Regényes életek - Renoir, Van Gogh

A Kossuth kiadó nyáron új sorozat megjelenítésébe kezdett, Regényes éltek címmel, 8 festő életrajzát mutatja be. Megvettem az első kettőt még akkor, egyszerre jöttek ki, Renoir és Van Gogh életrajzai voltak. Amíg azokat olvastam megjelent még kettő vagy három, így mivel akcióban találtam az 5. kötetet azt vettem meg hamarabb. Eddig tehát 4 kötetnél járok, a harmadikat olvasom Gauguin életét, és a Manet kimaradt, de legközelebb őt veszem meg. Mindegyik könyvet Henri Perruchot írta, és mint kiderült, néhánynak volt már előző, régebbi kiadása.   

A sorozat kötetei, megjelenésük szerint, aktuálisan, ugyanis nyártól kicsit változtatott rajta a kiadó:

1. Renoir élete – június 22.

2. Van Gogh élete – június 22.

3. Gauguin élete – augusztus 1.

4. Manet élete – szeptember 5.

5. Modigliani élete – október 3.

6. Cézanne élete – november 7.

7. Toulouse-Lautrec élete – december 5.

8. Seurat élete – december 5.

Így néz ki a jelenlegi lista, pirossal amelyeket elolvastam, zölddel, amit éppen olvasok, és kékkel amit már megevettem, de még nem olvastam el. Ami engem a legjobban érdekel, az az lenne, hogy tervez-e a kiadó folytatást, mások életrajzaival is. Írtam, nekik, de nem kaptam választ.

Különben valamelyik Alexandra boltban láttam ezeket a könyveket csomagban, egy másik könyvel, az adott festő műveiről, ilyen képes-festményes könyv, csak pár száz forinttal drágábban.

És ha már Kossuth kiadó, azt hiszem ma éjfélig 12 könyvsorozatuk feláron kapható!!

Renoir

Hát hogy mit mondjak. Talán eddig az ő élete volt a legunalmasabb. Legalábbis nekem. Nem igazán történt vele semmi, festegetett, tengődött lengődött. És kb. ez minden, amire a könyvből emlékszem. Ha nem lett volna meg már a Van Gogh élete is, lehet nem is folyattam volna a további vásárlást. Szerencsére nem így tettem.

Azért ebben is találtam aláhúzni valót:

• Az erős embereket megedzik a megaláztatások.
• „…aki sokat akar mondani, mondjon keveset.”
• Az ember olyan idős, mint a szelleme, akkor öregszik meg, ha kiesik az élet ritmusából: ha már nem érti, és nem szereti azt, ami körülötte történik, elszáguld mellette az élet.

Van Gogh

Na, Van Gogh élete már más tészta. Mindig történt vele valami. Eleinte nem találta helyét a világban, pap akart lenni, majd festő. Mindig nélkülözött. Nem volt semmi munkája, amivel pénzt keresett volna. Testvére Teo látta el mindig annyi pénzzel, amivel festékeket tudott vásásrolni. Aztán ugye megőrült, sokáig kórházban kezelték.

• „…mert ami a szívek mélyére vésődött, az elmúlhatatlan.”
• Próbáld megérteni a lényeget a nagy művészek, igazi mesterek remekműveiben, és mindig megtalálod bennük az Istent. … Isten mindenütt jelen van, és minden mindenben benne van.
• De mi rosszabb, mondd? Maga a veszedelem, vagy a félelem a veszedelemtől?
• A szeretet a magányosságban ragyog a legszebben,
• Rajzolni annyi, mint utat törni egy láthatatlan vasfalon át, amely elválasztja azt, amit érzel attól, amire képes vagy.
• Oroszlánok közt nem csinál az ember majmot magából.
• Panasz nélkül tűrni a szenvedést, ez az egyetlen megtanulni való lecke az életben.

Nem akarok túl sokat írni az egyes festők életrajzáról, de összességében, eddig az a 2 és fél életrajz, amit elolvastam egy valamiben közös. Még ha volt is tehetségük máshoz, ezek az impresszionisták mind zizzentek lettek és csak festeni akartak annak ellenére is, hogy nem tudtak egy képet sem eladni, nem tudták eltartani magukat és családjukat. Inkább festegettek és éheztek, és hagyták, hogy mások is szenvedjenek miatta. Mondjuk Van Gogh-ról nem írták, hogy akart volna egyáltalán dolgozni, inkább elvárta testvérétől, hogy küldje a pénzt.

Későbbi szülinapi ajándék

Végre szerdán megkaptam kollegáimtól a szülinapi ajándékomat. Igaz pár hét késéssel, de nem baj :)
Így már megvan a teljes gyűjtemény (igaz a 7. évad nincs, de mivel az nem tetszett nem hiszem hogy megveszem... habár... így, hogy már csak 1 hiányzik... a fene tudja :) )

Monte Cristo Grófja

     2011-ben indult egy új amerikai sorozat az ABC csatornán, Revenge címmel. Mivelhogy hamar megtetszett a sorozat, ahogyan a főszereplő hölgy sorban áll bosszút az embereken, akik miatt az apja meghalt. Ekkor lettem figyelmes arra is, ahogyan többen a sorozatot Dumas nagysikerű regényéhez, a Monte Cristo grófjához hasonlítják.

