Jobb ha kiteszem, mert lassan vége a hónapnak!

A decemberem 3 könyvrendeléssel kezdődött, az Alexandria akciójában, még november végén. A szél árnyéka új kiadására esett a választásom (már nagyon vártam, hogy újra kiadják, mert a régit nem lehetett kapni, de a borítója elég silány...), Firmin egérke kalandjaira, és egy jó vélemény olvasása után úgy gondoltam, kipróbálom Philip Roth-ot is, a Düh című művével. Azután a Libri-Helikon akcióval folytattam, és megvettem Victor Hugo Egy halálraítélt utolsó napja című zsebkönyvét. A hónapot a karácsonyi könyveim folytatták, a listámról 4-ből hármat megkaptam – és mint később kiderült a negyediket is, csak azt eltették névnapomra. A három szerzemény egy újabb Észak-Koreás (tudom, legutóbbi után azt mondtam, most egy darabig nem olvasok róla, de ez kicsit más megközelítés), az új Stephen King – ami folytatása kéne hogy legyen egy előzőnek, de az nem érdekelt, ez viszont olyasminek tűnt mint a Tortúra, amit imádtam, úgyhogy kellett – a harmadik pedig Lily és Dash kihívásai, ami tudom, hogy mostanában nagyon menő, mert kiadták magyarul végre, és normál esetben nem is olvasnék ilyesmit, de erről majd nemsokára véleményben J. Na, és ezzel a mondatommal lassan Victor Hugóval versenyezhetnék, olyan hosszú lett J.

Aztán azt hittem a hónapomnak vége, de még egy újságárusnál megpillantottam egy régebbi Márait, 990 Ft-ért, így azt sem hagyhattam ott. Az lett a 8. könyvem a listához. Arról inkább már nem is írok, hogy még belém szállt a kisördög, és a Libri 2+1-es akciójában rendeltem 3 könyvet, amiről már jött is infó, hogy átvehetem, de direkt csak januárra hagyom, hogy azt a listámat bővítse J.

Könyves karácsonyi tradíció Izlandon

Izlandon, az emberek könyveket adnak karácsonykor egymásnak. Az igazat megvallva, majdnem minden könyvet a karácsonyi előtti hónapokban adják ki (szeptembertől-decemberig), és ezt úgy nevezik hogy a „karácsonyi könyv áradat” avagy Jolabokaflod (Chrictmas book flood). Ezt az időszakot megelőzi, hogy kiadnak egy nagy könyves katalógust – a frissen megjelenésre váró könyvekről – és ingyen eljuttatják minden házhoz. Aztán az embereknek nincs más dolgok, minthogy válogassanak és bevásároljanak. Aztán karácsony estéjén, amikor mindenki megkapta az ajándék könyvét, elvonul vele és egy kis csokival, és egész este olvas a család. Nem is csodálkozunk már, hogy Izland nemzete a legolvasottabb, ugye?

És itt az emberek nem egy könyvet vesznek. Míg más országokban, mindössze az emberek minimális száma vásárol évente több darab könyvet, a legtöbbje évente egyet vesz. Izlandon, az emberek szeretik a könyveket. Mindenki arról álmodik, hogy írjon is egyet. És a legtöbb meg is teszi J. A világon az egy főre eső legtöbb könyvkiadás is Izland nevéhez fűződik. A fővárosban, Rejkjavikban (200 ezer lakosú), a könyvtári kölcsönzések száma 1,2 millió körül mozog évente. 

Remek kis tradíció ez, eggyel több ok, hogy meglátogassuk Izlandot, vagy esetleg odaköltözzünk. J Aki eddig még nem törte volna ezen a fejét egyébként is...

John Williams: Stoner

Jójó, tudom, nagy most a Stoner visszhang, hiszen magyarul nemrég jelent mégcsak meg, de az én példányom már egy ideje „porosodik” a polcomon, sőt ha az első próbálkozásomat veszem, akkor már azt is mondhatnám több mint egy éve. Pont egy éve azért nem vettem meg New Yorkban, mert én a másik borítót néztem ki, nekik meg csak az eredeti volt meg, amin egy fiatalember festményszerű képe volt látható. Nekem ez a könyves kellett. Végül bookdepositoryról rendeltem, valamikor még tavasszal. A magyar borító meg még rémesebb, mint az a másik angol. Ott legalább valóban egy iskolázott fiatalember néz vissza ránk, a magyarról pedig egy öregember, akit én végképp nem tudok azonosítani Stoner alakjával. Úgyhogy erről ennyit, maradjunk a borítónál a sok könyvvel. A könyv érdekessége pedig még az, hogy megjelenése után 50 évvel vált ennyire híressé, csak nemrég figyelt fel rá a külvilág.

