Cézanne élete

     Végre elolvasásra került a regényes életek következő festő személyének az élete is, aki nem más volt mint Cézanne. Őt már több oknál  fogva vártam, de talán legjobban azért, mert januárban még elmentem a kiállításra, amíg tartott, mert tudtam addig a könyvvel nem leszek kész (akkor még el sem kezdtem). A könyvet egész gyorsan elolvastam, kevesebb mint 1 hónap alatt, pedig ez is csak az ún. „BKV-n” kategóriába tartozik. És még beteg is voltam pár napig amikor nem békávéztam. 

     A könyv érdekes volt körülbelül a 65-70%-áig, amikor is, még Zola nagymértékben része volt a történteknek. Ebből adódóan mondhatom, hogy nyílván Zola élete érdekesebb volt mint Cézanné, és feldobta a könyvet. Ugye az ő barátságuk még fiatalon kezdődött, együtt jártak bentlakásos iskolába, és nagyon közeli barátok lettek, annak ellenére, hogy Zola és édesanyja szűkösen éltek, mindig költöztek és megélhetési gondjaik voltak, míg Cézanne apja jómódú bankár volt. Miután Zoláék Párizsba költöztek, ő ösztönözte barátját, hogy jöjjön Párizsba mert sokkal több a lehetőség, annak ellenére, hogy ő gyakran csak olajos kenyeret evett… Barátságuk Cézanne Párizsba költözésével inkább meggyengült mint erősödött volna. Cézanne nem találta meg a helyét, vissza-vissza tért szülőhelyére, Zola biztatása ellenére. Ez a tengődés tovább folytatódott Cézanne-nál, míg Zola egyre sikeresebb lett, egyre több írása jelent meg és biztosította a saját megélhetését. Miután könyveket is elkezdett kiadni, Zola pályafutása csak felfelé ívelt, Cézanne képeit pedig senki sem vásárolta, ahogy a Szalonba sem tudott bekerülni képeivel. Zola minden kiadott könyvéből küldte a példányokat Cézanne-nak. 

"Cézanne éppen akkor kezd nagy festővé válni, amikor Zola már csak a megbénult művészt, az alkotás villámütöttjét látja benne."

     Úgy tűnt, sokáig érlődött benne egy gondolat egy bukott festőről. Megírta A mű című könyvét, amiben (mivel most olvasom azt is) erős személyes vonatkoztatás található. Cézanne egy köszönömöt írt válaszként a könyvre, és többé nem kereste gyerekkori barátját. Egyszer, sok év után meg akarta látogatni, de egy megnemerősített tény – miszerint Zola negatívan nyilatkozott a festőről – miatt mégsem ment el.  A regény vége felé – ami egyben Cézanne életének vége is – kezdődik el a festő menetelése. Egyre több képe talál gazdára jó pénzért, és talán kicsit több önbizalma is lesz belőle. Halálos ágyán a fiát hívatja, a levél el is van küldve a feleségének… Aki, mivel ruhapróbára kell mennie, inkább nem szól a fiának, mert tudja, elmenne meglátogatni az apját. Így a festő úgy hal meg, hogy nem tud elbúcsúzni a fiától. 

     Az élete a feleségével, nem volt valami kellemes nagy szerelem, ahogy ez az utolsó mondatból is igazolódik. Cézanne szintén gyenge személyiség volt, önbizalom hiányos, nem találta a helyét az emberek között, vagy társaságban. Valószínűleg így került össze ezzel a nővel, akivel már együtt maradt mert gyerekük született, de soha nem érzett mélyebben iránta… Mint olyan sokan mások…

A kiírt idézeteim:

- Az élet golyó, amely nem mindig arra gurul, amerre az ember gurítaná. (Zola írta Cézanne-nak)
- Az erősek titka, hogy szünet nélkül fegyelmezik magukat. (Barrés)

- Roppant és különös birodalmakba vonz a vágyunk
   Hol virágba borult titok várja, hogy leszakítsák
   Új játékok vannak ott és soha nem látott színek
   Ezer súlytalan ködképe az agynak
   Amire rá kell adni a valóság testét.  (Apollinaire)

- „És higgye el, mindig elérkezik az idő, amikor az ember győzelmet arat, és sokkal őszintébb, sokkal meggyőződésesebb hívei lesznek azoknál, akiket csak az olcsó külsőségek ragadnak meg.”
- De ilyen az élet: az egyiket megöli a másikat fölmagasztalja.
- A testi és lelki rútság szeretete is olyan szenvedély, mint a többi.

- „Az a munka, melynek révén az ember a maga mesterségében előbbre jut, elegendő kárpótlás azért, hogy az idióták nem értik meg.”
- Ha arra gondol, hogy őmaga milyen nagy utat tett meg eddig, abban sem kételkedik, hogy a mostani stádiumon is túl fog jutni. Csupán közbenső állomás ez – nem lehet más. Még jobban le kell győznie önmagát, nagyobb tárgyilagosságra kell magát kényszerítenie.