Az indiai hivatalnok

Áprilisban sikerült befejeznem Az indiai hivatalnok című könyvet . Elsőre úgy gondoltam, a könyv teljes egészében igaz történet, életrajz, olvasás közben azonban azt hittem, hogy ez egy fiktív sztori lesz (túl sok meleg szereplő lett benne a 20.század Angliájában). Aztán a könyv végi magyarázatból kiderült, hogy az információk releváns része igaz, és csak néhány dolog alapszik feltételezéseken, ezért nem lehetett a könyvet teljes mértékben igaz történetnek nevezni. A könyv végén jó pár oldalon írja a forrásait, és hogy mely információkat, miből vette.

Tehát maga a történet főhőse Rámánudzsan, aki Indiából átköltözik a hideg, esős Angliába, hogy a matematikai bizonyításain dolgozzon, amikről kiderül, hogy nagyon jelentősek. A könyv fő- matematikai témája a Riemann-sejtés, amely a prímszámokkal foglalkozik, és ami még mindig nincs bizonyítva (egyébként, akit ez érdekel, ajánlom, hogy nézzen utána mert tényleg érdekesnek tűnik –de mondjuk én szeretem  a prímszámokat J ).  A cselekmények Oxfordban játszódnak, a Trinity College-ben.

Rámánudzsan és matematikus barátai története egész érdekes volt, amibe a könyv 2. felétől belekapcsolódnak a világháború eseményei, viszontagságai és hiányai. Rámanudzsan titokzatos és hosszadalmas betegsége után a munkássága és az életkedve megtorpan, szanatóriumról szanatóriumra jár, ahol az állandó ételkérdéssel küzd. Végül sokévi angliai tartózkodása után hazajut, ahol nemsokára meghal. Halálának oka tisztázatlan maradt, tuberkulózist írnak hivatalosan, de ezt még Angliában sem tudták bizonyítani. Kapunk valamennyi részletet Rámanudzsan helyváltozási és magánéleti problémáiról és nehézségeiről egyaránt. A kaszt amiből származott elég erős vegetáriánus, sokáig problémát okoz neki az angol ételek fogyasztása.  Valami nagyon fiatal felesége van, aki nem is ír neki, és mint kiderül akit az anyja nem is kedvel.

Összességében tetszett a könyv, érdekes volt, de mondjuk én szeretem az ilyen típusú könyveket. Meg a prímszámokat J.

Néhány idézet:

• Furcsa érzés ez a magány, amelynek, amennyire meg tudja állapítani, nincs tárgya, amelyben nem dereng fel egy arc délibábja, nem idéződik fel hang.
• Van egy elméletem, hogy mindenkinek megvan a helye a világon, ahová tartozik, csak nagyon kevesen találjuk meg, mert Isten szeszélyes. Nem, nem is szeszélyes. Kaján. Vaktában szór szét minket a Földön, nem tesz minket a helyünkre. Így lehet, hogy valaki Battersea-ben nő fel, és soha nem tudja meg, hogy az igazi helye, az egyetlen hely, ahová tartozik, egy falu Oroszországban vagy egy sziget Amerika partjainál. Azt hiszem, ezért van az, hogy olyan sok ember boldogtalan.
• A félelem, akárcsak a fájdalom, nem marad meg az emlékezetben… Különféle alkalmakkor átélt félelmet és fájdalmat, nem emlékszik, hogy érzett félelmet és fájdalmat. Az olyan kifejezések, mint „elakadó lélegzet” és „összeszorult gyomor” önmagukban nem idéznek elő légzéskimaradást és gyomorgörcsöt, talán mert az, hogy az ember vissza tud rá emlékezni, azt jelenti, hogy bármi váltotta is ki a félelmet vagy a fájdalmat, már túljutott rajta. Túlélte.