A könyv olyan, mint az Egy asszony élete, csak mondhatni egy férfi élete. Jelen esetben William Stonerről van szó, aki a farmról – ahová a jövőjét is képzeli – egyetemre jut (Missouri), és diplomát szerez. Később megismerkedik – szerinte – élete szerelmével, akit feleségül vesz, majd rájön hibát követett el vele. Innentől kezdve az élete elég unalmas, boldogtalan és eseménytelen. Egészen addig, amíg egy véletlen viszonyba nem kezd egy tanítványával, aminek a vége szintén nem happy-end. Problémái a kollégájával odáig fokozódnak, hogy még a munkája is eléggé elviselhetetlenné válik számára.

Inkább csak olvasgat, és ír, de már azt sem élvezi annyira. A lányát – akit kiskorában szinte ő nevelt fel – a felesége elhidegíti tőle, majd felnőttként ő is hibát hibára halmaz, majd miután nagyon korán özvegy marad, az alkohol válik a legnagyobb támaszává. Stoner pedig lassan megöregedik, és végigkísérhetjük útját egészen élete végéig. Legalább a könyv végére a kapcsolata a feleségével, baráti marad, és végül talán úgy érezzük, hogy a felesége – ha nem úgy szereti, ahogyan kéne – de legalább ragaszkodik hozzá, és talán még hiányozni is fog neki.

Nem volt rossz a könyv összességében, ámbár az első pár oldal után az eleje eléggé unalmasan, és vontatottan indult be. Sokkal érdekesebbé vált, amikor Stoner élete is eseményekkel lett tele, legyen az most a cirkusz az egyik tanítványával, vagy a viszonya a másikkal. Mind egy kis életet vitt a könyvbe és a főhősünk is kicsit élni kezdett. Tetszett a könyvben az egyetemi háttér (ilyenekkel mindig meg lehet venni, ha egy könyv vagy film valamilyen egyetemen játszódik), és maga a tény, ami kissé elkerülhetetlen a bölcsész foglalkozásoknál, hogy Stoner sokat olvasott és írt. Szimplán szerette a könyveket. Talán a túl sok negatív esemény, ami szegénnyel történik, érezteti velünk, hogy ez inkább egy szomorú történet, annak ellenére is, hogy az író, nem nevezné annak. Úgy érezzük, szerencsétlent, még az ág is húzza, és amikor egy kis boldogságot talál, vagy jobb fordulatot vesz az élete, az rövid időn belül rosszá alakul. (Egyébként maga az író is angol tanár volt, Denver egyetemén).

Idézetek:

• And if a people goes through enough wars, pretty soon all that’s left is the brute, the creature that we have brought up from the smile. The scholar should not be asked to destroy what he has aimed his life to build.
• William Stoner learned what others, much younger, had learned before him: that the person one loves at first is not the person one loves at last, and that love is not an end but a process through which one person attempts to know another.
• Oh, how proper we seem to ourselves when we have no reason to be improper! It takes being in love to know something about yourself.
• But he read little, though the presence of his books comforted him.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Már ezt a Márai írást is meg akartam venni és elolvasni egy ideje, mégám abban a szép új Helikonos kiadásban, ha már az Igazit nem úgy vettem meg. Aztán a könyvhéten akciós volt ez a régebbi kiadás – mint szerelmes, vagy szerelemhez kapcsolódó írások – így hát megvettem ezt. 3 történet van benne, egyelőre még csak az Eszter hagyatékát olvastam.

A főszereplője – ahogy a cím is mondja – Eszter, aki egyedül él Nunuval (személye pontosan nem derül ki, illetve a pontos rokoni kapcsolatuk, de olyan anyai szerepet tölt be), amikor életébe újra belép Lajos – ifjúkori szerelme – egyben Vilma nővérének a férje. A rövidke tartózkodása alatt, az olvasónak nyilvánvalóvá válik Lajos valódi alakja, megismerhetjük személyiségét – főleg más ismerősök beszámolói alapján, visszaemlékezések formájában. Lajos nemcsak Eszter nyugodt, beletörődött életét borítja fel, ugyanakkor anyagi biztonságát is fenyegeti, és magával hoz egy eddig Eszter számára ismeretlen, rejtett titkot, néhány levél alakjában, amivel felzaklatja Eszter lelki életét is.

Természetesen Eszterre hatással vannak nővére és Lajos gyerekei is, akiknek mondatai tele vannak érzelmi zsarolással. Eszter huszoniksz év után tudja meg, hogy Lajos, annakidején több levélben kérte, hogy szökjön vele meg, és mentse meg a közelgő esküvőjétől, ám ezek a levelek Eszterhez sosem jutnak el. Vilma megakadályozta. Elég nehéz az olvasónak Eszterrel azonosulni, elhinni, hogy minden után még mindig ekkora hatással van rá Lajos, és könnyen fejethajt egy újabb, kisemmiző tervének.  A legmélyebb gondolatokat az író, Lajos szájába adta, az utolsó, és egyben egyetlen hosszabb megnyilatkoztatásban, ahol kvázi „magyarázza a bizonyítványát”.

Jó kis történet volt, a végére szinte utáltam Lajost, és sajnáltam a 2 öreget, akiktől még azt a keveset is, amijük van, elakarják venni – és amennyire kiderült a lezáratlan történetből – sikeresen. Márai ebben a rövidke történetben is halmozta a nagy mondanivalókat, értékesebbnél értékesebb gondolatokat.

