Nabokov Lolitája,
az egyik olyan könyv, aminek a filmjét hamarabb láttam mint olvastam volna a
könyvet. Nem is tudom a filmnek az első verziója mikor készült el, de úgy
emlékszem nem csak egyszer dolgozták fel. Amit én láttam, az nem volt olyan
régen, még ezen az éven (max. fél éve), valamelyik köz tv-n, szerintem.
Gondolkodtam is, hogy nézzem-e, mert akkor már a könyv figyelt a polcomról, és
nem akartam elrontani a filmmel (jobban szeretem később megnézni a filmeket).
De ezt mégis elkezdtem – gondolván, hogy már úgyis láttam (pedig nem) – és
sikeresen el is aludtam. Úgyhogy nem mondhatom azt sem, hogy láttam a filmet. De
nem is filmről akarok írni J.
Háttere:
Nabokov 1947-ben értesítette
egyik barátját, hogy egy novellán dolgozik, aminek a főszereplője kedveli a
kislányokat, és a címe A tenger melletti királyság (The kingdom by the sea)
lesz. 1955-ben meg is jelent a regény, de más cím alatt: Lolita. Természetesen sok
kiadó visszautasította a könyvet a tematikája miatt, mielőtt kiadták. A
vitatott témájával, forradalmi volt a maga idejében. A Lolita egy fiktív
regény, de azért Nabokov sok saját tulajdonságot átvetít Humbertre. Humbert is,
mint Nabokov, európaiként élt Amerikában, mindketten műveletek és jól
iskolázottak voltak. Nagyon sok ország betiltotta a Lolitát, és akármennyire is
obszcénnek tartották, Amerikában bestsellerré vált a maga idejében.
A könyv olyan
olvasható stílusban volt írva. Nem olvastam még Nabokovtól más művet, de ha
minden írása ilyen, akkor szívesen olvasnám. Nem volt nehéz, de érdekes,
párbeszédes, ami szintén csak megfelelő mennyiségben, hogy ne veszítsen
értékéből a mű. Állítólag Nabokov írás készségei okozzák azt is, hogy az emberek
továbbolvassák a könyvet, mégha néhol felháborítónak is találják. Úgy valami
halvány emlékem a film miatt kábé a könyv első részéig volt. Emlékeztem
olyasmire, hogy meghal az anyja ők meg elindulnak valami road tripre. Ennyi.
Nem tudtam a történet előzményét, hogy Humbert Humbert hogyan ismerkedik meg a
Charlotte-al, és Dolly-val. Azt sem tudtam, hogy ő egész életében vonzódott a
fiatalabb lányokhoz, egy emléke miatt. Ahogy azt sem, hogy a könyv úgy íródott,
mint egy vallomás, miután főszereplő lelepleződik, és bíróságra kerül. Ahogyan
a könyv második részéről sem volt már tudomásom. Ami az azt illeti, a második
felére már vesztett valamit az hangulatából valamiért, az már annyira nem
tetszett. Kicsit kuszálódott a történet. Ami érdekes, és azt hiszem a könyv
elején az előszóban is elhangzik, hogy nem ír papírra (vagy mint bűnös nem mond
el a vádlott) semmilyen perverz részletet. Ez valóban így is volt. Az író
körülbelül az olvasóra bízza ezeknek a hozzágondolását. A második részben már
csak az volt, ahogy Lolita távolodik Humberttől, majd el is szökik tőle, és
évek után csak bajban keresi. Humbert végig szereti, és még nagyon erős féltékenysége
ellenére is, inkább neki akar jót, átváltozik a pedofilból az addig csak
játszott apa szerepére. Humbert alakja összekötődik a szolipszizmussal, mely
egy filozófiai irányzat, amely azt állítja, csak az ember saját tudata létezik
(vagy lehet bizonyítani, hogy létezik), minden más, a tudat képződménye. Ez a
könyv végén kerül megnyilvánulásra, amikor bevallja, hogy ő maga lopta el Lolita
gyermekkorát, miután már megölte a férfit, akit ezzel vádolt.
Néhány idézet:
- Az egyes számú bűnjel nem egyéb, mint amit az angyalok, a félreinformált, egyszerű, nemes szárnyú, égi angyalok megirigyeltek.
- Kútba esett a tó.
- Manapság tudósnak kell lenned, hogy gyilkossá lehess.
- … a Park olyan sötét volt, mint a bűnök, melyeket leplezett.
- Képes-e az emberi szív kettőnél-háromnál többet elviselni.
- Mindnyájunk életében vannak ilyen sorsszerű elemek – holmi vissza-visszatérő szám az egyik esetben, egy táj a másikban –, melyeket az istenek a célból válogattak ki oly gondosan, hogy vonzzák a számunkra különösen fontos eseményeket: Jancsi mindig itt fog orra esni, Juliska szíve mindig itt fog megszakadni.
