Márai: Az igazi. Mégyegyszer.

Miután elolvastam Az igazit, buzgó internetezésbe kezdtem, hogy még több dolgot tudjak meg róla, és a körülményeiről. Ekkor bukkantam bele valamibe, ami felkeltette az érdeklődésemet. A Pinceszínháznak egy hirdetése volt, erről a darabról. Rákattintottam, habár biztosra vettem, hogy valami régi dologról van szó. Nem így volt. Még mindig játszották a darabot, így elhatároztam, hogy megnézem.

Így történt, hogy januárban elsőízben jártam a Pinceszínházban, sőt az új évben először színházban is. A darab kezdetekor meglepődtem, hogy ezt így összegyúrták? A három/négy főszereplő egyszerre szerepelt a színpadon, és mintha kiegészítve egymást mesélnék el a történetet. Arra gondoltam, aki nem olvasta a könyvet, lehet hogy nehezebb volt megértenie… Aztán hamar rájöttem, jobban nem is lehetett volna megírva, mert ezt a művet talán másképpen színpadra nehéz lett volna írni. Maga az író, aki színpadra írta a művet jó munkát végzett az átdolgozással. Ámbár a fontos részek beszövésével… Hát elég gyér munkát végzett. Vagy nem fogta fel, mik voltak a nagy gondolatok a könyvben, vagy épp ezért nem akarta beletenni. De hiányoltam belőle a komoly, mély állításokat. Talán az egyetlen amit beletett az az volt, amikor Ilonka rájött, hogy az igazi az nem létezik. Dehát ettől jobb részek is voltak a könyvben. És azok egy sem voltak benne.

Ami a színészeket illeti, mindegyik elég jó volt, az Ilonkát játszó Györgyi Anna hangja nagyon ismerős lehetett mindenkinek, gyakori szinkronhang. Nekem talán az ő játéka tetszett a legjobban. A legkevésbé jól játszott (szerintem) az a Lázárt játszó színész. Gyakran úgy éreztem nem jól hangsúlyozza a mondatokat, nem a lényeget emelte ki vagy hangsúlyozta, és így nem is adta át azt az ütős hatást. A Juditot és Pétert játszó színészekről semmi különöset nem mondanék. Nem voltak sem túl jók, sem túl rosszak. Olyanok általánosan szerepeltek. De talán, mert ezen a színházba írt verzión, a lényeget Ilonka és Lázár kapta.

Összességében örültem, hogy elmentem a darabra, a színház légköre is kellemes volt, kicsi, annak ellenére majdnem teltházas volt (ahogy később néztem a Pinceszínház árulja jegyeit a maesteszínházon is, lehet annak is köszönhető volt). És addig a színpadot is elég jól láttam, amíg egy nagy fejű nő úgy nem döntött, hogy elfoglalja a pont előttem üresen maradó széket, mert neki az eggyel odébb ülés nem felelt meg… No comment.