Don DeLillo: Cosmopolis

"Megvan a vas íróasztalom, magam vonszoltam föl három lépcsőfordulón kötelekkel és ékekkel. Megvannak a ceruzáim amelyeket egy kiskéssel hegyezek ki.

Vannak kihunyt csillagok, amelyek még ma is világítanak, mert a fényüket foglyul ejtette az idő. Hol állok ebben a fényben, ami szigorúan véve nem is létezik?"

Hogy mi is tetszett ebben a könyvben a fent leírt idézeten kívül? Hát nem sok. Sokat gondolkoztam milyen összefoglalót írhatnék a Cosmopolisról. Nem tudom, hogy csak nekem nem jött-e be, vagy hol volt  a hiba, de nagyon zavaros könyv volt. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom 100%-os odafigyelés mellett sem biztos, hogy teljesen meg lehet érteni, mit akart közölni a „költő”.

Első könyvem volt Don DeLillo-tól, amit kicsit sajnálok is, mert lehet ha mással kezdem, jobb kapcsolat alakul ki köztünk. Már nagyon régen akartam tőle valamit olvasni, évek óta a listámon van a „White noise” című könyve, de elég nehéz beszerezni. Azért annak adnék mégegy esélyt, mert még mindig el akarom olvasni. De az is lehet, hogy csak túl elfogult voltam vele, mert Paul Auster kortársa és még azt hiszem barátok is. De hát nem mindenki lehet egy Paul Auster. És annak ellenére, hogy én mennyire kedvelem az írásait, azért neki is volt műve (művei) ami nem jött be. Na meghát alapból is hadilábon állok a kortárs írókkal. Mondjuk Paul Austert meg fogom védeni, mert ő valami mást képvisel. Nem egy Nicholas Sparks (akinek a nevét is utálom leírni), aki hányja magából a sok pacsuli könyvet.

Na jó, de most visszatérve a Cosmopolishoz. Hmm, tényleg próbálom megerőltetni magam… Egy fiatalember 1 napját meséli el a történet, és van benne gyilkosság (elég abszurd – a fegyver a tulajdonosa jelszavával sül el, és öli meg azt), szex, kicsit utópisztikus és elvont konverzációk, és a végén mintha az egész csak egy film lett volna.  Furcsa. Mindegy, amúgy sem szoktam tartalmat írni. Mindenki utána tud keresni, akit érdekel. Meg megjelent DVD-n is, elég normális áron kapható, meg a könyv is megkapta a szerencsétlen DVD filmes borítóját. Mert azt hiszik emiatt többen veszik meg a könyvet… Vagy inkább az olvasók körében szomorú, hogy egyesek csak úgy ismernek meg egy könyvet, hogy film készült belőlük… De erről már sokat írtam, és nem akarom ismételni magamat. De hát ez a téma mindig érzékenyen fog érinteni, és bármikor vitába szállok ezzel J

Na nézzük mit jeleztem meg a könyvben:

• Egy szó is elég, hogy fölemelkedj, de egyetlen rossz hang, és már meg is buktál.
• Kínai bölcsesség: „aki tud és nem cselekszik, az nem tud”.
• Az erő olyankor a leghatékonyabb, ha nem tesz különbségeket.