Még tavaly vettem,
a nyári akción ezt a könyvet, nem is tudom mit vártam tőle, olyan megláttam és
megvettem történet volt, nem terveztem előre. Aztán azért kezdtem el olvasni,
mert valami kicsi könyvet kerestem, ami könnyen belefér a nyári táskámba (a
nyári táskám kisebb mint a téli, egy méretesebb könyvvel mindig megküzdök :)).
A történet elég
jól indult, mondom milyen jó kis csalós történettel nézünk szembe. Csak ahogy
folytattam az olvasását, kezdtem elveszíteni a fonalat. Fogalmam nem volt már
hogy ki-kinek a kije. Utálom az olyat, ahol elvesztem a szereplők bemutatásánál.
Sosem tudom, hogy én vagyok-e a hülye (figyelmetlen), vagy ilyen majom a könyv.
Simán el tudom képzelni, hogy figyelmetlen voltam, mert a buszon és BKV-n való
olvasás néha okoz ilyet, ha nem elég érdekes a könyv. Főleg hogy néha az eszem
is máshol jár. De általában, amikor ilyet érzek, általában kiderül hogy a könyv
/író is jócskán hibás, nemcsak én. A könyvet, még nyár elején befejeztem, de
csak most jutottam hozzá, hogy összeszedjem magam (és gondolataimat) és írjak
róla. Talán azért is, mert ilyen keveredés volt róla a fejemben.
A történet
lényege, hogy az egyik pár nő alakja, és a másik pár férfi alakja viszonyt
kezdenek, míg a két pár jó barátok. A megcsalt felek csak évek után jönnek rá a
történtekre. Kiderül, hogy egyiküknek sem első, és talán azért is büntette meg
őket az író, ugyanis előbb-utóbb mindketten öngyilkosok lesznek. Másképp, és
részletesebben nem tudom összefoglalni a történteket, nem is nagyon lenne
értelme. Talán pont ennek a rengetek szereplőnek a felvonultatásával volt nehéz
követni a történetet. Utána olvasva, kiderült, hogy mégcsak nem is kronológiai
sorrendben haladtak az események (mondjuk erre rá lehetett jönni, olvasás
közben is), de komolyan, nem volt nyilvánvaló, hogy mi jelen mi múlt, ki valós,
ki nem. Mégegyszer, lehet hogy csak én voltam figyelmetlen, de aki esetleg el
akarja olvasni, az figyeljen erre, lehet jó ha elolvassa a részek tartalmát
előre, és akkor jobban fel lehet fogni. Ha újra olvasnám, azt tenném. De nem
fogom :).
Azért idézetek
voltak benne:
- Ha kilenc esztendeig őriztem egy szép almát, amelynek rothadt a közepe, de csak négy nap híján kilenc év és hat hónap múlva fedeztem fel, hogy a belseje rothadt, nincs igazam, amikor azt állítom, hogy kilenc évig volt egy szép almám?
- …biztos hajlékunk tartóoszlopai közül legalább kettőnek a korhatsága láttán sose éreztem, hogy veszélyben az épület biztonsága?
- A becsületesség példái, amelyekkel az ember a fölünkön találkozik, éppolyan meghökkentőek, mint a becstelenségé.
- …nincs szerelmes férfi, aki nem azt várja el a nőtől, hogy bátorságát megacélozza, problémáit megoldja.
- Az igaz szerelem mindig önfeláldozást követel. Nem. De meggyőződésem, hogy az a szerelem lesz igazabb és tartósabb, amelyik önfeláldozással jár.
- Legtöbbünket a hiúság késztet rá ezen a földön, hogy megmaradjunk a tisztesség útján, ha ugyan megmaradunk.
- Minden házastársi kapcsolatban szerepel egy állandó tényező: a vágy, hogy jellemünk vagy életünk valamilyen gyönge pontját eltitkoljuk az előtt, akivel együtt élünk. Mert tűrhetetlen állandóan együtt élni olyan valakivel, aki észreveszi az ember apró gyöngeségeit. Ez csakugyan maga a pokol – ezért végződik olyan sok házasság boldogtalanul.
- Az acél normális körülmények közt kemény, csillogó anyag. De ha tűzbe tesszük, izzó vörös lesz, megpuhul, nem lehet hozzáérni. Ha még tovább hevítjük, elolvad.
- A társadalomnak, gondolom, fenn kell maradnia, és a társadalom csakis akkor maradhat fenn, ha az erényes és kicsit kétszínű átlagemberek boldogulnak, a szenvedélyesek, a nyakasok, a túlságosan őszinték pedig öngyilkosságra és őrületre vannak kárhoztatva.
No comments:
Post a Comment