Beth Hoffman: Déli álmok

Fúú, mivel már hetekkel ezelőtt elolvastam a Déli álmok című könyvet, sőt, pénteken meg is írtam egy jegyzetfüzetbe a bejegyzést, csak bent felejtettem munkában, ezért most újra írásra szánom a fejem.

A könyvvel épp azokban az időkben találkoztam először, amikor valahogy olyan sok „déli-államos” tapasztalataim voltak (erről majd jön egy külön bejegyzés, már az is meg van írva kb. 1 éve, csak még nem került publikálásra). Egy leárazás alkalmával vettem meg végül a könyvet, nem sokára azután, hogy először hallottam róla. Talán a borítójával fogott meg, plusz azzal, hogy ez is „déli” környezetben játszódik.

Szóval miután a könyv a borítójával megfogott, és a tartalma sem tűnt túl unalmasnak, nem kellett sokat gondolkoznom afelől, hogy megvegyem-e, amikor adtak rá, kb. 40%-os kedvezményt. Hát így utólag talán azt mondanám, azért annyit nem ért. Nem az a könyv amit újra elolvasnék, vagy amit megtartanék. Valószínűleg továbbítom a család idősebb korosztályának… Olyan könyv volt, ami olvastatta magát, azzal nem is volt gond, nem kívánt magas odafigyelést és megértést. Ezzel egyidejűleg természetesen nem is késztetett a ceruzám gyakori használatára, mert nem repesett nagy gondolatokkal… Inkább még azt mondanám, hogy az írónő, kifejezetten tucat gondolatokat használt, amit próbált egyedileg eladni.

A könyv egy 10 valami év körüli kislányról szól, aki őrült édesanyja halála után Georgia-ba költözik, idősebb „nagynénihez”. Itt pedig próbálkozik beilleszkedni az idősebb korosztályba, ugyanis fiatalabbakkal fél barátkozni, így próbálja feldolgozni a történteket. Nyílván nem akarom a tartalmát írni, de erről a könyvről mást nem tudok írni.

Nem mondom, hogy néha nem tesz jót az ilyen olvasás, ami nem igényel nagy odafigyelést vagy elemzést. De a teljes hatást tekintve, nem adja ugyanazt. Talán az egyedüli dolog, amit élveztem benne az a déli „feeling” és kislány könyvek iránti szeretete volt (de sajnos ezt sem említik meg nagyon gyakran). Emlékszem a Könyvjelzőben volt egy részlet belőle, épp az, amikor nem enged az apja, csak egy doboz könyvet magával vinni délre. De kb. még ezek után 2x vagy 3x említik meg azokat. Hát így. Nézem, nézem, hogy van-e valami amit ki írhatnék, 3 dolgot érdemesnek tartottam az aláhúzásra, ezért azokat leírom:

• „De újabban olyannak találom a férfiakat, mint a magas sarkú cipőket. Szeretem, hogy csinosnak érzem magam, mikor együtt vagyunk, de az éjszaka végén már alig várom, hogy megszabaduljak tőlük.”
• „Ne bitorolj olyasmit, ami nem a tiéd.”
• „Ne vesztegesd azt a sok fényes holnapot, amit meg sem látsz, mert annyira csimpaszkodsz a tegnapba. Hagyd csak, hadd múljon el. Lélegezz nagyot, és engedd el.”