Idézetek:

• Talán az idő, amely nem kegyelmezett, talán az emlék, amely csaknem oly kegyetlen, mint az idő, talán valamilyen különös kegyelem, amely, hitem tanítása szerint, néha a méltatlanok és dacosok része is, talán, egyszerűen a tapasztalás és öregség okozza, hogy nyugodtan nézek a halál elé.
• …kötve vagyunk ellenségeinkhez, s ők sem menekülhetnek előlünk.
• Kezdem hinni, hogy azok a végzetes, nagy elhatározások, melyek megszabják életünk jellegzetes sorsvonalát, sokkal kevésbé öntudatosak, mint később a visszapillantás, emlékezés óráiban hisszük.
• Abban az ismerős biztonságban ültünk, amely kissé a hajótörés s kissé a vágyatlan boldogság biztonsága.
• Félni lehet valakitől, akit szeretünk vagy gyűlölünk, aki nagyon jó vagy nagyon kegyetlen, vagy céltudatosan aljas volt hozzánk. 
• Vannak sebek, melyeket nem „gyógyít az idő”. 
• Reménytelen szerelmek nem múlnak el.
• Az ember él, s toldozgatja, javítja, építi, majd néha elrontja életét; de idő múltával észreveszi, hogy az egész, úgy ahogy hibából és véletlenségből összeállott, másíthatatlan. 
• …nem emlékszik a valóságra. Költő.
• E pillanatban megint élt, a létezésnek azzal a rejtélyes változatával, ahogy a halottak tudnak csak néha beleszólni életünkbe, a halottak, kiket mélyen a föld alatt tudunk, az enyészet vegyi bilincsei között. 
• Gondoltál már arra, hogy cselekedeteink legnagyobb része nem értelmes, nem is célszerű?  Az ember elkövet valamit, akkor is, ha nincs haszna, sem öröme belőle. Ha visszanézel az életre, észreveszed, hogy sok mindent megtettél, éppen csak, mert módod volt megtenni. 
• Az ember végül is csak azért felelős, amit kitervel, amit akar. Az ember csak szándékaiért felelős… A cselekedet, mi az? Mindig valamilyen önkényes meglepetés. 
• Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek erre a találkozásra… 
• …nem lehet semmit önkényesen befejezni, idő előtt abbahagyni emberek között.

Érdekességek az irodalom világából #2

Egy kis irodalmi érdekességlistát hoznék, amik valamelyike jobban, valamelyike kevésbé érdekes, valamelyikét már sokszor hallottuk, valamelyik teljesen új információ lehet. Íme:

• Dr Seuss a Zöld tojás sonkával (Green eggs and ham – nem tudom van-e magyar változata) című könyvét egy kihívásra írta, miszerint írnia kellet egy könyvet kevesebb, mint 50 különböző szóval.
• Az első könyv, ami írógéppel íródott, Tom Sawyer kalandjai voltak, Mark Twain tollából.
• Van Angliában egy autópálya (M6), aminek az építéséhez 2,5 millió Mills and Boon (egy brit romantikus könyv-kiadó) romantikus könyvet használtak fel, péppé zúzva.
• Sting, az Every breath you take című dalát, ugyanannál az asztalnál írta, ahol Ian Fleming a James Bond könyveit. Az asztal Jamaicán, a „Fleming Villában” a GoldenEye Resortban van.
• És melyik országban habzsolják legjobban a könyveket? Az Indiaiak átlagosan 10,7 órát olvasnak hetente.
• Frank Baum, OZ-t a nagyvarázslót, az irodájában lévő egyik iratszekrényről nevezte el. Az egyik szekrény úgy volt felcímkézve, hogy A-tól N-ig, a másik O-tól Z-ig. :)
• James M. Barrie, Peter Pan című könyvének teljes bevételét a londoni Great Ormond Street Hospital for the SIck Children nevű kórház örökölte.
• Iskolásként Roald Dahl – nem is tudom mi a helyes kifejezés rá – csokikóstoló volt a Cadbury’s csokigyárnak. Elgondolkodtató, hogy ez inspirálta-e a Charlie és a csokigyár megírásához...
• Az első megvásárolt könyv az Amazonon a „Fluid concepts and creative analogies: computer models of the fundamental mechanisms of thought” volt. Könnyed kis olvasmány lehetett. :)
• Az első nyilvános könyvtár Amerikában, Charlestonban, Dél Karolinában nyílt, 1698-ban.
• A leghosszabb mondata az irodalomnak? Bizony Victor Hugo Nyomorultakjában található, és összesen 823 szóból áll.
• És a 3 legolvasottabb könyv a világon? A Szent Biblia, Mao Tse-Tung idézetei és a Harry Potter.

És akkor még egy videó, ami kicsit idevág, és nevetni is lehet rajta. Jimmy Fallon éjszakai showjában bemutatott néhány könyvet, amit nem kéne elolvasnunk. :)