A cím, amit
választottam, az Oscar Wildtól származik, ezzel az idézettel indít F. Scott
Fitzgerald This side of paradise könyvének kiadása. És nekem tetszik. Ezt az
irományt is Fitzgeraldról szeretném írni, mert még nem került fel semmi ide
róla, és szerintem megérdemli.
2 könyvet olvastam már Fitzgeraldtól, mindkettőt
még nem blogger koromban, vagyis legalábbis nem aktív bloggerként. Az első, a
már említett This side of paradise volt, amit még Coloradóban vettem a drága jó
Bordersben (ami ugye azóta már bezárta kapuit), 2007-ben, és akkor olvastam is.
Érdekes módon, ilyem emlékfoszlányokat tudok hozzátenni, hogy mindig velem
volt, amikor a buszt vártam, oda-vissza a hotelból (a szürke hátizsákomban),
meg a nyár vége felé már a kötényben, amikor semmi dolgunk nem volt, csak
ültünk a törölközővel takaródzva a mechanical room-ban. A másik a Great Gatsby,
amit szerintem 2011-ben olvastam el, szintén már a metrón. Pozsonyban vettem,
amikor kint voltunk munkaügyben, angolul persze ezt is. Ezekután még jó hogy a
következő Fitzgerald könyvet is, amit el akarok olvasni, angolul néztem ki.
Na de tehát
visszatérve a könyvekre.. Hogy az igazat megvalljam, egyikből sem emlékszek
sokra. Mondjuk ez azért van, mert már régebben olvastam őket. Akkor kellett
volna írnom róluk, amíg még frissek voltak az emlékeim. De nem is baj, mert nem
az a célom, hogy nagyon könyvtartalmakat írjak le, azt akárhol megtudják
találni azok, akiket az érdekel. Annyit elmondható, hogy mindkettőn érezhető
Fitzgerald stílusa.
Na már most természetesen én ezt a stílust csak abból
értem, amit én olvastam és abból a következtetésből vontam le. De amire
gondolok az az, hogy érezhető mindkét könyvön, hogy ugyanannak az írónak a
tollából származik. Szerintem mindkettő elég nehéz olvasmány volt, lehet hogy
azért is, mert angolul olvastam mindkettőt, és nem a leg „common”-abb szavakat
használta. És azt sem mondhatom, hogy nem tudok angolul. Szívesen elolvasnám
magyarul is összehasonlításképp, hogy mekkora a különbség, de hát egyenlőre
annyi időm nincs, hogy magyarul is belekezdjek. Hasonlóság talán annyi, hogy
mindkettő főszereplője egy fiatal fiú, aki éppen elvégezte/vagy fogja elvégezni
egyetemi tanulmányait. És az a nyelvezet amit Fitzgerald használ, az valóban
klasszikus (ha ez lehet az igazi amerikai klasszikus). De az is lehet, hogy
csak a Jazz korszak hősének személyes kifejezőformája. És talán ez a korszak
tipikusa található meg mindkét általam említett művében. Meg valószínűleg a
korszak, amiben ő maga és Zelda is élt. A hírhedt bohém páros (miután
elolvastam Zelda Fitzgerald életrajzát arról is bővebben beszámolok). A
közeljövőben tervezek megvenni még egy könyvet tőle, amit egy ideje már el
akarok olvasni, angolul olcsóbb is, és ha már a többit is így olvastam miért,
ne? Esetleg aki olvasott Fitzgeraldot magyarul, az elmesélhetné milyen volt a
nyelvezet.
Na és attól, hogy
lusta blogger voltam akkoriban, azért még úgy olvastam mint most, és az
idézeteimet itt is aláhúztam, amit megosztok, hogy ha már rendes beszámolóval
nem tudok szolgálni, legalább ennyi legyen. Meghát jók. Az idézetek
természetesen angolul lesznek, mert így vannak a könyveim.
This side of
paradise:
- „Selfish people are in a way terribly capable of great loves”
- „The sentimental person thinks things will last – the romantic person has a desperate confidence that they won’t.”
- „But the truth is that sex is right in the middle of our purest abstractions, so close that it obscures vision…”
The great Gatsby:
- „Whenever you feel like criticising anyone, just remember that all the people in this world haven’t had the advantages that you’ve had.”
- “Reserving judgments is a matter of infinite hope.”
- “…a sense of the fundamental decencies is parceled out unequally at birth.”
- “Blessed are the dead that the rain falls on.”
- “…a bad driver was only safe until she met another bad driver.”
- “So we beat on, boats against the current, borne back ceaselessly into the past.”
No comments:
Post a Comment