     Hát a fejembe jött az ötlet, hogy meg kéne vennem a könyvet. Valamikor novemberben, meg is láttam tiszta új kiadásban, így karácsonyi ajándékaim közé került.

     Olvasni valamikor tavasszal kezdtem, és rögtön beleéltem magam. A 2 kötetes könyv fejezetekre van bontva, azt hiszem mindkét kötet 3-3 részből (könyvből) áll. Az első rész talán a legérdekesebb, arról szól, hogyan kerül Dantes börtönbe, majd onnan hogyan sikerül sok év után megszöknie. Ezután egy lassabb és kevésbé érdekes rész jött, ahol megismerkedtünk a gazdag, jómódú Monte Cristo gróffal és annak újdonsült barátaival. Onnantól kezdve pedig lassan a tervek, hogyan állhat majd bosszút a legnagyobb ellenségein. Ahhoz képest, hogy a könyv a bosszúról szól, úgy van megírva, hogy egy gyerek is könnyen tudja olvasni, mint talán Dumas sok más regénye is. Az egyik érdekes dolog, amit megtudtam belőle, ami vagy igaz vagy nem, az az, hogy a keleti szokások szerint az ember az ellensége házéban nem fogyaszt semmit. Amit még a könyv állit az az, hogy ha részekben adagolod a mérget, a szervezetet hozzá lehet szoktatni, és minden nap kicsit több adagot tud elviselni. Nem tudom igazak lehetnek-e ezek a az állítások, viszont mindkettőt megjegyeztem. A könyv nagyrészét nyáron nagymamámnál az udvaron a hintában napozva olvastam. Szerintem ahányszor csak ránézek a könyvre, ez jut róla eszembe. A hinta, az udvar a napocska. Néhány lap kicsit hullámos is lett a víztől, amit magamra pocsoltam, vagy éppen az aktuális körömlakkom színe tündöklik az oldalakon, vagy tappancs nyomok is megtalálhatóak rajta, amikor Byron úgy gondolta puszit ad nekem miközben olvasok. Mindenesetre erről a könyvről le nem mosom ennek a nyárnak az elég szomorú és eseménydús napjait. Családon már mosolygott rajtam, hogy még mennyi van abból a könyvből, mert cipeltem haza minden hétvégén vonattal a kb. 2 kilós könyvet. Végül a könyvet szeptember 9.-én fejeztem be a vonatban Budapest felé.

     Összefoglalva tetszett a könyv, csak ajánlani tudom, és most néhány a sok aláhúzott gondolatból belőle:

•   „…a rossz gondolat szülőanyja rendszerint elferdült lelkiakarat, mert az ember természeténél fogva borzad a bűntől. „Ha rá akarsz találni a bűnösre, keresd meg előbb azt, aki hasznát látta volna az elkövetett bűnnek.”
• „A szerencsétlen ember sohasem beszél saját szenvedéseiről.”
• „Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.”
• „A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront reá!”
• „A gonoszok nem halnak meg ilyen egyszerűen, mert mintha Isten a pártjukat fogná, csak azért, hogy bosszúja eszközéül használja fel őket.”
• „…a gondviselés valóban van, csakhogy te nem látod, mert ő Isten gyermeke lévén, láthatatlan, mint az atyja. Nem láttál hozzá hasonlót, mert táltos rugókat működtet, és rejtett utakon jár.”
• „…a gazdagság egy bizonyos fokán túl már csak a fölösleget lehet nélkülözhetetlennek tekinteni, …hogy az elragadtatás egy bizonyos fokán túl már csak az idealitást tekinthetik valóságnak.” „…mi is tulajdonképpen a csodálatos? Mindaz, amit nem értünk. És mit kívánunk mindig leginkább? Azt, amit nem kaphatunk meg.”
• „Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzésekre.”
• „Két tekintet van: a testé és a léleké. A testi szem néha feledhet, de a lélek szeme örökké emlékszik.”
• „Bármennyire megedzett is bennünket a veszedelem, akármennyire is elkészültünk rá, mégis mindig ráébredünk szívünk dobogásáról és egész testünk remegéséről, hogy milyen hatalmas különbség van az álom és a valóság, a terv és annak kivitele között.”
• „Minden jól működő agyban van egy vezérgondolat. Ez a gondolat alszik el utoljára, és ez villan először eszébe az ébredőnek.”
• „Vannak olyan helyzetek, amelyeket csak ösztöneink fognak fel, de értelmünk nem tud rájuk magyarázatot adni.”
• „Ma már nem tesz csodát az Isten. Mert első tekintetre ő maga sem ismerte fel talán az Úr véghetetlen irgalmát (hiszen idő kell ahhoz, hogy a könnytől fátyolos szem tisztán lásson).”
• „…egyedül bánatával, egyedül ezzel a hatalmas szárnyú sassal, amelyet az Úr azért küld kiválasztottainak, hogy elvigye őket trónusa elé.”
• „…nincs ezen  a földön sem boldogság, sem boldogtalanság, a két fogalmat csak összehasonlítani lehet. Csak aki a legnagyobb fokú boldogtalanságot átérezte, az tudja átérezni a legnagyobb boldogságot is.”