vég gondolata, mennyire ki tudja készíteni az embert. Ámbár ez egy halálraítélt utolsó napjáról szól, a gyötrelme bárkire igaz lehet, nem kell a halálsoron lennie az illetőnek. Elég egy rossz gondolat, amit képtelenek vagyunk elengedni, és máris egy halálraítélt cipőjébe varázsoljuk magunkat.

Olyan érdekesen írta a könyvet Victor Hugo, hogy azon törtem a fejemet, hogy akár igaz is lehet a történet, hogy valóban ő ült a végzetére várva, és valóban úgy kerültek elő később a feljegyzései. Nem derül ki a halálraítélt pontos bűne, azt hiszem megemlítik a gyilkosságot, de nem részletezik, és nem derül fény az indokára sem. Ahogyan a halálraítélt nevére sem. És annak ellenére, hogy a cím utolsó napról beszél, azért a könyv az elejétől a végéig egy hosszabb időszakot ölel fel, heteket, talán hónapokat.

Tetszett a könyv, rövid volt, és sokatmondó. Nem volt könnyű olvasni, de inkább csak a témája miatt. Megfelelő egy párórás vonatútra. Jól kitalálta a Helikon ezeket a kiskönyveket. És már remélem azokról is hamarosan írni tudok egy beszámolót.

Idézetek:

• „Az emberek mind halálra vannak ítélve, de az ítélet végrehajtását meghatározatlan időre felfüggesztették."
• Mi a fizikai fájdalom a lelki szenvedéshez képest! Iszonyat és irgalom, ilyenek a törvények!
• Merthogy azt mondják, hogy az őrültség meghosszabbítja az életet; az öntudat legalább nem szenved; az alszik, úgyszólván halott.
• A sírbolt ajtaja belülről nem nyitható.
• Mit kezd a halál a lelkünkkel? Meghagyja-e érintetlenül? S ha nem, akkor mit vesz el belőle, s mit ad hozzá? Mire ítéli? Ad-e neki néha valódi szemet, hogy letekinthessen a földre, és sírhasson?